Page 5 - Muraszombat_es_videke_1907
P. 5

M u raszo m b at,  1907.
                                   H u szo n h arm ad ik   évfolyam   2.  szám ,  V asárn ap ,  ja n u á r  13.








            ELŐFIZETÉSI  ÁR:
      ívre  (> kor.,  fél  évre  á  kor.,  egy>


     BAL KÁN Y l  ER N Ő                                           fillér,  többszöri  hirdetésnél  soronkint  1 •_» fillér.
                                                                         Nyilttér  petit  sora  50  fill.
        A  k u ltu r  k ra jc z á r.  megszabott,  sokszor  nem zetietlen  divatnak   is  —   a  Szövetség  törekvését  s  annak  a
                                  kénytelen  hódolói  s  eleve  le  keli  mondania   kultur-krajczar  form ájában   megnyilvánuló
    '  Az  elmúlt  század  elején   m indent  elkö­
                                  minden  önállóságáról.  A  főváros  irányzatai   első,  nagy  horderejű  gyakorlati  jelét.

   vetlek  a  magyar  kultúra  fejlesztéséért  küzdő  | diktálnak  mindenben.
                                                                    A  Szövetség  a  vidéki  színházi  igazga­
   elődeink,  hogy  az  irodalom nak  a  főváros­  Sokszor  helyes  ez,  de  sokszor  kimond-   tók  legnagyobb  részével  megállapodott  arra
   iján  országos  központot  terem tsenek  s  meg­  hatlanul  káros,  am int  azt  színházi  és  iro­  nézve,  hogy  az  1 kor,  20  filléren  felüli je ­

   alkotva  a  nagy  centralizációt,  a  magukra   dalmi  életünkben  nem  egyszer  volt  alkal­  gyek  ára  2 — 2  fillérrel  felemeltessék.
   hagyott  erőket  egyesítsék,  a  kölcsönhatást   munk  tapasztalni.  Az  igy  befolyó  összegből  viszont  a
   előmozdítsák  és  az  egyesek  érvényesülését   Ily   esetekben   nem zeti   szempontból   Szövetség  nagyobb  összegű  pályadijakat  tűz
   megkönnyítsék.                 felette  kívánatos  volna,  ha  a  vidéki  nagy   ki  magyar  tárgyú  s  a  vidéki  színházak
      A  törekvés  elérte  célját.  H atalm as  köz­  városok  —   úgyszólván  —   irodalmi  és  mű­  szám ára  Írandó  darabokra,  egy-egy  vidéki
   pontot  kaptunk  az  ország  fővárosában,  hatal­  vészeti  rostákká  változnának  át.  színházi  rendező  és  iró,  hírlapíró  utazására
   masabbat,  mint  a  m ilyent  óhajtottunk.  E  szerepet  azonban  csak  úgy  tölthetik   és  egyéb  irodalmi,  művészeti  törekvések  tá­
      Szom orú,  de  tény,  hogy  ma  m ár  csak   be,  ha  a  nem zeti  kultúrának  számottevő   mogatására.  Mindezen  pályadijak  felett  egy
   egy  irodalmi  csatam ezö  v a n :  a  főváros,   emporiumai  lesznek.  külön  bizottság  határoz,  amely  a  Szövetség
   ahol  az  érvényesülés  nehézsége  miatt  ma   A  küzdőterek  m egsokszorozását  jelen ­  10  kiváló  tagjából,  a  mozgalomhoz  csatla­
   már  nem  vállvetett   m unka  folyik,  hanem    tené  ez  az  állapot  és  orvoslását  az  eddig   kozott  szinügyi  választmányok  s  színigazga­
   minden  egyesnek  ádáz  harca  valam ennyi   fennálló  bajoknak.  tók  képviselőiből,  valamint  a  V.  H.  0 ,  Sz.
   ellen.                            Amily  nagy  érdekünk  volt  azelőtt,  hogy   és  a  Vidéki  Hírlapírók  Szakszervezetének
      A  vidék  nem  számit.      egy  központunk  legyen,  épp  oly  kívánatos   bejelentett  küldötteiből  áll.
      Vidéken  m egjelent  könyv,  vidéken  elő­  ma  az,  hogy  minden  egyes  nagyobb  vidéki   A  terv  igen  érdekes  s  megvalósulása  a
   adott  darab  nem   irodalmi  grádus.  És  ha   város  kulturális  gócponttá  alakíttatván  át,   vidéki  városok  kulturális  életében  fontos
    itt-ott  sikerült  egy  vidéki  talentum nak  figyel­  belevonattassék  a  lüktető,  az  egézséges  iro­  fordulópontot jelent.  Elfogadása annál inkább
   mei  kelteni,  azt  jóakarói  siettek  felhozni  a   dalmi  és  művészeti  életbe.  | kívánatos,  mert  a  meg  sem   érezhető  áldo­

   fővárosba,  hogy  odakint  el  ne  kallódjék.  Az  „Országos  irodalmi  és  Közművelő­  zattal  nagy,  nemzeti  ügyet  támogat  közön­
       A  legtöbben  aztán  a  fővárosban  kallód­  dési  Szövetség"  régi  törekvése  ennek  a  nagy   ségünk:  a  magyar  kulturális  élet  emelését,
   nak  el,  mert  itt,  ahol  ugyanarra  a  pontra  a   decentralizációnak  a   keresztülvitele.   Már   a  tisztult  Ízlés  diadalát.
   küzdők  százai  törnek,  a  győztesek  m ár  a   alakulásának  magvát  is  jórészben  ez  a  gon­
   dolog   term észeténél   fogva   is   kevesen   dolat  képezte,  melynek  szükséges   voltát   T e le fo n   m iz é riá k .
   lehetnek.                      mindenkinek  be  kell  látni,  aki  a  magyar
      Szom orú  elgondolni  azt  is,  hogy  m en­  irodalom  és  művészi  élet  legutóbbi  fejlődé­  Lapunk  dcczember  23-án  megjelent  számá­
                                                                 ban  ily  cziin  alatt  szóvá  tettük  azokat  a  tartha­
   nyire  ki  van  szolgáltatva  a  szellem i  táplálék  S  sének  korszakán  kereszlülpillant.
                                                                 tatlan  állapotokat,  melyek  a  telefonnál  uralkod­
   tekintetében  a  vidék  a  fővárosnak.  Olvas­  A  legteljesebb  elismeréssel  kell  fogad­  nak.  Erre  vonatkozólag  a soproni  posta  és  távirda
   mányt,  színdarabot  csak  innen  kap.  Előre  j nunk  —   saját  jól  felfogott  érdekünk  szerint  igazgatóságától  a  kővetkező  levelet  kaptuk:
             T A E C A .             S  im  odább,  Nápolylol  kelet  felé,  mint  ha-  !  valójában  látni  és  hallani  véljük  Virgil  pásztorait
                                  talmas  áldozati  oltár  emeli  föl  büszke  fejét  az  !  és  Theokriá  tengerészeit,  mint  éneklik  az árbocok
                                  ölök  tüzoklöl  lobogó,  felemeleles  Vezuvió  .  .  .  A  1 és  halászhálók  közöli  azok  a  juhaklokban és  me­

                                  nagy  romboló  a  balálladó  vulkán  most  pihen,  j  zőkön  azokat  a  dalokat,  melyeket  a  zefírek  és
         Egy  leán y  levele.     Mintha csupán  megszokásból,  unitiamból,  időtöltés­  tengeri  s/.ellökismétolnek;  de  midőn  aztán  a  vul­
                                  ből  eregetne  barátságos  fehér  tusiját  az  ég felliö-   kán  felé  fordulnak,  látjuk,  mint  szórja  a  fényt,
       A  .Muraszombat  és  Vidéke"  számára  irta:  ibo  vesző  kettős  hegytető  —  tálán  megbánta  a   mint  hányja  a  tüzet,  midőn  halljuk  zúgni,  nyögni
              JANOsY  GÁBOR       szörnyű  rombolást,  mit  évezred  előtt  vitt  valaha   és  dörögni,  azt  hinnék,  hogv  hegygerincein  a
                                  véghez  s  örül  annak,  hogy  uj  élet  fakadt  a  p.usz-  t  füstfelhök  között  azok  a  légiok  tolonganak,  melyek
          Május.  Nápoly  és  Sorrento  között  a  tengeren.
                                  tolás  helyén,  hogy  újra  nyílik  a  virág  újra  lom-  ‘  azokat  egykoron  taposták:  az  örökös  áldozatok,
       Göthc  mondja  —  úgy  tudóin  —  hogy  ki

    Xapolyt  valaha  látta  már  az  nem  lehet  többé  j   bot  haji  a  fa  s  nevető  szö!öfü,rtokre  hull  olt  a  I az  örökös  páriák,  azon  Spartacus  régió,  kinek

    boldogtalan.  S  én  hozzáteszem,  hogy  aki  szivében   lábaiknál  alant  ^  ta\aszi   nap  meleg  sugár-  \ vészes,  gyászos  árnya  ráborul  a  vidék  költői  szép­
                                                                 ségeire,  mint  a,  hogy  a  rabszolgaság  gyalázata
    elégedettségei,  mondjuk  a  boldogság  érzésével   csókjá  ,  .  ,  borítja  az  óvilág  minden  szépségét  és  össz-
    keresi  löl  bűbájos  Itáliának  ezt  a  felséges  szép   Dtí  hát  miért  is  kell  e  hoiyéft,  hová  a  tér-   hangzatát!"
    táját,  annak örömo,  boldogsága  meghatványozódik.  mészet  legszebb  kincseit  helyezte  el  az  Alkotó,
       . . .   A  hajóról,  mely  bennünket  a  fülülmulha-   miért  is  kell  örökös  rettegés,  aggodalom  között  .   .  .  .  Árpád  figyelmezlett,  hogy  közeledünk
    tatlan  Nápolyi  öbölből  Sorrento  felé  röpít  —  né-  I élni  az  emhernok,  félvén,  várván,  hogy  vájjon   Sorento  magas  sziklaparlja  fel.  A  utasok  ajkairól


    zem  hosszan,  elmerengve  a  festői  tájat.  melyik  pilianatban  mozdul  meg  újra  a  föld,  a  I az  elragadtatás  kiáltásai  törnek  elő.
       Csupa  ellentét,  amit  a  természet  itt  elénk  j  tenger,  mikor hanyatlik vaksötét felhőkbe a sugárzó   A  derülten  ragyogó  égbolt,  a végtelen  tenger
    tár;  a  tavaszi  nap  sugarában  lángoló  színeknek   nap  s  vajh'  nem  tör-e  elő  megint  rémes  lobogás-   amint  nyugodó  vizében,  ebben  a  felséges  tükörben
    változatos,  gazdag  pompáját  mutatja  a  tá j;  fölöt­  sal  a  minden  életet  megfojtó  lávatenger?!  Nézvén  ,   a  ráboruló  ég  tündöklő  azúrját  visszaveri  a  távol
    tem  az  olasz  égnek  tündöklő  azúrja,  mely  mint   hosszasan  a  füstölgő  vulkánt  s  körültekintvén  a  i   ködében  megvillanó  Nápoly,  fölötte  örökzöld  hal­
    változatlan,  mint  örök  derű,  mint  az  ég  mosolya   nap  fényében  lángoló  tájon,  eszembe  jutnak  az   mok,  távolabb  csillogó  hotakarta  hegyek  fenséges
    borul  rá  erre  a  földi  édenre  itt  köröskörül.  édesszavu  Castelár  jellemző  szavai.  .Lehetetlen   látványa  . . .   s  itt  előttünk  a  magas  szikla falókon
       Nápoly,  az  óriás  város  valami  felséges amfi-   fogalmat  alkotni  —  mondja  a  hires  spanyoliró —   álló  gyönyörű  Sorento,  narancsligeti  édes  illatával
    tcátroninak  látszik  a  tengerről,  melynek  felső   a  kiáltó  ellentétről,  ami  a  mosolygó  fensegü  táj  s   odább  Capri  silhouettje  reszket  a  lángoló  napsu­
    emeleteiről,  a  borostyánkoszoruzta  magaslatokról   a  zord  vulkán  tekintete  közt  vagyon.  Midőn  c   gárban  .  .  .  ah,  nincs  nagyobb  művész  nálad/
    boldog  emberek  márványpalotái  villannak  elő  s   ligetekben  s  ezeken  a  partokon  barangolunk,  mi­  nagyságos  természet 1 .  .  ,

    olt  alant  a  nagy  város  lábainál  a  csöndes,  az   dőn  elsétálunk  a  dombról  a  völgybe,  a  völgyből   De  ime  megérkéztünk  Sorentóba.
    álmodozó  tenger,  amint  hullámcsókjaival  cnycleg   az  erdőkbe,  melyek  olaj-  s  citromfákból  állanak ;
    a  csodás,  éles  fényben  lángoló   tündérváros  az  égszinü  tengerig,  melyen  a  széldagasztolta  vi­  Hamar  bejárjuk  a  takaros  kis  városkái,
                                   torlák  fehér  madarak  seregeihez  hasonlítanak,  | melynek  főterén  e  paradicsom  szülöttjének,  a
    g t j avab  *_______________________________ ______ !
          Tisztelettel  kérjük  az  előfizetés  beküldését,                  A  kiadóhivatal
   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10