Page 5 - Also-lendvai_hirado_1905

Alsólendva, 1905.___________________________Tizedik évfolyam 2. szám,_______ Vasárnap, január 8.

Előfizetési éra
H ir d e té s e k e g y e z s é g s z e r in t.
Egész évro B A LK A N Y I E R N Ő .
Fél évro A nyilttér soronkini 1 korona,
Negyed évre
M EG JELE N M INDEN VASÁRNAP. kéziratokat nem adunk vissza
Históriai idők. rülöttünk és közöttünk élő németek, oláhok, Vigyázzunk! Egész Európa szeme raj­
lengyelek és csehek — itt a história, amely tunk van!
Históriai időket élünk. Közeledik a ha­ ezt bizonyítja. Hol van Lengyelország és Az idők oly válságosra való fordulá­
zafiul meggyőződéseknek nagy erőpróbája. Csehország, a középkor e két hatalmak sának nem a magyar nemzet az oka. A
Add, mindenható Isten, hogy jóra forduljon birodalma? Hova sülyedt Törökország? magyar levegőben nem volt benne a vihart
minden! És hol vagyunk mi e nemzetek fölött? jelentő villamos feszültség kívülről impor­
Egymásra torlódnak a nagy események Ezen a históriai alapon álljon minden tálták hozzánk a zaklató izgalmakat. Ha
s nagy khaotikus zűrzavar támad és nincs becsületes magyar ember, midőn az urna ez cél volt, hát ez el van érve. A polgár­
az a lángész, aki tisztán látna az egyének elé járul néhány nap múlva, hogy nép- ság lázméröjében mind magasabbra száll
és szenvedélyek eme nagy forrongásában. képviselőt magyar fajtánkban, hogy az, a higany. De ez nem a betegsége, hanem
Nem tudja azonban senki, hogy uj, szo­ dacára a modern idők. változásainak, az a fejlődő, izmokat reppeszteni készítő férfiúi
katlan események színhelye most Magyar- internationális i/ű kultúra és műveltség erőé. Ez :t láz a mi becsületünkre válik s
ország. Az a hősköltemény, vagy Isten hatásainak dacára alapjában véve még bizonyítja azt, hogy bármily rohamos gyorsa­
ne adja — az a tragédia, melynek most most is az a nagyra hivatott, öntudatos sággal tornyosuljanak is fejünk fölé az
éljük át idegrázó első jeleneteit nem egy­ fajta, a mely a múltban volt. S legszebb események, mi a szükséges gyorsasággal
szer játszódtak le már a magyar nemzet polgári jogát ez a nép most is úgy fogja tudunk kiemelkedni a helyzet magaslatára
színpadán. Üssük fel a történelem könyvét gyakorolni, mint ezt tették hajdanábap e ahol a lázasnak, lelkesnek, izgatottnak
és látni fogjuk, hogy a XVI. század ót i ősök, miliőn viharfelhők gyűltek a magyar lenni az ország érdeke, ellenben nyugodt­
nem pergett le ötven esztendő anélkül, szemhatárra. -v unk, hidegvérünek vagy közönyösnek lenni
hogy a szorongatott, belső zavarokkal küzdő a históriai Magyarország veszedelmét
Magyarország erejére tudtára ne ébredt Mert ismételjük : lii lóriai időket élünk. jelentené. Ez a veszedelem nem létezik és
volna s honszeretetének, a világhivatása Ez a választás nem a folytatását a régi nem is fog létezni. A magyar polgárság
tudatának döntő bizonyítékot ne szolgáltatta állapotnak jelenti, hanem vagy a végét, tudja a kötelességét most is, éppen úgy
volna. Meg-megrendült Európa a magyar vagy valami uj stádiumnak ki zdetét. For- mint tudta a múltban is, amikor eget-földet
tetszhalott minden egyes ébredésekor, ellen­ rázó hangon kiáltotta oda azoknak, akiket
ségeink fokozott gyűlölettel támadtak elle­ azért szavazzunk tiszta iiazaíiui meggyőző­ illetett, hogy: Elég volt! „Eddig és ne
nünk, barátaink határtalanul lelkesedtek désből és szavazzunk azok helyet is, akik tovább!“
értünk és akár győztünk, akár levertek ez idő szerint még kiviil állanak az alkot­ Sajnos, hogy a közgazdasági és társa­
bennünket a múltak erőpróbáiban, mi magya­ mány sáncain, de már előre látható rövid dalmi, valamint a helyi érdekek is egészen
rok azt az eredményt mindig elértük, hogy időn belül megkapják, meg kell, hogy háttérbe szorulnak az ország eseményei
demonstráltak, hogy vagyunk és maradni kapják a szavazati jogot. folytán. De most a haza hi bennünket,
fogunk, mert országunknak és fajunknak Nem politizálunk, nem is korteske­ ami mindennél a legszentebb, éljünk tehát
világhistóriai hivatása van! Igen, a mi faj ­ dünk. De riadót, ébresztőt fújunk a magyar a házának. Mert minden más érdek a haza
tánk külömb, mint a körülöttünk élő népeké, nemzet elé lelkiismeretének, hogy teljesítse jól fogott érdekéből meríthet csak erőt,
szivósabbak, ideálisabbak, vitézebbek és habozás nélkül azt a kötelességéi, amit éppen úgy, mint az élet a földön a Nap
politikailag érettebbek vagyunk, mint a kő- reá ró „a hant, amely ide köt.“ sugaraiból.
szobrát itt a zajos, színes élctvidorság közepette. eredlek a két andaluziai szemű tüneménynek és
A régi mesterség. Az egyik, a költő, megszólalt: a gabonakereskedő éppen oly hévvel, sót hatá­
— No végre az eszembe jutott, miért tűnik rozottan ügyesebben kezdett udvarolni a maga
A tengerparton két ifjú járkált karonfogva. föl előttem ennek az urnák az arcza oly isme­ ideáljának, mint a hivatásszerű trubadúr. Ott
Az egyik költő volt, a másik gabonakereskedő. rősnek. 1 hagyták a ritkuló hajú, öreg urat, aki mogorván

Ha mind a kettő költő vagy mind a kettő gabo­ — Miért V nézett a térdére csavart plédre. Talán arra gon­
nakereskedő, nem is sétálnak karonfogva. Vagy — El se hinném, ha nem tudnám bizonyo­ dolt, hogy mikor pincér volt, bezzeg jobban bírta
ha úgy sétálnak is, azon igyekeznek, hogy az san. Pedig hát valamikor ugyan sokat kiabáltam a lábait, mint m ost.. .
egyik hogyan bosszantsa, vagy hogyan csapja a nagyságos urra. Hé pincér, még egy fröcscsöt !
be minél jobban a másikat. így azonban mulat­ — Ne mondd. Az előkelő ur. aki után szolga hozta a finom,
tatták egymást. Jókedvű nevetésüket cl-elkapta a — Ott futkározott egy kis budai korcsmá­ gyapjas takarót, valóban a Három hársfa pincére
szél, mely gyöngéden fodrozta a hullámokat s ban, hóna alatt az asztalkendővel. A történeti volt hajdanában. Hűségesen kiszolgálta a ven­
szétzilálta az égen a felhőket, úgy hogy gyönyö­ igazságnak tartozom azzal a kijelentéssel, hogy degeket s még hűségesebben szolgált az ö piros­
rűen kisütött a kellemes, enyhe, téli nap. az az asztalkendő nem is volt valami tiszta. De pozsgás ténsasszonyának. Tovább kellett ezért
A téli verőfényben sütkérezve, egy kövér ezt megbocsátottuk a kis korcsmának, amely kii- az asszonyért szolgálnia, mint Jákobnak a Lábán
ur jött velük szemben. Igen lassan ballagott, lát­ leányáért. De kitartott mellette tántorithatatlanul,
szott, hogy nehezére esik minden lépés. Csak­ lömben roppant barátságos fészek volt. Sokan pedig a megtakarított pénzéből lett volna módja
hamar ki is fáradt és lihegve telepedett le egy jártunk oda iró emberek, ha egy kicsit vidékre önálló üzletet is nyitna. S Isten látja a lelkét:
lócára. Szolga jött utánna, aki gondosan bebu­ akartunk menni. Meit hiszen tudjuk, hogy Buda nem is azzal a számítással cselekedte ezt, hogy
már vidék . . .
gyolálta a térdeit a vörösesikos, sárga takaróba. — Hát aztán, hogy vitte föl ennyire az Is­ a Három hársfa göthösködö, vén gazdáját majd
Az öreg ur szivarra is gyújtott, de azt is hama­ ten a dolgát? csak elszólitja az Ur az. árnyékvilágból s akkor
rosan eldobta. Végtelen unalom, fanyarság elé­ 1 ö veszi át a kívánatos örökséget: a még mindig
- Tudom is én. Én bizon nem kisértem helyre menyecskét és a virágzó vendéglőt. Vannak
gedetlenség ült az arcán. Pedig körülötte legszeb­
ben virultak a babérligetek. A legvigabh keringő figyelemmel a pályáját. Annyit hallottam róla, hogy még önzetlen, nagy szerelmek a világon, amilye­
a gazdája később meghalt s ö feleségül vette az nekről nem zengenek a költők, akik nem tartják
hangjai csattogtak ide a zenekar pavilonjából s
a legdivatosabb ruháju, legpompásabb asszonyok özvegyét. Azután egymásután annyi házat rakott elég poétikus tárgynak a pincér szerelmét az ö
rajzoltak előtte a nyüzsgő tengerparti sétáidon. Pesten, hogy én még tán légvárat sem építettem gazdasszonya iránt. De végre is bekövetkezett,
A két fiatalember tisztes távolban a ki-kor­ annyit . . . aminek a történelem logikája szerint be kellett
láthoz támaszkodott, a melyben nagy buzgalom­ E pillanatban két karcsú, prémes-boás hölgy következnie. S akkoron (iyuszi a szabad leve­
mal törekedett átcsapni egy-egy merészebb hul­ tűnt föl az ifjak előtt. Nem filozofáltak tovább .1 gőben merészen csattogtatni kezdte a vállalkozó
lám. Úgy nézték az öreget. A kedvetlenség éló szerencse forgandóságán, hanem nyomba utána kedve szárnyait. Kiröppent a budai zugocskából