Page 11 - Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák

Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák 9

Nyelvművelés: Az anyanyelvi műveltség terjesztése a nyelvhe-
lyesség elveinek a nyelvhasználatban való érvényesítése végett

Négy nyelvművelő írás

Az elmúlt években sok nyelvművelő előadást hallhattak a Muravidéki Ma-
gyar Rádió adásaiban. Talán sokukban megfogalmazódott a gondolat, hogy mi-
nek erről annyit beszélni. Mi így beszélünk és kész. Higgyék el, a muravidéki,
vagyis a hetési emberek nyelvhasználata éppen annyit ér, szép, mint a tiszántúli,
a palóc vagy a dél-dunántúli. A sajátosságait tisztán megőrzött és alkalmazott
hetési tájnyelv szép és értékes. Ezt nemcsak én, hanem a szakemberek, a nyel-
vészek is állítják.

Hogy a nyelv élő jelrendszer, a gondolkodás és a beszéd kifejező eszkö-
ze, az tudott tény. Szókincsében, mondatszerkesztésében, hangrendszerében
és kifejezésmódjában állandó változások, például gazdagodás és szegényedés
érvényesül. Ez vonatkozik a Muravidéken élő őshonos magyarság anyanyelv-
használatára is. Minél kisebb létszámú egy etnikai közösség és minél több
külső, idegen hatás éri nyelvének gyakorlását a mindennapok nyelvi kommu-
nikációjában, annál inkább ki van téve a nyelvi, szellemi, érzelmi és tudati
változásoknak.

A következőkben szeretném bemutatni, szemléltetni a muravidéki magyarok
nyelvhasználatának főleg szókincsbeli változásait mintegy száz év alatt a szak-
emberek által gyűjtött és lejegyzett szövegek alapján.

A Magyar Nyelvőr című szakfolyóirat 1873-ban közölte A daracskos béka
című népmesét, amit Fatér József dobronaki tanító jegyzett le Dobronakon.
Részlet a meséből:

„Égy embör ippejg magának kaszát, hát úf-fölöstökönko vüjött a zasszonya
a zembörinek éj-jó fölöstökönt – hát izej gyó turus mácsikot. Öjött-öjögetött án
a zembör, écczé csak énnaon nad-daracskos béka mászott elü; a zasszon naon
széren megiédett, aongya a zuránok, hoh-hát zadargya e innejd! Écs-csunya
csédájo a zistennek, goromba állot, nappe és császmász, még ének évadán
mindétig.