Page 9 - Also-lendvai_hirado_1905

A ísólendva, 1905. Tizedik évfolyam 3. szám . V asárnap, ja n u á r 15.

í
Alsólinovai Hradó

Előfizetési ára
H ir d e té s e k e g y e z s é g s z e r in t.
Kgéüz érre s K BA LK A N Y l ER N Ő .
Fél évro . 4 . A nyilttér soronkint I korona.
Negyed évre . 2 .
Ügyes szám ára 20 lillér. _______ M EG JELEN MINDEN VASÁRNAP. Kéziratokat nem adunk vissza.
A téli választások. kemény, hogy a vidék szegény népe még lemben? Ki biztosit arról, hogy a választási
normális körülményeik mellett sem tud ellene harc mérlege az igazság mérlege? Győzzön
Amitől fáztunk, ime meglesz, küszöbén védekezni. Most vegyük hozzá egy válasz­ akár a kormány és pártja, akár az úgy­
állunk a téli választásoknak. Az a politikai tási harc abnormális körülményeit, amikor nevezett koalíciós ellenzék, ki állapítja meg,
hajtóvadászat, amely az elvek, parlamenti a választási központba citált szavazópolgár hogy akár ez, akár az győzelem a nemzet
érvényesülések, a törvényhozói köteles­ egy gyötrelmes utazás fáradalmai, nélkü­ ítéletét foglalja magában?
ségek, nemzeti érdekek körül két eszten­ lözései után reggeltől estig kénytelen vára­ A törvénykezési gyakorlatban vannak
deig folyt, átcsap most a vidékre, a kerü­ kozni arra, hogy leadhassa voksát, képzeljük szigorú paragrafusok, amelyek kimondják,
letekbe, ahol hangzik most a hallali: hozzá a kortes-fogások különféle változatait, hogy az ítélkező bírót nem szabad ítéle­
— Válaszszatok meg! amelyek arra irányulnak, hogy az ellenvé­ tében befolyásolnia semmi külső körül­
Valahogy eszünkbe jut most egy szent lemény megnyilvánulását megnehezítsék, ménynek, elhatározása, Ítélete szabadon,
analógia, amikor Krisztus odakiáltotta az őt megakadályozzák . akkor előttünk áll teljes függetlenül kell, hogy létrejöjjön minden
sanyargató zsidóknak és pogányoknak : sivárságában, rettenetességében az idei külső befolyástól. Mennyivel kötelezőbb ez
Feszítsetek m eg! választásoknak sötét képe. a paragrafus akkor, amikor egy egész ország,
Ez a küzdelem, amely most indult A küszöbön álló alkotmányos küzdelem egy egész nemzet a biró!
meg a voksért, a mandátumért, nagyon egyébként is rendkívül hevesnek Ígérkezik. Már pedig most a nemzet ítéletének
közel áll ahhoz, hogy kálváriának nevezzük. A politikai szenvedélyek hullámai annyira szabad megnyilatkozását ezer külső körül­
Nem a tisztelt jelölt urak szempontjából fölcsaptak, a pártküzdelmek annyira elmér­ mény korlátozza, legfökép az a kemény,
beszélünk. Az ő fejük nem fáj nekünk. A gesedtek, hogy már pusztán ez okoknál hideg tél, amely a választók tekintélyes
választókat nézzük, amely ime a megnyi fogva is a legádázabb választási campag- részére lehetetlenné teszi alkotmányos jo­
latkozás előtt áll. nera van kilátás. gának gyakorlatát.
Magyarországon már keserves emlékek Összevetve minden körülményt, épen- Ennek a választásnak nem lett volna
fűződnek a téli választáshoz. Hivatkozni séggel nincs semmi okunk arra, hogy nyu­ szabad elkövetkeznie. Nem kutatjuk, hogy
szoktak a Szápáry-féle választásra, de e godtan és bizalommal nézzünk a választások kik a felelősek, hogy kik idézték elő, kik
hivatkozás nélkül is tisztán áll a helyzet: elé. Azt mondják a politikus urak, hogy zúdították az amúgy is agyonsanyargatott
a téli választás kegyetlen dolog. Választási az ország, a nemzet ií.*lő«zéke elé állnak. szegény nép fejére, de hogy elkövetkezett,
rendszerünk, annak alkotmányos gyakorlata Azt mondják, hogy meg kell nyilatkoznia az nagy csapás.
a választókerületek polgárait a választó- a nemzetnek abban a pörös ügyben, amely És mindenekfelett célját nem fogja
központba rendelik fel. Ez a tény maga a törvényhozásban a politikai pártok közt elérni. Mert úgy látjuk, az előjelek azt
elég ahhoz, hogy minden borzalmait feltárja felmerült. árulják el, hogy bárki is győzzön, nem
egy téli választásnak. Nem beszélve a fel- Mi nem politizálunk. De most, amikor fogja megteremteni a szükséges rendet.
utazás rettenetes gyötrelmeiről, már a alkotmányos jogával fog élni e hazának És aztán még egyszer kérdjük, vájjon ineg-
választótömeg elhelyezésének nehézségei választópolgársága most, amikor ez alkot­ bizhatunk-e Ítéletében, elfogadhatjuk-e lelki-
olyan nélkülözéseknek teszi ki a válasz­ mányos jog gyakorlatát annyi külső körül­ ismeretbeli aggály nélkül, amikor a nemzet
tókat, amelyek a legkomolyabban fenyegetik mény nehezíti, nem tudjuk felemelő érzéssel egy részének közvéleménye kétségtelenül
egészségét. nézni az alkotmányos harcot. Mert ki biztosit el fog fagyni ebben a zord időben. Egy
Az idei tél, mintha csak az alkotmányos arról, hogy csakugyan a nemzet közvéle­ lefagyott közvélemény — lefagyott igazság !
harcot akarná még rémesebbé tenni, oly ménye fog megnyilatkozni ebben a küzde­
megfogja érni. Gonddal, gyönyörűséggel ápolta, Nagyon sok az ember odakint is, alighogy meg­
Az öreg asszony. tartotta a malacot, az egyetlen élő lényt, a mely­ élhetnek egymástól. Még szerencsés az, aki
hez még húzott. Az urát nagyon szerette Bús munkához tud jutni. O. már mint az Andris,
Aranyos sugarait széjjel hintette a napa kis Tamásné, de immáron negyven esztendeje annak, bizony nem kapott munkát, mert nem volt sze­
falusi ház udvarán, A kút mellett állott a disznó­ hogy kivitték a derék férfiút a temetőbe, ahol rencséje. Most éhezik, szörnyű rosszul megy a
ól, egy öreg parasztasszony foglalatoskodott a már a sírja helye sincsen meg, mivel, hogy úgy dolga, kétszer már a vonat elé akart feküdni a
röfögd egyetlen malaccal, a mely mohón rági- intézkedik a törvény, hogy 30 esztendő múltával nagy nyomorúság miatt. Mindezek folytán haza
csálta a feléje hajított gyér kukoricát. Gonddal, feldulatnak a sirok és újak ásatnak a helyükbe. szeretne jönni. Küldjön neki az anyja száz pengőt,
gyönyörűséggel nézte az öreg asszony a mala­ Az öreg asszony szivéből még az emléke is ki­ amivel haza jöhet — legyen nyugodt, meg fogja
cot, az egyetlen, négylábú jószágát. Simogatta a veszett a férjének, ha vissza is gondolt néha rája, fizetni, inért van még két erős, dolgos karja,
sörtéjét s a kukoricaszemeket, a miket a malac úgy jött az elő neki, mint valami álom. A gye­ amivel meg tudja hálálni a jótéteményt. Vegyen
félrerugott a lábával, gondosan söpörgette össze rekek, azok ifjú korukban haltak el, egynek ki­ fel 100 pengőt a kis házra, küldje neki és akkor
s ismét a koca elé rakta. vételével. Ezekre még kevésbé emlékezik. Az egy, rögvest hazajön . . .
Özvegy Bús Tamásné tizenkét álló eszten­ aki megmaradt nyughatatlan vérű legény volt, — Nem! Ez volt az első gondolata Bús
deje él niár magánosán a faluvégi viskóban, ami korcsmázott, szoknyák után futkozott, nem segí­ Tamásnénak, mikor a levelet elolvasta. És ez volt
még az öregapja után maradt rá. Düledezett a tett az anyjának a gazdaságában, inkább nap­ az utolsó is, amikor elhatározta, hogy a veszendő
fala, a fazsindelyes tetőn szépen besütött a nap számba ment. Egyszer aztán mást gondolt. Haza­ fia után nem nyújtja ki a kezét. Minek ment ki ?
a padlásba, a két szék, egy asztal meg egy ágy jött egy estén s azt mondta, hogy Suhajdáékkal minek volt olyan bolond z Megterhelje a kis há­
a szobában csak alig hogy a lábukon állottak, meg Kutzorékkal együtt kimegy Amerikába, ahol zat, amin még sohse volt adósság? Ennek csak
de hát a ház is, a bútorok is csak eltartanak is jobban megfizetik a munkát. az lehet a vége — mert hiszen évről-évre nő az
még addig a rövid ideig, amikor utolsó útjára — Eredj, szólt a langyos szivii anya. Én interes, — hogy kilicitálják a házat alóla. Azt a
viszik özvegy bús Tamásnét. A temetése szép nem mondom, hogy ne menj, ha ott találod a házat, ami az öreg apja után maradt rá. Az ember
lesz, a testamentumában meghagyta, hogy a fun- szerencsédet. elpusztulhat, de a háznak meg kell maradnia,
dusa árából olyan temetést rendeznek neki, ami­ Röviden búcsúzott az Andris — immár ti­ mert az túléli az embert, még az unokáját is, ha
lyet még aligha látott a falu. Hetvennyolcz esz­ zenkét esztendeje annak — és azóta csak egy gondját viselik. Ha elküldi a száz pengőt, a házra
tendővel a vállán malacot vett az asszony; fel levelet irt. Ebben pedig azt irta, hogy keser­ keresztet vethet. Vén korára menjen zselémek
akarta hizlalni, húsát, zsírját, sonkáját eltenni té­ vesen megbánta az amerikai utat, mert nem úgy idegen tanyára? Ez nem lehet. Ha éhen hal a
lire, mivelhogy remélte, hogy ezt az időt még van ám az tij világban, ahogy ö ezt elgondolta. fiú, vagy a vonat elé fekszik, arról csak ő maga