Page 13 - Muraszombat_es_videke_1900

Tizenhatodik évfolyam 4 szám Muraszombat, 1SCC január he 28

■ M e g je le n ik m in d e n v a s á r n a p . 1
Kéziratok, levelek s egyeb szerkesztőséül kőelemeinek a
E löfietési ár:
Felelős szerkesztő : lap szerkesztőségébe küldendők.
Égés/ övre 3 írt, félévre 1 frt 50 kr, egye szám 10 kr. SINKOVICH ELEK Hirdetési dij : 4 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 10 ki
Kiöl /.Hősi pénzek és reklam ácziók H i r s c h l N. könyv* Kiadó: 1 Vendvideki Magyar Közművelődési Egyesület. többszöri hirdetésnél soroukint (» kr. Bélyegdij 30 kr.
nyniiHliíjélni küldendők. Nyílt lér petitsora 25 kr.
HOSSZÚ tél. Az első hólehultával bevonul hozzá a De nemcsak a munkás, hanem
fekete gond, súlyosabban, nyomasz­ minden kis existenieza sínyli a telet.
A hideg évszak az állandóság jel­ tóbban, mint egyébkor bármikor. Egész A kabátos proletár még jobban, mint
legével ütött tanyát nálunk. Igazabb sereg ember munkájában pangás áll a többi. Az ő nyomorúsága kevésbbé
telünk van, mint az elinalt néhány év be, némelyik munkaág egészen szü­ szembeötlő, mert rejtettebb, de annál
bármelyikében: minden öröméből, ba­ netel. Nem dolgoznak az ácsok, az súlyosabb Szükségletei nagyobbak,
jából bőséggel kijut a részünk. építők, nem is szólva a mezei munkás­ holott ő nem oly edzett a nélkülözések­
Ha mérlegeljük: mi több: öröm-e, ról, akinél az a körülmény, hogy lesz-e kel szemben. A kishivatalnok. kisipa­
baj-e? Könnyű a felelet. Gazdag em­ télen kenyere, ami sanyarú iparosvi­ ros, aki estéit dideregve tölti a hideg,
ber nem érzi az évszakok változását. szonyaink között valóban csaknem ki­ sötét szobába, hogy kiteljen a részlet
Számára a tél is csak gyönyörűsége­ zárólag az aratás eredményétől függ a szabónak; vagy akinek szegényes
ket hoz, fűszerezve az újság ingerével. A munkás elmegy havat lapátolni: ez ingóságai egymásután vándorolnak a
A hideg ellen otthon óvja a szőnye- is munka, a hely elég bsztességes ke­ zálogházba, hogy legyen bélelt kesz­
ges, jól fűthető lakás, a pompás gáz resetet nyújtó. Az iparos, aki ezt nem tyűre, vagy patikaszerre a tél nehéz­
kályha, vagy legalább is a szolid Mei- teheti: szűkölködve, mondhatlan nyo­ ségei ellen, szánandóbbak a nyomorgó
dinger. Künn meg a ezobolyos bunda: morúságok között várja a jobb napok munkásnál is. Es a diplomás emberek
a részvények emelkedése vagy esése bekövetkezését. nyomora, akinek a három-négyszobás
sem függ az évszakoktól ' Másrészt pe­ Ah, ezek nem örülnek a télnek. A lakás bére ad szivettépő gondot, akik­
dig a tél a zajos mulatságok szezonja. jövedelmi források mejvsappanásával nek fagyos, |sötét nyomorúságokat a
Csüláros báltermekben fehérvállu asz- szemben a szükségletek aránytalanul derűs jólét látszatával kell fedezni . . .
szonyok mosolyognak, világhírűt mű­ megszaporodnak. Nyáron, sőt részben Erről jobb nem is beszélni.
vészek hoznak ritka gyönyörűségeket, ősszel is, a szegény ember tápláléká­ Sötét képeket bont ki előttünk a
kinn a befagyott tavon pedig csengő nak egy fontos része a gyümölcs. Ez hosszú tél perspektívája. Láttok, a
zeneszó mellett ifjú nép iringál gond­ most a gazdagoknak való ritkasággá gondolkodóba kell, hogy essék minden
talanul, vidáman. Éljen a tél, mind ez válik; ami pótolja, nincs. A fütőszert becsületes ember. A gondolkozás ered­
élvezetek forrása, természetes szintere nem lehet megfizetni és a meleg Ott­ ménye pedig csak az lehet, hogy je­
minden jó, szép, kedves dolgoknak! hon a munkásnak ünnepi gyönyörű­ len viszonyaink között az egyetlen he­
Akinek erszénye tömve, az szívesen ség. Hol van még a lakbér, a téli ruha lyes szocziálpolitika: a jótékonyság.
üdvözli, ürül maradásának és fájda­ és az egyéb megszámlálhatatlan sok Külföldön, a nagy nyugati orszá­
lommal búcsúzik tőle. kiadás, amelyeket mind nehezebb elő­ gokban. különösen Angliában, a jóté­
Mennyire más a tele a szegénynek. teremteni télen, mint egyébkor? konyság ügye szervezve van. Okosan,
Kádár Pali nem gyönge erkölcsű ember, de rongyos színészek, veszedelmes czímboraságba ele­
T A RGZA- nem ám ! És ime mégis rabja lett a Málnás Gizi gyedett Szeremleivel. a hőstenorral. Szinte tüntet
csalfa mosolyának. De hogy az a rusnya kis lány vele ez a Gizi, akinek az anyja szegény, reszkető kéz­
A nagyasszony emlékezik.,. olyan veszedelmes egy személyiség. Mert megejt a zel veri fogához a férje után járó nyi-gdij gara­
szemével, szent igaz! Azzal a két nagy dióbarna, sait. Leikéből siratja ez a szegény asszony a le­
— Jó, legyen a te akaratod szerint anyára ánya bolondságait s mindennap uj barázdát mos a
olajos szemmel.
Hiszen te bölcs vagy és jó is. Aztán . . . iga­ Kádár Palit példának okáért nagyon is meg­ keserű köny az arczán.
zad is lehet. Málnás Gizit kezdik im észre nem venni mi-
zavarta e két szem. Tisztára őrültség, ami olyan
Kádár Pali beszél igy. A derék komoly Kádár, nálunk. Még a fiatal emberek is szórakozottan el­
embertől telhetik ki csak. aki nagy komolykodá­
pki úgy betartja Isten ama parancsolatját, hogy: néznek a feje fölött immár, ha találkoznak vele.
sában nem ér rá, teszem okumlálni. Mert Kádár
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy bosszú De hát lányos házakhoz járnak a boldogtalanok
életű lehess e földön! Pali hitvestársul akarja Málnás Gizit. Ugyan hegy és olyasféle feltételeket volt alkalmuk hallani az
volna pedig Málnás Gizi feleségnek való? Aki a
Már persze, akinek tisztelnie lehet mind a utóbbi időben, hogy vagy Málnás (Űzi, vagy
mulatságokon hajnaltájban a czimbalom tetejére
kettőt, mert lám, Kádárnak csak anyja van. Na De lám, találkozik egyszer az ezüsthaju, jósá­
ül és onnan lógázza a lábát, mig a fancsali pofáju
de jó, szerető anya Pista czigány reszketősen húzza a fülibe : gos matróna, a Kádár Pali anyja, Málnás Gizivel.
Kádár Pali megtörtén emelkedik föl a széké­ Az állén. az akáczfáktól Érnyalt, hűvös állén sé­
„Hej, de szörnyű messze vagyok tetöled.
ből és lehajol, hogy megcsókolja a nagyasszony tál a tisztes úrasszony és meglát egy leányt a pá­
Mégis mennyit álmodozom felőled!. . .*
kezét. don, amint vár valakire. De hogy a nagyasszony­
Az ezüsthaju, fehér fejkőtős mationa pedig Az igaz, hogy megennivaló piskótalábai van­ nak nincsen okuláré a szemén, hát nem ismeri
megsimogatja a fia lágy, hullámos, szőke haját nak ennek a Gizinek. De hát miért kell, hogy meg Málnás Gizit. A lány pedig köszön és aláza­
és busau sóhajtva; épen Kádár Pali vegye ezt észre ? Ugyancsak sze­ tosan csókolja meg a nagyasszony fehér, keskeny
rencse, hogy résen van az ezüsthaju, jóságos mat­ kezét.
— Hiszen bárcsak ne volna igazam édes fiam.
Málnás Giziről esett szó különben A hadházi róna, most és szerető szóvt-1 felvilágosítja a fiát. A nagyasszony kivetőt talál ám a leányon és
Málnás Giziről, akinek kaczér mosolyát úgy isme­ És a fia, engedelmes fia az ő szerető anyjának. összevonja haragosan a homlokát.
rik mifelénk hét vái megyében a Maros-menti ga­ Málnás Gizi sorsa tehát meg van pecsételve, nem — Te kis lány — mon Íja szelíd hasgján.
vallérok, mint a Pista czigány zsíros nyirettyűjét, lesz ő sohase hitestársa a komoly Kádárnak. Hát mely most azonban nyomottan cseng, igy nem
mert hogy mind a kettő sok bolondságba ugrasz. helyes, bizony helyes dolog ez Mert lám, Málnás illik járni. A blúzod nagyon ki van vágva fiam.
tóttá be már a gyönge erkölcsű urakat. Gizi most, hogy itt játszanak azok az éhenhaló, Hát megengedi az anyád?