Page 10 - Lindua 15/2013

Intervju • Interjú

Vida T. Judit v.t.judit@gmail.com

Beszélgetés Zver Ilonával

Zver ilonával, a Szlovén RTV vezérigazgatójának magyar műsorokért felelős
helyettesével rendhagyó beszélgetést folytattam. Mielőtt feltettem volna a neki
szánt kérdéseket, sokat gondolkodtam, honnan is közelítsem meg ezt a sokszínű
személyiséget, akinek az egyik ismertetőjele a jókedv és az őszinte kacagás. Szinte
nem is emlékszem olyan pillanatra, amikor legalább a szeme ne mosolygott volna.
Tehát kézenfekvő lenne azzal kezdeni az interjút, hogy honnan meríti ezt a rengeteg
pozitív energiát. Közben viszont rájöttem, hogy mindennek a gyökere talán a
gyermekkorban keresendő, így itt kezdem.

 Vida T. Judit: Kedves Ilona, sokan ismerjük Önt, hi- ZI: Nehéz elhinni, hogy én, aki mindig is tanár szeret-
szen már régóta ismert tévés személyisége a Mura- tem volna lenni, a kötelező gyakorlaton kívül egy na-
vidéknek, viszont nem biztos, hogy mindenki ismeri pot sem tanítottam. A diplomaszerzés után ugyanis
az Ön gyermekkorát. Mesélne nekünk arról, milyen az akkori Lendva Községi Képviselőtestület fordítója-
családból származik, hogyan telt gyermekkora? ként kaptam állást. Annak ellenére, hogy mindössze
3 évig maradtam ezen a munkahelyen, és ebből is
Zver Ilona: Nagyon sokat tudnék mesélni a gyerekko- egyet szülési szabadságon töltöttem, jelentős mér-
romról, az ember minél idősebb, annál gyakrabban tékben rányomta bélyegét későbbi pályafutásomra.
pörgeti vissza a filmet a gondtalan, élményekkel és A fordítás volt ugyanis az a tényező, amelynek kö-
apró csínytevésekkel átszőtt évekbe. Életem ezen idő- szönhetően – a Lendvai Könyvtárban végzett hét év
szakából azonban csak annyit emelek ki, hogy egy- munka után – a magyar nyelvű tévéműsorhoz kerül-
keként rendkívül sok szeretetet és figyelmet kaptam tem. Sőt, volt egy időszak, amikor a munkám mellett
szüleimtől és nagyszüleimtől. Az önzetlen szeretet szinkron- és konszekutív tolmácsként tevékenyked-
ellenére azonban nem kényeztettek el. tem, fordítani pedig időnként – bár egyre kevesebbet
– még mindig szoktam, hogy azért teljesen ki ne jöjjek
 VTJ: Hol végezte a tanulmányait? Mi szeretett volna a gyakorlatból.
lenni kiskorában, hogyan képzelte akkor felnőttkorát?
 VTJ: Meséljen arról, hogyan került a képernyő
ZI: A tanári pálya volt az egyetlen gyerekkori álmom, közelébe! Rögtön főmunkatársként kezdte a tévés
így az általános iskola után ilyen irányban folytattam pályát, esetleg csak besegített a munkába?
tanulmányaimat. Pályaválasztáskor a jog felé is ka-
csingattam, a sors azonban úgy hozta, hogy mégis a ZI: Amint említettem, a tévézéssel a fordítói tevékeny-
Maribori Tanárképző Főiskolára iratkoztam szlovén– ségemnek köszönhetően jutottam kapcsolatba. A
magyar szakra. Már dolgoztam, amikor Magyarorszá- Lendvai Tévéstúdió megnyitóján ugyanis én tolmá-
gon egyetemi diplomát szereztem, majd a Ljubljanai csoltam, és a Szlovén TV akkori igazgatója felfigyelt
Egyetem Társadalomtudományi Karán mesterkép- rám. A magyar nyelvű tévéműsorok készítésénél
zésben vettem részt. ugyanis a feliratozás miatt olyan munkatársra volt
szükség, aki mindkét nyelvet, a szlovént és a magyart
 VTJ: Visszatérve a Muravidékre hol kezdte a pályáját? is megfelelő szinten birtokolja. Isten malmai már ab-

8 • 15/2013

LINDUA_15_notranjost_20131216_barvno.indd 8 17. 12. 13 12:18