Page 111 - Lindua 6-7/2009

večjezičnost • többnyelvűség

lelki és tudati gyengeségeiket legyőzzék a nyelvi adat- tot beszédténynek, azaz egyéni, egyedi adatnak tartok,
közlés során. Így sokszor nem a megszokott, a szoká- de nem tekintek mindegyikre úgy, mint közösségi, ál-
sos adatokat közlik föltétlenül, hanem a helyesnek talános nyelvi tényre. Itt persze a határt nem mindig
ítélteket. Nem zárhatjuk ki tehát azt a véleményt, sőt tudtam élesen meghúzni, de valahol az adatoknak a
meggyőződést, hogy a nyelvismeret-, nyelvtudásvizs- mind gyakoribb előfordulása, azaz a megterheltsége

gálatnak is megvan az a sajátos ellentmondása, hogy jelzi számomra a mindenkori elmozdulást az egyedi-
az objektív ismeret nem mindig a szubjektív nyelvi től az általános felé. Megesett tehát, hogy 32 válaszból
norma tükrözője szükségszerűen. mindössze csak 9-et tudtam elfogadni. Ennek ellen-
Amit ugyanis tudnak, ismernek passzív módon példája lehetne viszont a 49. kérdés adatsora: itt 30
adatközlőim, informátoraim, az mintha valamelyest válaszból 29 volt elfogadható, de a porhál ige igazi je-
mindig egy kicsivel több volna, mint amit valóban lentése, a ’sekélyen kapál’ nem igazán jött elő.
megtesznek a napi nyelvi gyakorlatban. Azt hittem, Arányait illetően az első helyre dolgozatomban
hogy az anyaggyűjtés nem okozhat gondot, hiszen a szó- és kifejezéskészlet síkján jelentkező változók
Göntérházán mindenki ismer, jórészt rokoni, bará- vizsgálata került. Itt jellegzetes muravidéki tájszók

ti, ismerettségi körben gyűjtöttem. Most utólag úgy ismeretére-használatára éppúgy kíváncsi voltam (pl.
látom, hogy egy kicsit talán mégis jobban föl lehetett borsu, prezbors, redli, tikácul stb.), mint a köz- és iro-
volna készíteni adatközlőimet a gyűjtés szituációjára dalmi nyelvi, standard jellegű szóanyagra (pl. elgázolt,
pl. egy hosszabb beszélgetéssel, egy magnetofonos szö- csapolt, jogosítványa, közlekedési, pótkocsi, rendszá­
vegfelvétellel stb. Igen-igen fontos továbbá az adatköz- mú stb.), vagy a szlovén nyelvi hatást tükröző kontak-
lők kiválasztása. Megtapasztalhattam, hogy ma már tusjelenségek meglétére-előfordulására (pl. frizérhez,
alig van olyan informátor, aki ne tudna használni át- hajtási engedély, jelölési gyűlések stb.). Mindig külön

meneti, a maga módján köznyelvinek szánt alakokat, figyelmet kellett fordítanom azonban az ún. átmeneti,
adatokat is. Ez a nyelvi tudatosság meglétére, külön- regionális nyelvhasználati tények ismeretére, felisme-
böző fokára és a nyelvi viselkedésre figyelmeztet ben- résére is, amelyek elsősorban részint a köznyelvinek
nünket. Ezért egyre kívánatosabb igény a nagyon pre- szánt nyelvjárásias megfelelőkből, részint a kontak-
cíz kérdésfeltevés is. Nem könnyű megtalálni a gyűj- tusos adatok nyelvjárásias megvalósulásaiból jöt-
tés szituációjában azt az utat, amelyen az informátort tek létre (pl. egyezik, elmondanája, fodrászho, izlik,
vissza lehet fordítani tévútjáról a helyesre. Ez azon- jogositványa, pakolnájék össze stb.), elsősorban fono-
ban nem riaszthat el bennünket semmiféle szocio- és lógiai és morfológiai sajátosságokat tükrözve. Az igazi
pszicholingvisztikai vizsgálat szükségességétől, létjo- nehézséget az jelenti, hogy a sokféle alakból, alakvál-

gosultságától. tozatból nehéz kiszűrni a tényleges normatív változót.
A gyűjtésem számos ponton hozott konkrét és érté- A 25. kérdésben a nyj. lámpoláz vezeti ugyan a gya-
kes eredményeket, megfigyeléseket. Az ún. „beszédté- korisági listát, de megterheltsége alig haladja meg az
nyek” egy részét kihagytam az összegzésből, az értéke- egyharmadnyi arányt (34,28 %). A köznyelvinek szá-
lő-minősítő elemzésből, más részüket pedig szóvá tet- mító titkárnő lexéma ugyanakkor a maga 71,87 %-os
tem ott annak ellenére is, hogy rendszerint viszonylag megterheltségével a 26. kérdésben szinte hihetetlen
kevés informátortól, adatközlőtől gyűjtöttem be őket. előnnyel vezeti a mezőnyt.

Mert természetesen minden elhangzott, lejegyzett ada-

• 6-7/2009 111