Page 12 - Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák

10 Dr. Varga József

A zembör nem ütötte agyon, së e nem zadarta, halom inkább megkináto
turus mácsikke, – öjött es án gyó üzzün. A zasszon meg csak abajgatott.”

A legszërëncsésebb óra című népmesét a völgyifalui Tót Lajostól jegyezte
le Jámbor László Völgyifaluban. Részlet a műből:

„– Jó estit, öregapám!
– Jó estit, fiam. No, mi járatban vagy? Itt még fődi embör sohase járt!
Hát aszongya:
– Öregapám, nagyon sok mindent keresëk. De legelőszö is csak azt szeteném
mëgtunnyi, hol találnám én meg azt az embört, aki énnekëm mëgmondaná,
mëllik a legszërëncsésëbb óra.
– Hü, fiam – aszongya –, ez nagy dolog. Nézd, itt van egy alagút. Itt lejérsz
az alvilágba. Ezt tenëked csak az alvilág ura tudja mëgmondanyi. De osztán
oda kutya bátorság këll ám! Mer, ha az tégëd mëgfog, darabokra szëd szét!”

Ha megfigyeljük a két népmese szövegét, azt tapasztaljuk, hogy az elsőben
sok a hetési tájszó, például daracskos béka (varangyos béka), fölöstökön (reg-
geli), széren (szörnyen), zadargya e (zavarja el), abajgatott (jajgatott, óbéga-
tott) és a köznyelvi szavak tájnyelvi alkalmazása, például ippejg (éppen), vüjött
(vitt), öjött-öjögetött (evett-evegetett), gyó üzzün (jóízűen), hájszen (hiszen).

A második szövegben alig van hetési tájszó, de annál több a muravidé-
ki nyelvjárásban érvényesülő szó, például tüle (tőle), mennöm (mennem),
mëgmondanyi (megmondani), fődi (földi), tunnám (tudnám), anna (adna),
királná (királynál).

A hetési tájnyelv sajátossága, hogy a -val, -vel toldalékot -va, -ve alakban
használják, például mácsikke (mácsikkal), turuve (túróval), királla (királlyal),
Bulccsa (Bulccsal), patkánnya (patkánnyal). A -ni főnévi igenévképzőt -nyi
formában alkalmazzák, például tunnyi (tudni), mondanyi (mondani), őrkönnyi
(őrködni), gyünnyi (jönni), mennyi (menni).

Ezek a szóalakok a két mese teljes szövegében szerepelnek egyebek mellett.

Göntérháza, 2004. szeptember 23.