Page 11 - Lindua 15/2013

Intervju • Interjú

ban az időben is lassan őröltek, hiszen másfél évnek nem utasítottak el bennünket, és tudtak rólunk. Nem
kellett eltelnie, míg a munkahelyet – a vágói munka- utolsósorban csodálatos érzés volt megtekinteni egy-
hellyel együtt – végre meghirdették. 1994-ben váltam egy kész riportot, műsort, főleg, amikor már bele-
a szerkesztőség főállású újságírójává, illetve szerkesz- tanultunk a szakmába. Az újabb munkatársaknak
tőjévé, amelynek addig csak egy felelős szerkesztője valamivel könnyebb volt a dolga, hiszen egymástól
és egy operatőre volt. Az átmeneti időszakban külső tanulhattunk, a későbbiekben pedig már képzéseket
munkatársként, fordítóként és bemondóként működ- is szerveztünk.
tem közre a kéthetente, majd hetente 1 alkalommal
jelentkező magyar nyelvű tévéműsor készítésében.  VTJ: Kérem, mutassa be az akkori munkavégzés
körülményeit. Mit jelentett sok évvel ezelőtt
 VTJ: Hogyan emlékszik vissza az első tévés tévéműsort készíteni?
munkájára? Mi volt az, ami ebben lenyűgözte,
esetleg nehézséget okozott Önnek? ZI: Napjainkban elképzelhetetlen, de amikor a Hi-
dak szerkesztőségében kezdtem dolgozni, még nem
ZI: Voltak, akik óva intettek ettől a munkahelytől, lehetett a világhálón utánanézni az adatoknak, szá-
mondván, hogy a többnyire kötött idejű munkarend mítógépeket is csak később kaptunk. Mivel otthon
után nem lesz könnyű megszokni az állandó ké- már volt számítógépem, nem tudtam újra írógéppel
szenlétet, a hétvégi, illetve az ünnepnapokon történő dolgozni, így a munka zömét délutánonként otthon
munkavégzést. És a munka valóban ilyen jellegű volt. végeztem el.
Főleg kezdetben, amikor a felelős szerkesztővel ketten Nagyon sok esetben a saját találékonyságunk-
készítettük a riportokat. Szinte alig volt olyan hétvé- ra voltunk utalva. Kezdetben a Maribori Regionális
ge, hogy ne kellett volna kimennünk egy-egy rendez- Központba jártunk a műsorokat vágni. Mivel képzés
vényre, és ez vonatkozott az első operatőrünkre is, nélkül dobtak bennünket a mélyvízbe, a maribori
aki mintegy 10 évig a Hidak egyetlen operatőre volt. utak nagyon hasznosak voltak, hiszen az ott dolgozó
Azonban szerettem az állandó nyüzsgést. Azt, hogy kollégáktól idővel ellestük a szakma legfontosabb tit-
ott lehettünk a dolgok középpontjában, betekintést kait. Egyre önállóbbakká váltunk, és néhány hónap
nyerhettünk az események hátterébe, hogy csodá- elteltével már Lendván vágtuk a Hidak riportjait és
latos embereket ismerhettünk meg. Jó volt érezni, a feliratozás is itt történt. Majd postán küldtük az
hogy számítunk. Bármelyik minisztériumhoz vagy adást tartalmazó kazettát Mariborba, ahol már csak
hivatalhoz fordultunk nyilatkozatért, adatokért, soha grafikával kellett ellátni. Mariborban mindig volt a
szekrényben egy tartalék magyar nyelvű adás is arra
az esetre, ha netán a kazetta másnapra nem érkez-
ne meg postán. Úgy emlékszem, hogy a muravidéki
énekkarok fellépéseiből volt rajta egy összeállítás.
Szerencsére soha nem volt rá szükség. Arra viszont
volt példa, hogy csak a sugárzás napján, autóbusszal
tudtuk küldeni az adást Mariborba. Egyébként Buda-
pest felé is nagyon sokáig ez a két közlekedési mód
volt használatban.
Súgógépünk egészen az új stúdióba költözésig, te-
hát 12 évig nem volt, így kezdetben eléggé statikusak
voltak a bemondások. Hogy ezen változtassunk, egy
régi számítógépet a kamera alá helyeztünk, és kina-
A régi tévéstúdióban Lendván
gyított betűkkel kiírtuk a bemondások szövegét. Ké-

• 15/2013 9

LINDUA_15_notranjost_20131216_barvno.indd 9 17. 12. 13 12:18