Page 102 - Lindua 6-7/2009

večjezičnost • többnyelvűség

örököljük anyanyelvünkkel. Ezért mondják, hogy az tok közötti társadalmi és nyelvi érintkezések állan-
anyanyelven megszerzett tudás a legbiztosabb. Az ide- dóan változó formáit. A kerekasztal beszélgetés célja
gen nyelvek másfajta gondolkodást hordoznak, nem volt teret nyitni egy olyan vitának, melyben lehetőség
rosszabbat vagy jobbat, hanem mást. Fontosak ezek nyílik az anyanyelv nevelésének, ápollásának, meg-
a más nyelvek és gondolatok is, hiszen ezáltal az is- őrzésének és a többnyelvű életforma sajátosságainak

meretek által válik a sajátunk még erősebb tartóosz- interdiszciplináris feltérképezésére és a jelenségek
loppá, és nyújt még nagyobb biztonságot. Mert aki a vonatkozásainak a megvitatására, nem tudományos,
saját anyanyelvén álmodik és gondolkodik, aki a sa- sem kutatói hanem gyakorlati szinten.
ját hagyományaira, a saját örökségére épít, az erősen
megáll a maga lábán. Biztos a tudása, világos a gon- Milyen stratégiát lehet kialakítani válaszul az Európai
dolkodása, pontos a beszéde. Az anyanyelv szerepének Unió kihívásaira? Úgy vélem, olyan stratégiára van
fontosságát a magánember és a közösség, az egyén és szükség, amelynek legfőbb közös célja a magyarság
a nemzet életében régen fölismerték. Idézhetnénk jól megőrzése, megmaradási esélyeinek, sőt gyarapodá-
ismert szállóigéket, Kisfaludy Sándortól például, hogy sának, elismertségének növelése. A nemzetstratégia

„a nyelv a lelke a nemzetnek”, vagy Kölcseytől: „Nem- helyi érdekei viszont minden bizonnyal már külön-
zeti életet nemzeti nyelv nélkül gondolni sem lehet”. böznek egymástól. Könnyű belátni, hogy egészen elté-
De engem különösen Jókai Mór 1865-ben írt Proló- rő feladatok várnak ránk. Az anyaországban minden
gusa ragadott meg, amely így kezdődik: „Egy kincse ráhatás nélkül gazdagszik, virágzik, sőt burjánzik a
van minden nemzetnek adva, míg azt megőrzi híven, nyelv, de nem azért, mert valami nagy nemzeti öntudat
addig él. E kincs neve az édes anyanyelv.” Megrendí- hajtja, vezérli az embereket, sokkal inkább, mivel jó ter-
tett aztán Márai Sándor emigrációban írt mondata: mőtalaja van a nyelvnek. A határokon túl ellenben azt

„Nincs más haza, csak az anyanyelv”, és megnyugta- látjuk, hogy ott nagyobb a nemzeti öntudat összetartó
tott Gyurkovics Tiboré, mert ő váltig állítja: „A magyar ereje, ezért jobban érvényesül az anyanyelv megőrző
nyelv nem vész el, hiszen lényegében az egyetlen igazi szerepe, sőt jóval erősebb az anyanyelv megőrzésére
nemzetfenntartó elem.” irányuló törekvés is, a nyelv spontán fejlődése viszont
észrevehetően lassúbb, visszafogottabb, korlátozot-
A világméretű gazdasági, társadalmi, politikai, demog- tabb. Megítélésem szerint akkor járunk el helyesen,
ráfiai változások a nyelvi környezet és a beszélőközös- ha a legfőbb stratégiai cél – a magyarság és a magyar
ségek életében is tükröződnek. Míg a globalizációs nyelv megmaradása és gyarapodása – érdekében a he-
folyamat a többnyelvűség és kulturális sokszínűség lyi célokat ügyesen összhangba hozzuk, egymás mel-

értékeit hangsúlyozza, a kisebbségben élő közösségek lé igazítjuk. Annak tudatában kell ezt tennünk, hogy
anyanyelv-megtartásának igénye egyre erőteljesebb, a magyar nyelv rendkívül rugalmas, gyorsan fejlődő,
a többségi közösség nyelvének ismerete pedig az ön- kreatív nyelv, amelyben óriási alkotó energiák hatnak,
megvalósítás feltétele. Felmerül tehát a kérdés, hogy s még további, még nagyobb energiák szunnyadnak. A
a többségi és kisebbségi közösségek hogyan élik meg, nyelv az információ-átadásban, a gondolkodásban be-
hogyan konceptualizálják a nyelvek szerepét, jelenét töltött szerepe mellett az európai kultúrában a nem-
és jövőjét, milyen nyelvi tudattal jellemzik önmagukat zeti identitás egyik markáns kifejezője. Ha a nemzeti

és nyelvi környezetüket, azaz az eltérő nyelvű csopor- kultúra alapvető vonásaiból néhány gyökeresen meg-

102 • 6-7/2009