Page 11 - A fény győzelme

várost. Talán téged szerettelek akkor a legjobban, de te sem
voltál budapesti. Vitt a vonat a Szahara felé, visszatérő trau-
ma álmaimban, hogy lekésem a vonatokat, s rettenetes szo-
morúság fog el ilyenkor. Felébredek, olyan otthontalannak
érzem magam. Álmaimban pedig elveszettnek s magányos-
nak. Ezek az álmaim még húsz év távlatából sem szűnnek
meg. Kísérnek, mint egy idegent. A párizsi Orient expresszt
mégsem késtük le. Hogy miért nem? Mert látnunk kellett a
fehér, kék és okker színű házakat, a minaretet Casablancá-
ban és a gyümölcsárusokat a piactéren, akik a tűző észak-
afrikai napon árulták a terményeiket, közben csevegtek, al-
kudoztak a turistákkal és a hazai vevőkkel. A napfény las-
san bebújt a szívünkbe. Tudtam, hogy a fény győzni fog
bennünk, ott kezdődött Casablancában, azon a tűző napon, a
piactéren. Tudtam, hogy összetartozunk, sorsunkban és
sorstalanságunkban. Nagyon messzire el kellett utaznunk,
hogy megértsem. Azóta is tart. Ha meghalok, szeretném, ha
eljönnél a temetésemre.
Üdvözlettel, Júlia Lendváról

9