Page 13 - Muraszombat_es_videke_1908
P. 13

M u ra szo m b a t,  1908
                                 H u szo n n e g ye d ik  évfo lya m   4.  szám .  V asárnap,  ja n u á r  26








            ELŐFIZETÉSI  AR:         d e lta   s/erkesztő:  O r.  C Z IF R A K   J Á N O S .   Kéziratok,  levelek  s  egyéb  szerkesztőségi  közlemények
        •;  kor.,  fél  évre   kor.,  eijyes  szám  20  fillér,      lap  szerkesztőségébe  küldendők.
                                             Kiadó:
         ii •fizetési  pénzek  és  reklamácztók                Hirdetési  dij:  :i  hasábos  petitsor  egyszeri  hirdetésnél  20
                                   A  Vendvidéki  M agyar K özm űvelődési  Egyesület.   fillér,  többszöri  hirdetésnél  soronkint  12  fillér.
     •  LKÁNVI  E R N Ő   könyvnyomdájába  küldendők.
                                     MEGJELENIK  MINDEN  VASÁRNAP.     Nyilttér  petit  sora  50  fill.
           A  hazatérők.         ideiglenes  szimptóma  s  hogy  újra  kezdetét   zottak  működését  beszüntette.  Nagyon  böl­
                                 fogja  venni  a  tömegek  tódidása  Amerika   csen  cselekedte.  Debuissel  pridem.
        yr.)  Azt  olvasom  az  újságokban,   földjére,  mihelyt  a  mostani  válság  véget  él­  Ha  az  uj  kivándorlási  törvény  is  ha­
   hogy   a   szegény   em ber   Eldorádójából,   és  az  európai,  közötte  a  jó  és  értékes  ma­  marosan  életbe  lép,  ha  olyan  szociális  gaz­
   A m erik á b ó l  legközelebb  nem  kevesebb  mint   gyar  kézre  megint  szükség  lesz  odaát.  dasági  reformok  lépnek  életbe  ebben  az
   nyolcezer em ber  készül  visszatérni  elhagyott  Nincs  okunk  tehát  arra  az  örvendetes   országban,  melyek  népünk  itthon  való  létét,
   hazájába.                                                   megélhetését   megkönnyítik,  akkor  egyné­
                                 feltevésre,  hogy  megszűnt  a  magyar  kiván­
      \  visszaváudorlóknak  ebben  az  óriási   dorlás,  hogy  nem  fog  elvérezni  népünk  itt   hány  évtized  múlva  nem  fognak  már  Írni
   tömegében  bizonyára  sok-sok  száz  és  ezer               és  beszélni  a  kivándorlás  veszedelméről.
                                 az  ezeresztendös  haza  földén,  nincs  okunk
   honlitársunk  is   akad,   akik   csalódottan,                 A  hazatérő  magyarokat  pedig  állam  és
                                 arra  az  örvendetes  nyilatkozatra,  boldog
   szárnyaszegetten  térnek  vissza  az  elhagyott   felkiáltásra  fakadni,  hogy  most  már  —  bol­  társadalom  vegye  védő  karjaiba  és  gondos­
   magyar  haza  földjére.       dog  a  magyar!               kodjék  a  megélhetésükről.
      Hiszen  alig  egypár  hete  annak,  hogy                    A  hazatérők  minden beszédnél  ékeseb­
                                    Én  azt  gondolom,  hogy  népünk  mé­
   az  angol  hajóstársaság  óriási  kivándorlási              ben  igazolják  azt,  hogy  a  magyar  embernek
   hajói  7  —8  száz  magyar  kivándorlót  szállí­  gis  kezd  kissé  kijózanodni  Amerikából  itthon  kell  boldogulását  feltalálni,  mert  e
   tottak  haza  Amerikából,  az  Ígéret  földéről,   A  kivándorlási  láz  a  maga  természe-  j  nagy  világon  e  haza  földjén  kiviil  nincsen
   valószínű  tehát,  hogy  ez  a  szám  hétröl-   tes  koncesszusába  fog  csökkenni  és  meg-  |  szám unkra  hely!
   hétre  emelkedni  fog  és  véreink  tömegesen   szűnni  Magyarországon.  Majd   belátja  a  j
   jönnek   vissza   a  könyelmüen   elhagyott   magyar  föld  népe;  azt   -  amit  a  csábitó,
   hazába.                       hazug  Ígérgetésekkel  szemben  a  hazatérők   A muraszombati  vasút miseriái. *)
      Miért  e  hirtelen,  e  csudás  változás,   szomorú  tapasztalataik  alapján  igazolnak,   Közel  harminc/,  esztendeig várt a muraszom­
   hiszen  néhány  hónappal  ezelőtt  még  ezer­  hogy  nem  olyan  Eldorádó  ám  ma  m ár  az   bati  járás  vasútra.  Egy  emberöltőn  keresztül  har-
                                                               czoll  és  küzdött, amig végre azt a  bizonyos  sínpárt
   számra  tódult  a  magyar  nép  a  dollárok   az  Amerika,  mint  azt  a  nép  fantáziája  gon­  megkapta,  mely  a  czivilizatióval  összekötötte.  És
   hazájába,  uj  jövőt  alapítani,  uj  munkakört   dolja  s  amint  az  em berhússal  kereskedő   most.  bogv  e  bosszú  ideig  tartó  vágyakozás  tel­
   keresni,  vagyont  gyűjteni  és  boldogulni?  kivándorlási  hiénák,  megfizetett  titkos  ügy­  jesült,  hogy  ez  ábránd  valóra  vált.  most  egyre
      A  tömeges  visszavánclorlás  okául  azt   nökök  hirdetnek.  Majd  rajön  a  mi  józan   panaszkodik  a  járás  népe,  s  éppenséggel  nincsen
   nozzak  föl  a  lapok,  hogy  az  amerikai  nagy   népünk  arra,  hogy  nem  érdemes  ám  az   megelégedve  vasutjával,  amely  a  hozzá  fűzött
   és  pusztító  pénzválságnak  igen  sok  nagy   itthoni  tisztes,  szerény  ekzisztenciát  fölcse­  reményeket  csak  részben  váltotta  be.
                                                                  Es  ezek  a  panaszok  kevés kivétellel fájdalom
   üzlet,  vállalat  esett  áldozatul,  hogy  a  köz-   rélni  a  bizonytalan  amerikai  pénzkereséssel,   mind  olyan  természetűek,  hogy  azok  oka  nem  a
   gazdasági,  a  pénzválság  ottan  százezreket   testet,  lelket  ölő  nehéz   foglalkozásokkal,   vasul  részvénytársaságban, hanem  u  vasutat  kezelő
   juttatott  koldusbotra  és  a  megbukott  üzle­  csak  azért,  hogy  a  néhány  száz  vagy  ezer   máv.-ban  keresendő.  Az  utóbbi  időkben sokat hal­
   tek.   bányavállalatok,   gyárak  százezernyi   dollárral  hazatérő  magyarok  ezután  hallat­  lottunk  és  olvastunk  arról  a  hanyatlásról,  mely  a
   m unkás  ekzisztenciát  tettek  hajléktalanná,   lan  drága  pénzen  egynéhány  hold  sovány   máv.-ban.  ebben  a  korábban  világszerte  híres  és
   kenyértelenné,  koldussá.     földhöz  jussanak.            mintaszerű intézményben észlelhető.  Aki a  híreknek
                                                               nem  akarna  hitelt  adni,  az  nézze  meg  a  mura-
      Ebből  pedig  az  következnék,  hogy  ez   Épp  most  Írjak  a  lapok,  hogy  a  be­
                                                                  *  E  czikket,  mely  járásunkra  nagy  fontosságú  dol­
   a   mostani  tömeges  visszavándorlás  csak  lügyminiszter  a  kivándorlási  meghatalm a­  gokat  tárgvaz  a  Vasvárinegyéből  vuttük  át
            TÁRCZA.              nél  jobban  szerette  azt a  szép,  könnyelmű embert,   az  értelemnek  minden  szavát.  Istenem,  miért kell
                                 ez  elviselhetetlen  volt  neki.  ezt  az  emberi  ugv  szeretnem ?
                                    Éva  kissé  elfordult,  mert  a  kaszinó  felül lép­  —  Mert,  nézd  csak,  —  folytatá  Gerd  hízel­
                                 teket  hallott,  a  jegyese  lépteit.  kedve  —  meg  kell  értened,  hogy  egy  oly  gazdag
           A  Riviérán.             Nemsokára  Gerd  állt  elölte  s  nevetett.  asszonyt,  mint  te  vagy,  csak  akkor  vehetek  nőül.
                                                               ha  minden  adósságomat  kifizettem  s  még  egy  kis
              E.  Farow.  —         —  Épp  most  vesztettem  ezer  frankot.  Éva.   tökét  is  félreraktam.  S  ez  sikerülni  is  fog.  Meg­
                                 Utoljára  még  hideg  nyugalmamat  is  a  zöld  asztal­  álmodtam,  hogy  a  napokban  a *'legnagyobb^tétel
        A  Riviérán  az ősz  m<*g szinte  szebb,  mint   nál  fogom  hagyni.
   •i  t  >asz,  nemde,  nagyságos  asszonyom?  —  Azt  hiszem,  máris  otthagytad  —  monda   fogom  megnyerni.
                                                                  —  Gerd,  Gerd,  igy  beszél  mindenki.  De hall­
      Rasmusscn  Éva  bólintott  a  nélkül,  hogy  a   Éva  vizsgáló  tekintette.!.   Hagyj  föl  a  játékkal,   gass  rám,  hagyd  abba  azt  a  borzalmas  játékot.
   -/■  -/.édjáru  nézett  volna.  Lenézett vele  a  raonte-   Gerd,  legalább  pár  napra.  Sohasem  jöttem  volna  ide,  ha  tudtam  volna,  hogy
   •   pálmák  alól  a  kék  tengerre.  Egy  távolabbi   Lendler  valami  ismerőst  látott  messziről  föl­  igy  beleveted  magad.
   pádon  Éva  nagynénje  ült  s  szintén  a  tengert  bá­  merülni  s  a  hölgyektől  kézcsókkal,  Errnarlól  pedig   —  Jó,  jó.  szivecském, elfelejted,  hogy otthon
    lba.  Éva  oly  karcsú  alak  volt,  mint  egy  leány,   merev  meghajlással  búcsúzott.  A  hadnagy  jóked­  is látszhatom, ha  akarok. S  lenézed a karakteremet.
   pedig  már  három  esztendeje  özvegy  volt.  vűen  nézett  utána.  Győzelemhez  vagyok  szokva,  s  bizonyos,  liojj^
        Oly  szép  itt  mint  a  paradicsomban,  —   —  Lovagod  menekül  előlem.  Éva.  Micsoda   győzni  is  fogok.
   monda  -   pedig  mégis  szerettein  volna, ha  Ermar   egy  börszivósságu  ficzkó!  Visszasietett  a  játéktermekbe  s  Éva  komor
        beszél  rá  minket  arra,  hogy  épp  Monte-   —  Rokonszenvesnek  találom.  Miért  nevezed   sejtelmekkel  ott  maradt.

   1 ni-hun  lakjunk.  A  kaszinó  közelsége  nagyon  is   börszivósságunak?  Mert  nem  játszik?
   '  ábitó.                        —  Tegyen  amit  akar.  Különben  nagyon gaz­
       .  ndler  Frigyes  valami  érthetetlent  mormo-  dag  úgyis,  s  azt  hiszem  annyi  pénze  van.  mint   Három  nap  múlva  egyedül  ült  otthon,  mikor
      Mit  is  feleljen?  Hiszen  már  hetek  óta  látja,   neked.  De  oly  szegény  hadnagy,  mint  én,  néha   Ermart  bejelentették.
        játszódik  le  a  szemei  előtt.  Látta,  hogy   kénytelen  kezet  nyújtani  a  szerencsének.  —  Mi  történt.  Gerd ?  —  ugrott föl  rémülten,
      1 szép  asszony  titkos  gyötrelmeket  szenved  azért.   S  megsimogatta  az  asszony  keskeny  kezét.  mikor  a  hadnagyot  halálsápadtnn  belépni  látta.

   1 ’-V  jegyese,  Ermar hadnagy, napról-napra jobban  Éva  nevetve  csóválta  fejét  s  érezte,  hogy   A hadnagy egy székre vetette  magát s a  fogait
                                 ennek  az  embernek  varázsa  mindjobban  a  hatal­  csikorgatta.
     lebolondul  a  játékba.
      Tudta,  hogy  itt  a  szó  már nem segit. Ermart   mába  keríti.  —  Vége!  Épp mikor nyerésben voltam, valaki
    '  :   la.  mint szerencsés vetélytársát.  Dehogy  —  Ez  szenvedély,  amit  még  nem  ismertem.  megszólalt  a  hátain  mögött  s  azontúl  egyre  vesz­
        vedelt,  s  annál  boldogtalanabb volt, men­           tettem.
      uszíelettel  kérjük,  kiknek  előfizetése  lejárt,  annak  szives  megújítását.
   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18