Page 10 - A fény győzelme

tengerből, hanem legnagyobb részt kő- és sziklasivatagból
áll. Nem tudtam, hogy a tulajdonképpeni Afrika a Szaharán
túl, attól délre kezdődik. Veled el mertem indulni, rád bíz-
tam magam, tudtam, hogy lassan lezárul egy korszak az éle-
temben, s Budapest elhagyásával, téged is el kell, hogy
hagyjalak. Lassan, de biztosan rád bíztam magam. Itt kez-
dődött igazán a mi barátságunk, hogy rád bíztam magam, és
megbíztam benned. Több nyelven beszéltél, és előtte is
utazgattál a világban. Később sem bíztam meg ennyire sen-
kiben, talán még a férjemben sem, mert vele szemben is
mindig emancipált voltam. De akkor, amikor elindultunk,
ezt nem tudhattam. Ezt az utazást is, azt hiszem, te találtad
ki, hogy egy hónapig bolyongjunk Európában: Bécsben,
Párizsban, Madridban, s majd kipihenjük magunkat valahol
a dél-franciaországi tengerparton, csak úgy hátizsákkal a
hátunkon, csak úgy lazán, egy-két múzeumot megtekintve.
Egy végső betekintést és áttekintést tegyünk még a művé-
szet világában, ha már ezt tanultuk. És, hogy a teher közös,
egy hónapig hátunkon hordjuk a sátrunkat. S azokat a terhe-
ket, amit hoz az élet. Nem gondoltam volna, hogy létezik
egy másféle világ a Szaharában. Elindult a gyorsvonatunk,
egyre jobban távolodtunk Budapesttől. Lesz, ami lesz! A
pszichológusok kilépésnek mondanák ezt az eltávolodást.

Hogy mit kerestünk ezen az úton? Talán a szerelmet. Mit
is kereshetett volna három fiatal lány a Szaharában? A sze-
relem is a semmiből, az ismeretlenből jön. S ezt inkább a táj
fogja kiváltani bennünk, mintsem az arab férfiak. Ők csak a
Szahara kellékei voltak. Szívósak és optimisták. Mosolygó-
sak és prepotensek, indigószövetbe öltözve. Ennyi. A táj, a
sivatag legbensőbb titkaimat hordozta, nem tudhattam ak-
kor, ott, amikor elindultunk, mert a lelkemben elindult vala-
mi furcsa keresés: mi lesz velem az ismeretlenben? S a Sza-
harában megtalálom-e az igazi szerelmet, vagy csak viszem,
viszem emlékeimben Mihályt, és amit keresek, már meg-
van, életre kelt bennem. Szerelemre vágytam, vágytunk. A
vágy erősebb volt, mint a valóság. Menekültem a valóság-
tól. Azt sem tudtam igazán, hogy szerettem-e Budapestet,
vagy csak megszoktam. Az embereket szerettem, nem a

8