Page 13 - Also-lendvai_hirado_1905

Alsólendva, 1Q05. Tizedik évfolyam 4. szám. Vasárnap, január 22.

ÁLSÓLENDVAI HllUlti

Előfizetési ára Felelős szerkesztő, laptulajdonos és kiadó H ir d e té s e k e g y e z s é g s z e r in t .
BALKÁNYI ERN Ő . A nvilttér soronkint I korona.
Negyed é v r e .........................................
Egyes szám ára 20 fillér. M EG JELEN MINDEN VASÁRNAP. Kéziratokat nem adunk vissza.
Nemzeti ideál. meggyógyitása nem történhet máskép, mint erkölcsi életet, melynek egész művelődé­
az cszményiség által, az cszményiség pedig
sünk, tehát a támadók műveltsége is létét
Már annak is örülünk, ha a régen hi­ nem kereshető másutt, mint a keresztény­ köszöni.
telét vesztett idealizmus zászlaját újból ki ségben. A kereszténység elve nem tűr megal­
merik tűzni Magyarország leendő vezetői. A gőgösség megalázása, az alázatos­ kuvást. Vagy cl kell vetnünk egészen, vagy
Akik pedig egyes jelenségekből ítélve, pál­ ság és szerénység fölinagasztalása, a fele­ szerinte kell élnünk. Vagy keresztények va­
cát törnek egyes szereplők miatt az egész baráti szeretet, a társadalmi élet tisztasága, gyunk és keresztény elvek alapján rendez­
fölött, azok elfelejtik azt, hogy közfelfogá­ erkölcsössége, ennek következtében szere­ zük be, mint berendeztük a múltban tár­
sunk teljesen posványba sülylyedt s midőn tett hazánknak erőssége, hazánk iránti kö­ sadalmi, jogi, állami életünket, vagy teljesen
a jobb érzésüek a posványból akarják ki­ telességek szigorú teljesítése, a gyöngék szakítani kell a kereszténységgel.
menteni a társadalmat, ez nem történhet védelme, az igazság följétlen keresése es Ha tehát valaki azt állítja, hogy nem
meg a nélkül, hogy valami salak itt-ott ne érvényesítése a család és a magasabb rendű szükséges, sőt szabadeivüség és emberba­
maradjon. család, vagyis a haza oly szeretete, hogy ráti célok szempontjából káros a keresz­
magánérdekeink megfékezésével, életünk ténységhez való nyílt és föltétien csatlako­
Minden nagyobb mozgalomnak át kell árán is kimutassuk; hogy mindez a keresz­ zás, mivelhogy az állam és a társadalom
esni a forrongás korszakán s bizonyos, ténység tanaiban van lefektetve. úgyis a Krisztusi erkölcsi tanok alapján áll,
hogy a forró mustban együtt kavarognak Ezek a tanok nemcsak, hogy nem tud­ az nem mond igazat, mert a kereszténység
a seprő részek is a nemes cseppekkel. nak róla, de egyenesen tiltják azokat az krisztusi, a mi krisztusi az keresztény.
Nem szükséges, hogy hangsúlyozzuk, elveket, melyeket a mai, úgynevezett kal- Ha tehát valóban úgy van, hogy egész
hogy ez a nemzeti ideál nem lehet más, márkodó liberalizmusban kidomborodik: akié szociális rendszerünk a kereszténység alap­
mint a mely a keresztény eszinényiséggel a pénz, azé a tekintély, a politikában min­ ján áll: miért nem csatlakoznak valameny-
megegyez. A modern liberális sajtó, mely den szabad, a gonosztevő nem bűnös, ha­ nyien a kereszténységhez, a kik annak csak
az cszményiség fölülkerekedésében, a jelen­ nem idegbeteg, a házasság nem szentség kényelmesebb és hajlékonyabban magya­
tésében is kiforgatott modern liberális lia- hanem szabad egyesülés, isteni tekintély rázható elveit öltögetik magukra, de a ke­
zudozásainak, maszlagositásának tönkreju- nincs, mindenki legfőbb bírája saját tettei­ resztény tanok összessége ellen folytonos
tását érzi ám gúnyolja ezt a törekvést, ám nek, a társadalmi erkölcs nem egyéb, mint harcot folytatnak?
gyanúsítja, ám követelje, hogy íie tegyenek az érdekek kölcsönös védelme, melyet el­ Aki azt vitatja, hogy társadalmi, tehát
különbséget a keresztény és nem keresztény végez a büntető törvény, a haza csak kon­ állami életünk is keresztény alapon áll, va­
között, a mikor már voltaképen Európa vencionális fogalom, esetleg egy vagy több lamint kellene is állania, az elismeri ezzel,
egészen keresztény jogrend alapján áll, (ami nyelvűek csak egy érdeküek formai szövet­ hogy nem is állhat fenn más alapon.
mellesleg mondva, ismét hazugság, ha nem kezése, szerződése. A keresztényellenes tanok megterem­
csupán vastag tévedés): ki kell mondanunk, A kételkedésre épült hitetlenség, ha tik az utilitárizmus és az egoizmus szelle­
hogy a társadalom újjászületése, a mostani nem rombolva, hát lassan őrölve akarja ki­ mét. A hasznossági elv kozmopolita a szó
féktelenség, küzdelem és lelki bomlottság irtani a keresztény felfogást és a keresztény legszorosabb értelmében, mert csak azt nézi,
Virágillatos délután. jön és megsemmisüljön. Mert a remények elosz- bírtak. És ők mily boldogan sütkéreztek a hódo­
íanak, a fellegvár összedől, a színek összefutnak lat melegében. Mennyi kedves évödés, csacska
és mi marad utánuk? Üres vásári zaj, lármás beszéd és jól eltöltött délután emléke fűződik
A szép Vajda Imrénél különös hangulatok önzés és durva józanság. Hogy a gyöngéd és ahoz a pár évhez.
lepték meg. Amire eddig, mióta asszony lett soh- nemes lélek beleszokik e ebbe a rideg küzde­ Most látja csak be, hogy volt abban valami
se gondolt, felujult lelki világában leánykora. lembe ? Az csak a jövő titka! Jó, hogy nem le­ veszedelmes is. Olyanforma, mintha lobogó tűz­
Pedig megfogadta, mikor felesége lett ennek het előre látni és tudni! zel játszana az ember. Az édes sejtések, titkolt
a szorgalmas, becsületes embernek, mikor ott De ezek a gondolatok csak úgy futólag tü- vágyak, melyek a leánysziveket oly korán betöl­
hagyta a nyüzsgő, bántó lármával telt város za­ nedeztek fel a szép jegyzőnénél. Neki még eddig tik, lehetetlen, hogy épen a képezdésznők szivét
ját, hogy beköltözzék a falusi jegyzők csendes, boldogság volt az osztályrésze. hagynák üresen.
békés hajlékába, hogy leányéveit, mint elfelejtett Egyetlen, kedvelt lánya volt jómódú szülőik­ Volt hódolói közt egy csinos főhadnagy.
múltat fogja tekinteni. nek. Mindent, a mit kívánt megkapott, minden Kellemes társalgó, jó táncos . . . és a hogy most
És fogadását meg is tartotta. De most ez vágya teljesült. Fiatal volt még, illetőleg már fél- beismeri, más semmi. Es ez az ember képes volt
a szép, napsugaras, virágillatos, madárdallos dél­ hosszu szoknyát viselt, már is közkedveltségnek az ő boldog leányéveit megkeseríteni. Mennyi erő,
után olyan hangulatokat kelt benne, a melyek örvendett az egész városban. A zenéhez és ének­ büszkeség és önmegtagadás volt hallgatásában,
illenek egy reményekből és ábrándokból élő ta­ hez nagy hajlama volt. A gondos taníttatás egész csakhogy el ne árulja magát előtte. Es sikerült
nítónő képezdésznek, de nem egy asszonynak, a nagy művésznőt csinált belőle és ö szüici óha­ neki . . . bár szerette volna, ha mindez megfor­
ki innen-onnan már egy éve, hogy asszony. Maga jára, gyakran engedett a közóhajnak, hogy nem­ dítva történik. De legalább tanult . . . A sejtel­
sem tudja, hogy hogy van vele. Nem bir és nem csak szíik, meghitt körben, hanem nyilvánosság mek és vágyak világába beférkőzött a rideg tu­
is akar a hangulatok hatása alól menekülni. Jól előtt is ragyogtathassa fényes tulajdonságait. A dat, a tapasztalás . . leányok sorsa a csendes
esik visszagondolni arra a kedves múltra, mely­ Begécsy Ilonka neve általános közkedveltségnek tűrés, hallgatás . . .
ben minden öröm és vigság, melyben tényleg és szeretetnek örvendett; azt a barna szépséget A gyönge liliomot az első vihar szele meg­
belépnek a felnőtt leányok ünnepelt sorába és a mindenki szerette. És a barna szépség nem bízta érintette, de meg nem törte. A gyöngéd lélek
melyben fellépésük sohsem marad kellemes hatás el magát. Kedves, szívélyes volt mindenkihez. megedzödött és volt belátása, volt ítélő képes­
nélkül. Ez az édes múlt az a pár év, melyet, Egyszer aztán azt gondolta ki, hogy képez- sége. Átlátta, hogy a hódolás, kedveskedés és
mint tanitónö-képezdészek töltenek el . . . És désznő lesz. Nem mintha talán szüksége lenne mindenféle előzékenység csak Ilin külszín, mely-
mikor már ez a pár év eltelt ? . . . Ezeket idézte rá, hanem, hogy legyen hol eltölteni idejét. Egész lyel mindkét fél a pillanatnyi fellobbanásnak tesz
elő a szép Vajda Iniréné emlékezetében, a szép, nap hasonkoru lányokkal együtt lenni, együtt ta­ eleget. Es ő elég korán ébredt arra a tudatra,
madárdallos, virágillatos délután, azokat az éve­ nulni, együtt szórakozni . . . úgy tűnt föl előtte, hogy képzelt boldogságát a pillanatnyi felloba-
ket, mikor még ö is képezdésznő volt. mintha a zárdában eltöltött éveket ismételné el násnak fel ne áldozza. Lelkének álmait a rideg
Micsoda reményeket és fellegvárakat is tud — hosszú szoknyában. számítás keretelte be.
az üde, tiszta leánylélek építeni, hogy ki tudja a Kápráztató napok is voltak azok ? A képez- Ekkor kérte meg Vajda Imre a kezét. A
jövőt színezni . . . hogy annál jobban összetör­ désznök az egész fiatalság előtt nagy vonzerővel káprázatban. csillogásban élő barna szépséget,