Page 5 - Also-lendvai_hirado_1907

Alsólendva. 1907. XII. évfolyam 3. szám. Vasárnap, február 3.

Alsólend¥ái Híradó

Előfizetési ára Kéziratokat nem adunk vissza.
Felelős szerkesztő : I aptulajdonos és kiadó :
: ,v>csz évre . . . S K
OSZESZLY M. VICTOR. B A L K Á N Y I E R N Ő . Szerkesztőség és kiadóhivatal B a I k á n y i
Xejjved é v r e ......................................... „ Ernő könyvkereskedésében Alsólendván
Egyes szám ara 20 fillér. M EG JELEN IK MINDEN VASÁRNAP. A nyilttér sora egy korona.
A rendőrlétszám emelése. ott lopni, ahol a gazda is tolvaj. De Alsó­ proponálja a rendőri létszám einelését.’Leg-
lendván tisztességes, jórav.iió emberek is alább is hárommal. Terve szerint abban az
Irta : Oszeszly M. Viktor.
laknak, akik csak azért nem járnak állan­ esetben öt szál ember őrködne biztonsá­
Alsólendva. február 1. dóan revolveresen, mert nem kapnak fegy­ gunk felett. Ez sem sok, sőt mondhatni
Alsólendva városának ez idő szerint 2 vertartási engedélyt. kevés, de egyeilőre meg kell elégednünk e
, íond: két) rendőre van. Két egész rendőre. Ha csak egy parányival nagyobb vá­ tervvel. Nem vagyunk a nagyvárosok ké­
I:lég szép szám. Ez a két ember ügyel Alsó- rosinak mondjuk el, hogy itt két ember őr­ péhez szokva, hogy minden ötödik házat
ieiulván nappal a — rendre, őrzi a magá­ ködik két-ezer lakó biztonsága felett: ki­ őrizze egy-egy rendőr s igy könnyen meg­
nosok. a kereskedők és iparosok tulajdonát. nevet bennünket és azt hiszi, hogy ez az elégedhetünk, ha (ismételjük: egyeilőre)
Arra, hogy a városházát valahogy meg­ Alsólendva valahol az ígéret földjén le­ hárommal emelik a létszámot. - Csak
őrizzék, untig elég ez a két ember is, de het, ahol tejben, vajban fürdik minden em­ emeljék.
hogy éppen rólam, vagy egy másról le ne ber s dehogy van rászorulva egy is a más Ám, mint Alsólendván mindig és min­
i<>pja valaki világos nappal a rendőrtelen vagyonára. Azt hiszi, hogy itt sohasem for­ denkor, ebben a dologban is akadtak ke­
főutcán a téli kabátot, erre kevés. Ne­ dul elő olyan dolog, amiből az emberek rékkötők. kik a rendőrlétszám emelésében
vetségesen kevés. Ugyannyira kevés, hogy kiérzik a rendőrhiány izét. a város tönkremenésénél nem látnak kisebb
tanácsos állandóan kabát nélkül járnunk. S És tudja Isten hogyan van az, hogy a dolgot. Volt szerencsénk ugyanis néhány
ha mégis megtörténik, hogy lelopják rólunk, rendörlegénység nevetségesen csekély városatya nyilatkozatával találkozni, a kik
ne haragudjunk meg érte. Elvégre a köz­ számára még csak most kezdünk alaposan egyenes és nyílt válaszban megtagadták az
mondás is azt tartja : alkalom szüli a tol­ rájönni Pedig verekedések, utcai botrányok eszme pártfogását. Sőt válaszukban oda-
vajt. Es hol lenne kényelmesebb dolog és egyéb nevezetes stiklik Alsólendván konkludáltak, hogy a két rendőr Alsólend­
tolvajnak lenni, ha nem éppen Alsólendván. nemcsak a mai idők specialitásai, mert ve­ ván nemcsak hogy nem kevés, de — sok is.
ahol két egész emberből áll a rendőri rekedések, utcai botrányok, lopások és Egy untig elég lenne.
létszám ?! egyébb nevezetes stiklik fordultak elő hát — kérem ez a kerékkötés, mely
Hogy kevés ez a két ember az egész bőven — tán még bővebben a múltban, a várost a hasonkaliberü szomszédos vá­
áros vagyonbiztonságának a megőrzésére, áin mig a múltban felróhattuk annak a ro­ rosokkal és a kultúrával való egyenletes
kiviláglik abból is. hogy niaguk a lakók vására, hogy „rossz emberek voltak mindig haladásában gátolja meg, kissé nevetséges
panaszkodnak legjobban miatta. Pedig azok és lesznek is,“ addig ma nem írhatjuk a valami. Mit féltenek ezek az urak?! A vá­
már hova-tovább beleszokhattak, hogy egy rendőr-állomány csekély számán kiviil egyéb ros jövőjét talán? Ne legyenek annyira
esztendőben csak egyszer látnak Alsólend­ bajnak a számlájára. aggódók ! A város nem megy tönkre- Vagy
ván rendőrt. De ugylátszik, nem szoktak És nehogy valaki azt liigyje. hogy a ha tönkre is megy: a rendőrség fizetésétől
oele. Szükségesnek tartják ebben is a kul­ rendőrség szaporításának kérdése csak a mi semmiesetre sem. Hol hallotta és ki hallotta,
iéival való egyenletes haladást. Ha mind, könyvünkben van megírva, ideszögezzük, hogy csak egy város is azért szerepelne
voytől-egyig tolvajok, rossz-emberek lak­ hogy nem kisebb helyen, mint a városhá­ piros-betűsen az adósok lajstromában, mert
nak a várost, felesleges volna ez a két em­ zán is foglalkoztak e kérdéssel. Főjegy­ — rendőrei vannak? Ugy-e nem hallotta
ber is, mert tudvalevő dolog, hogy nehéz zőnk az, ki rajtunk kívül legerélyesebben senki ? Mert tudvalevő dolog, hogy Alsó-
Versek. A férfi. végtelen sorában mind a ketten, ö is, meg akis
Juliska is.
i. Irta : Oszeszly M. Viktor. Bánatos tekintetük az apró viaszgyertyák
fényében összevillant, sziveikben a haldokló ősz
Valam ikor ré g en ... Ősz volt. A természet vándor-madarai már dacára is uj tavasz nyillott, — s ő követte lé­
rég odahagyták a haldoklásnak indult tájat s a péseiben azt a szomorú, ábrándos-tekintetű, kék
Kopott, fakó hetük. . . Valamikor régen hűvös őszi szellő meg-megzörgette a nagy kert szemű leányt, akinek abban a komor temető­
Egy kis leány irta ; fái alatt a lehullott, elsárgult, száraz leveleket, vagy kertben ugyancsak édesatyja aludta örök álmait.
Panaszló szavával, belemarkolt a virágágyak még nyiló chrisantenu- S az öreg, meggörnyedt hátú, de emlékezni
Szive sóhajával niaiba és azok hajlongtak, bókoltak a közöttük el­ élénken tudó ósz férfi úgy találta most, harminc
év után. hogy azzal a leánnyal megismerkedése,
Kínját belesirta ... sétáló- férfi, az összetörödött ember-alak lábai előtt. szerelme véges-végig olyan egyhangú, komor volt,
A gyenge, megtört fényű napsugár a kopaszodó
Kopott, fakó betíik .. Valamikor régen fák ágai közt odaszürodött a keskeny kerti utra s mint az a légkör, az a környezet, ahol megismerte.
amint a szél ide-oda hajlította az ágakat: bohó Sokáig, nagyon sokáig szerették egymást.
Nem voltak kopottak; táncokat járt a zizegő faleveleken.
Végtelennek hitt boldogságukban nem za­
Valamikor régen Igazi haldoklása a természetnek. varta őket a fejük felett egymás után elhaladó
Hűtlenségem miatt Á férfi végigsétált a szűk kerti utón, a vég*-n ősz kietlen, pusztulást jelentő képe, — megértet­
Engem sem sirattak... megállt, kezeit összefonta a mellén s hosszan, ték egymást s egymásnak szánták életüket, jö ­
elmerengve nézett végig azon a kietlen, pusztu­ vőjüket.
II. lásnak indult tájon, amely annyira hasonlított az S igy szerelmesen, gondtalan vigsagban
ő életéhez. múlt el sok-sok év. A gyerek-embert férfivé ér­
Egy kicsiny fa lu b a ...
Egy meséje volt. Egy közönséges mese, a lelte az idő s az ábrándos-tekintetű, kék szemű
Egy kicsiny faluba száll a sóhajtásom, mely annyiszor ismétlődik a mindennapi életben. lány széppé fejlődött az oldala mellett.
Egy kicsiny faluba' rám nehezen várnak. — Jól emlékszik rá, késő ősszel történt, mikor A szivük együttdobogását nem a fény, nem
még ereiben duzzadt az élet s még bánatnélküli a pompa, a zajos világ hamisan csillogó nagy­
Egy kicsiny faluba sűrűn megy a levél leikével tudott örülni az életnek, egy ábrándos- képűsködése jellemezte, szerették egymást
Egy bánatos lánynak. . . tisztán, becsületesen, szivük legmélyebb szerel­
tekintetű, kék-szemű leánykával hozta ö-sze a
végzet. Mindenszentek estjén, a kisváros temető­ mével. Megtalálták egymás szeretetében mindazt
Bánatos leánynak bánatos levelek, — jében ismerkedtek meg. az örömet és boldogságot, amit künn a nagyvilág
Egytől-egyig az én életem hű mása, vasári zajaban nem jel meg a kutató lélek.
Akkor még szép volt az élet, virágzó, gond­
Gyötrődött szivemnek, megkinzott lelkemnek Ks szépnek rajzolták meg a jövőt.
talan és napsugaras.
Örökös sírása... Ott jártak-keltek a szomorú, könyes sze­ Szerelmes együttsükben, suttogásaikban,
Alsólendva. február I. OSZY. mekkel övéik sírjához zarándokló ember-aradat forró öleléseikben megegyeztek gondolataik: