Page 9 - Also-lendvai_hirado_1907

Alsólendva, 1907. XII. évfolyam 4. szám. Vasárnap, január 27.

Előfizetési ára Felelős szerkesztő: laptulajdonos és kiadó: Köziratokat nem .-utunk vissza.
K O R O M G Y Ö R G Y . B A L KÁN Y l E R N Ő . S/oikesztösci; és kiadóhivatal: U a I k á n y i
Ernő könyvkereskedésében Alsólcndván.
i/.ám ára -’0 fiile; M EGJELENIK MINDEN VASARNAP. A nvilttér sora egy korona.
Minden poklokon keresztül... lyebben gyökerező fekély nemzetünk testén, nemzet, eladja kicsi földjét, házát, itt hagy
mintsem azt holmi utlevél-megszigorítással családot, nemzetet és hazát. Utlevelet kér.
Irta : Oszeszly M. Viktor. és pezsgős bankettel orvosolni és meggá­ Ha nem adunk neki, megostromolja a há­
tolni lehessen. Megállapíthatjuk, hogy a zainkat, mint megostromolták a kiskomá­
Alsólendva, 1907. január -*>.
J
minden vidéken járványos fészekhagyásnak romi jegyző lakását, vagy szökik, me­
A múlt hetek egyikén, ha jól emlékszem
rá: Kiskomároniban történt meg, hogy két­ nem az az oka, hogy egyenes ut visz Ame­ nekül. Bujdosóvá, földönfutóvá lesz s akár
rikába ; az sem, hogy az útlevelet könnyű minden poklokon keresztül-tör
de el­
tucat siheder beállított a községi jegyzőhöz volt idáig megszerezni, hanem az, hogy a hagyja a hazáját.
és útlevelet kértek Amerikába. A jegyző
Ez lett Árpád dicső nemzetéből. Egy
nem adta ki az utlevelet, mire a huszon- magyar elzüllik, nyomorog és nélkülöz a éltes, kenyér sóvár tömeg, melyet nem a
hazájában.
négyek megfenyegették; estére kelve pedig Igen, kérem, ezt a nyomort, ezt a fer- kincsek, nem a meggazdagodás vágya csal
‘ •'■ósággal megostromolták a jegyző laká­
sát s kicsiny híjjá, hogy a község pennáján telmes gondot és gyötrődést nem lehet idegen országok idegen emberei közé, vagy
hanem a nyomor
szolgabirói szabályrendeletekkel, határőri és csak nagyon ritkán ez,
csorba nem esett.
csendőri karhatalommal enyhíteni; ennek a űz, a szenvedés kerget a bizonytalanságba.
Eddig a száraz tény, mely itt folyt le fertelmes nyomornak az enyhítésére csak Ne a lelketlen, a csábitó ügynö­
Magyarországon, a jólét Kánaánjában. De egy mód van : segíteni kell sürgősen a né­ kökben keressük a kivándorlás főokát. Mert
ez a dolog nem közönséges valami. Ezzel pen. — ismételjük: nem utlevél-megszigo­ nincs az a szop beszéd, amelylyel kiván­
a dologgal érdemes foglalkoznunk, s ha rítással, — de egészséges és becsületes dorlásra lehetne csábítani a megelégedett,
levonjuk belőle a konzekvenciákat: gazda­ intézkedésekkel. a nem szenvedő és nem éhező embert
gabbak leszünk tapasztalatban, mint a kis- Lapunk legutóbbi számának hírrovatá­ Amikor pedig c ' a/ ügynök kivándorlásra
komáromi eset előtt Tanulhatnak ebből ban — egy new-yorki jelentés alapján - buzdítja a szenvedőt s nagyobb falat ke­
azok is, akik a rettenetes mértékben dívó elmondtam már, hogy az Amerikába való nyeret juttat a kezebe : nem is követ el az
fészekhagyást nem tekintik egyébbnek, mint kivándorlás nemcsak hogy nem csökken, emberszeretetnél egyebet.
néhány lelketlen ügynök pénz-makeráció- de hétről-hétre, hónapró'-hónapra emelke­ Kiknek ezresei vannak a ládafiában s
jának, melyet börtönnel és birsággal meg­ dik. És emelkedni fog mindaddig, mig mun­ aki barátságos, meleg szobában elmélked-
lehet gátolni. kát és az ezzel járó kenyeret nem adnak a hetik a ruhátlanok és éhezők sorsán: az itt
Megtanuljuk és megtanulják mások is munkásnép kezébe, amig határőri intézke marad, nem kér utlevelet, nem ostromolja
a kiskomáromi esetből, hogy a magyar, aki désekkel próbálják elnyomni a gyomrok meg a kiskomáromi jegyző lakását, az nem
mindig hü volt ezer-éves hazájához: szen­ korgását. megy Amerikába — bányásznak, zsákhor­
ved. Megtanuljuk és megtanulják mások is, Mit tettünk eddig a kivándorlás meg­ dónak vagy szódás-kocsisnak. Nincs az az
hogy Árpád utódai rombolnak, gyilkolnak, akadályozásának az érdekében ?! És vájjon ügynök, aki rá tudná bírni a kivándorlásra.
szöknek ha arról van szó, hogy hazát szándékozunk-e valamit tenni?! Csak sir­ Hanem az, aki szívesen dolgozna, szívesen
kell cserélni. De mégis cserélnek tunk, csak jajgattunk és - csak sírunk, zsákolna, de nem dolgozhat, mert nem en­
A kiskomáromi esetből megállapíthat­ csak jajgatunk. Ez az: amit tettünk, ez az : gedik dolgozni, — az megy, hullámzik arra
juk, hogy a kivándorlási düh sokkal mé­ amit teszünk. És azalatt utra-kerekedtk a fél lefelé, szivébcn-leikében a hazája iránti mél-
Versek. Hajdan és most. mély árka mellé s belenézett a rejtelmesen sut­
togó habokba...
— Hát igazán nagyon szereted ?
Irta : Oszeszly M. Viktor.
i. A másik gépiesen mondta utána:
I. Igazáh nagyon . . .
Szeretsz-e e n g e m ? ... Tudnál-e nélkülözni, szenvedni érte ?
A szerelem hajdan. — Tudnék.
„Szeretsz-e engem? ...“ „Mondhatlan szeretlek!" Mi a sz- relem ? . . . Ki tudná megmondani ?! — Mernél-e szcmbeszállani érte az erdők
„Enyim leszel-e?" „Tied, a tie d !...“ S az emberek speciális tulajdona-e a szerelem? vadjaival, a kész halállal?
Mernék.
„Nem hagysz-e el, oh, nem hagysz e el engem, Nem találhatjuk-e fel a növényben, .1/ állatban — Megküzdené!-e >rte száz ellenséggel?

Nem dobbanik-e másért a sz iv e d ?!..." egyaránt ? ... Es örökkévaló-e a szerelem ? — Meg.
Ez az utóbbi a legkomplikáltabb kérdés. Egy percig csend lett.
„Nem hagylak el, csak tégedet szeretlek, — Vájjon az emberiség teljes pusztulásával hunyja-e Nézd, látod-e azt a magas sziklafalat a
örök álomra a fejét a szerelem is? ! Megvárja-e
S vessen a sorsunk, vessen bárhova : var deli részében ? Úgy nevezik: a halál létrája.
azt az időt?
Képeddel alszom, képeddel álmodom. Meginernéd-e mászni érette ?
Az idők változása, az emberiség testi és
Nem hagylak el, nem hagylak el so h a!..." lelki degenerálödása megadja rá a feleletet. Meg.
Megtudnál-e hasonlani miatta a világgal,
Nézzük ! . . . az emberekkel, testvéreiddel, családoddal ?
II.
A régi. a daliás lovag-korba vezetem vissza — Tudnék.
a nyájas olvasót. A trubaduros szép régi világba, Felcserélnéd-e érte úri sorsodat az éhező
Kegyetlen volt sorsom . . .
amikor még a szerelem nem voli egyértelmű a szegényével, a rongyos kolduséval?
bűnnel s a bűn nem volt ikertestvér a szere­
Kegyetlen volt sorsom: elszakított tőled. ' Igei
lemmel. Ismét csend lett. A dalia, aki kérdezett, bele­
Mikor legboldogabb volt az életem;
Abba a korba. nézett a másik féifi arcába és szólt:
Vasmarokkal nyúlt be gyenge sziveinkbe, Két férfi, két dalia küzdött egy és ugyanazon - Te jobban szereted, mint én. Látom ...
S mennem kellett messze, messze énnekem. leányért a vár alatt. Éjnek idején. Két trubadúr... A másik felelt:
— Fél-órája pusztítjuk egymás erejét s nem — Megtennék érte mindent. . .
Nem maradt meg másom, mint csak a Te képed. tudunk eredményre jutni. Mondok egyet... Csend ...
Amely hűen kisér, őrködik reáni, Halljam ! A hold már magasan járt az égen. Hol el­
Hát nagyon szereted őt?
...... Volt egyszer egy ifjú, ki nagyon szeretett, Gyóntató atyám akarsz-e lenni?! bújt. hol meg kikandikált az úszó felhőfoszlányok
S kit szeretett: volt egy bánatos leány .. m >g l.
— Nem, de tervet főzök. A dalia, aki kérdezett, kezdte:
Alsólendva, január 2'!. OSZY. — Halljam ! Legyen a tiéd a lány . . . De először bé-
Az egyik dalia, aki kérdezett, odaállt a vár küljünk ki. Addsza a kezedet p ajtás...