Page 155 - Muraszombat_es_videke_1905

Muraszom bat, 1905. Huszonegyedik évfolyam 37. szám. Vasárnap, szeptember IQ

Muraszombatés Vidéke

TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.
A „ V e n d v id é k i M a g y a r K ö z m ű v e lő d é s i Egyesület** h iv a ta lo s k ö z lö n y e .
:________ MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. ■
ELŐFIZETÉSI ÁR: Felelős szerkesztő: D r. VR A T A R IT S IVÁN. i Kéziratok, levelek s egyéb szerkesztőségi közlemények e
lap szerkesztőségébe küldendők.
Egész évre n kor., fél évre :• kor., egyes szám 20 fillér. Kiadó: | Hirdetési dij: :i hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 20
Előfizetési pénzek és reklamácziók j fillér, többszöri hirdetésnél sorónkint 12 fillér.
BALKANV’I ERNŐ könyvnyomdájába küldendők. A Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület. Nyilttér petit sora 50 fill.
tallan kukoriczával megrakott kamrát. Mintha sári tolyajok, mint járásunk némely közsé-
Laza erkölcsök. most is látnánk, mint jönnek össze oda az Kiben és szomorúan látjuk, hogy ez a lo­
esti órákban lassú léptekkel a mesemondó pási mánia napról-napra terjed, népünk er­
Egyszer voll, hol nem \oll. még az öregek és a mindig dalra kész íialalok. kölcsi felfogása fokozatosan sülyed.
o pere nézi ás tengeren is Inl volt, volt egy- : Emlékezünk és oly jól esik emlékeznünk j A mezőőrök ébersége és revolvere da­
szer egy . . . . A világhírű magyar meseköllé- j arra, hogy a fél homály állal is felcsigázott ! czára a mezők megmozdítható terméseit
szét ezen megszokott kezdő sorait a emlé­ fantásiával, mily sóvárogva leslük a mese I évröl-évre szemtelenebb vakmerőséggel dézs-
keztetnek a most folyó gyönyörű őszi napok, j minden szavát a kegyetlen vasorrn bábáról, j málják az enyves kezű tolvajok.
amelyekben tlöczögő szekereken hordják he j a szépséges de annyit szenvedő király­ Télen az erdőket nyáron a kukoricza-
a szorgalmas gazdák Isten bő áldásál, a kisasszonyról és a többi régi kedves alakok­ sokal tekintik sokan olyan Csáky szalmá­
megéredett kukoriczát. ról. Az ünnepi csendet csak néha szakí­ jának, amelyből bárki, bármikor hazaliordhal.
Kukoricza . . . mily prózai szó és mégis totta félbe egy-egy piros kukoriczát talált Ajánljuk csendőreink és bíróságunk
alig van fogalom, amelyből a magyar köl- ; szerencsés fosztó öröm-ujjongása. figyelmébe e szomorít állapotot, az ö szi­
leszel több táplálékét vett volna, amelybe | Egyszer volt, hol nem volt. . . annyi goruk enyhítheti momentán e bajt. Gyöke­
gyökereit mélyebben eresztette volna mint bizonyos, hogy e szép idő régen voll már. resen azonban csak az iskola és templom
ezen, első pillanatra, nagyon is köllöiség Azóta az évek és fejem felelt ál vonuló irthatja ki népünkből e laza erkölcsi felfo­
nélküli fogalomba. viharok sokat letöröllek az élet költészetéből. gást az ö áldásos működésűktől várható a
Mert nem enditve a napjainkban oly­ A kukoricza szedést is kezdem más oldalról hetedik parancsolatnak megfelelő erkölcsös
annyira divatos „Kukoricza János" gyönyörű tekinteni, arról nevczelescsen, hogy a véres élet.
melódiáját, mint amely csak névleg szere­ verejtékkel ültetett, kapált, gyomlált kukori-
pelteti a piózai kukoricza szót: elmondhat­ czánkat itt a vendvidéken igen gyakran
juk, hogy világszerte* csodálatot kellett ma­ olyanok szedik le, akik vele nem fáradtak,
gyar mese költészet és páratlan szép ma­ érte nem adóztak, vagyis a tolvajok, Tisztelettel ismételten felkérjük lapunk azon
gyar néppdalok a kukoriczafoszlás és fonók A hajdani vandalok kegyetlenségükkel t. megrendelőit, kik ezen második félévben még
állal szálltak szájról-szájra, maradtak fenn, Írták be nevüket a világtörténetbe, a mos­ az előfizetést, esetleg még régebbi tartozásaikat
sőt minpig szaparodtak is századok óla. tani utódaik művészi tökélyre vitt lopásaik­ nem küldték be, annak szives megküldésére.
Gyermek emlékeink legsz“bbjei azok, kal pályáznak a hírnévre. Lapunk elöfiizetósi ára:
amelyek visszavarázsolják elménkbe az egy­ Fájdalom, ismeretes, hogy az egész F é lé v r e ..........................................3 korona.
szerű mécses által gyéren megvilágítóit, bán- országban nem találhatók oly forlélyos vá­ Községi elöljáróságnak . . . . 2 korona.

TARCA. rcáin is elkövetkezik a vég és hogy ez előbb kö- vagy kevesebb tekervénnyel bírt és ennek révén
votkczik-c be, vagy későbben, végeredményében az őrületből több vagy kevesebb qiiantum volt a
egy és ugyanaz, csak már átestem volna ezen is, fejében!
A sem m i. az ilyen gondolkozás tény és való igazság, hogy Hiszen példa legyen, hogy a legtöbb újkori
az emberek mindennapi gondolkozása szerint ha­ esetben kisült az őrültekről, hogy azok nem is
A .Muraszombat ős Vidéké" eredeti tárcája — táros az .. őrültséggel. annyira örüllek voltak, mint inkább józan eszüek
Irta : Bátsi BALL \ JENŐ. Igen ám, de nem tudom mit szól hozzá a és talán a véleményt mondó orvosok lehelitek
Némelyik ember elölt nagy értékkel biró j laikus, ha azt állítom, hogy kisebb nagyobi) mér­ örüllek ?
dolog az elet! Vannak azonban sokan olyanok is j tékben a világ minden embere bolond, köznyelven Hány esetben az örültél majdnem lehetet­
kik az életet semmibe sem veszik! Ez utóbbiak j szólva és Írva: — örült! — Lehet, egyesek ellent lenség a józan eszü embert megkülönböztetni és
közé sorolom jó magamat. Már az egyes incgkií- í .mondanak nekem, a többség kacag feleltem és én mégis az lenne?...
lönböztések is olyanok az életben, hogy például ; mégis állítom, sőt mi több bizonyítom és azt Szóval, az emberi anyagiság, vagy test, ma
az egyiknek rengetegül jó a dolga ; a másik teszem I mondom, hogy ha nem lenne minden ember is olyan fogyatékos és ostobául romlandó, pusztuló

fel, ép hogy tengődik és aztán liogy lehetne most ' kisabb-uagyobb mértékben örüli, úgy egyáltalán dolog; mint Ádám idejében voll és a szellem,
már mindenkitől kívánni, hogy szeressen élni! V .. nem lenne élet! vagy lélek ép úgy vergődik, tengődik az emberi
.Magain. ismétlem, nem sokra becsülöm ezt ; ült vannak például az emberi lettek és alko- j testben mint évezredek elölt; de talán hatványo­
a földi tengödést, melynek társadalmi szóval élet \ tások nagy mesterei; kívánván részemről a sze- j zottabban őrjöng, ezen csodálkozni sem nem
lenne a neve V.. mélyeskcdésl kerülni, neveket nem idézek! De, lehet, sem nem szabad ; . ..
Nem egyszer vagyok úgy. hogy reggel mikor, egyes precedensekben azt Iái baljuk, hogy „csoda* A létért való közdelem, a megélhetés utáni
röléhredek és a szememet fölnyilom, szélnézve az, mit egy ember lett, feltalált, tervezett, bevég- bajsza ma fokozza az emberi kedelyállapolok
magam körül a szobában, átvillan fejemben a zcll, kezdett! túlfeszültségét!
gondolat, hogy : Pedig olyan ember volt ugy-o kérem az A tiz éves gyermek ma, észt tuleröllctö
— Nini, én még élek ? Én az vagyok aki illető, mint én vagy más, már a hús és vérből tanulmányokat végez! Szóval az emberiség ahelyett
voltamV Hát miért élek és miért vagyok a-, a ki való származást tekintve, legfeljebb nehány kilóval hogy okosabb lenne; napról napra jobban belé
Ej soká már úgysem élhetek, .mert egyszer csak könnyebb, vagy nehezebb?! De az agyveleje több keveredik az őrületbe, bárha ez uz állapota részű-