Page 7 - Also-lendvai_hirado_1912

Alsólendva, 1912. XVII. évfolyam 2. szám Vasárnap, január 14.

Alsólendvai Hiradó

KJöfi/etesi ara : Felelős szerkesztő : Laptulajdonos és kiadó : Kéziratokat aent atlun*. \i»az.i.«
rlgesz évre 8 K OSZESZLY M. VICTOR. BAL KÁNY1 ERNŐ. Szerkesztőség es kiadóhivatal: K a i k á n v i
-'el evre . •f * Krnó könyvkereskedésében Msolcndvaa.
Vegyen evre MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.
szám ara -0 fillér X nyilttér sora cgv korona.

A vasúti ut. rendes gyalogjárót építtet s e célra meg is utcája egy városnak rossz benyomást tesz
szavazott egy bizonyos összeget. az idegenre a megérkezésnek mindjárt az
Alsólendva, 1912. január 13. Ideje volna, hogy ezt a határozatot első percében, ezt a kellemetlen benyomást
Ilyen fekete, pocsékos tél mindig napi­ végre foganatosítsa s a vasúti állomásig jó nem lehet sem aszfalttal, sem betoncsator­
rendre hozza Alsólendváii a vasúti gyalog­ karban tartott, sármentes gyalogjárót készít­ nával, sem nyári fürdővel legyőzni. Az a
járda ügyét. A szitáló eső föláztatja, a nehéz, tessen a város. Annál is inkább tegye meg legelső impresszió elkíséri az idegent sétá­
ezt, mert az utóbbi évek folyamán az állo­
lomha köd fölmarja az utat s akkora sár jába, befolyásolja az igazságos kritika gya­
más körül egy egész külváros épült, ahon­
képződik rajta, hogy bokáig dagaszthat korlásában s lerontja azt a hatást, amit pl.
nan a lakók és gyermekeik naponta bejár­ az aszfalt, a földalatti csatorna és a nyári
benne a gyalogos ember.
nák a városba és ezekre valóságos isten- fürdő tesznek az idegenre.
Nappal csak megjárja. Ekkor még vala­
csapás az esős, sáros idő. Ezek a lakók Lehet három-négy éve annak, hogy
hogy csak elkerülhetjük a nagy sarat, ha
nem is egészen. Annál keservesebb azon­ éppen úgy hozzájárulnak a város terheihez a képviselőtestület elhatározta a gyalogján')
koronáikkal, mint a város főbb utcáinak megépítését, a terv kidolgozására ki is
ban az esti vonatok alkalmával, mikor nem
lakosai, nem igazság tehát, hogy amíg az küldött egy bizottságot, sőt e célra önkén­
kerülhetjük ki a sarat. Ekkor sötét van,
utóbbiak a városi közrendészet minden tes adományokból összegyűlt néhány száz
sár van, bizony keserves a bandukolás az
kedvezményében részesülnek, addig amazok korona is, de a gyalogjáró sorsa csak nem
utasnak.
Ez a keserves mizéria azóta mindig - bár az adóprés minden alkalommal egy­ bir dűlőre jutni. Ehelyett építettek a villák
meg van, mióta a vasutat megépítették. formán sújtja őket a központban lakókkal felé a Kanizsai-ut végére egy gyalogjárdát,
mostoha-gyermekként kezeltessenek. ami igaz, hogy nem felesleges dolog, de
Ennek pedig jövőre lesz 25 esztendeje.
Legfölebb annyit segített rajta a város, hogy De a vasúti gyalogjárdát nemcsak az igen könnyen tudtuk nélkülözni.
az országút mellett néhány petróleumlámpát ő érdekükben, hanem mindnyájunk érdeké­ Nohát ha szükség volt a Kanizsai-ut
helyezett el, hogy esténkint legyen mégis ben és a városunkba jövő idegenek érde­ végére épített gyalogjáróra, amibe jó csomó
valamelyes kis világítás a gyalogjáró embe­ kében is meg kell csináltatni. Mert nézzük, pénzt beleölt a város és a szépítő-egyesü­
reknek, ne kelljen nekik tisztán vak sötét­ a ieghitványabb falu is melyik utcáját igyek­ let : mennyivel égetőbb szükség van a vasút­
ben tapogatóztok s ne legyenek kitéve az szik legjobban rendben tartani, szépíteni, hoz vivő gyalogjáróra, melynek megépítését
eltiprás veszedelmének. rendezetté tenni? Kétségtelenül a vasúthoz nem a luxus, hanem a közszükséglet írja elő.
Mikor azonban a képviselőtestület ezt vezető utcáját. Igen, mert az idegen mindig Csakhogy nálunk egy nagy baj van.
elhatározta, ugyanekkor elhatározta azt is, erről Ítéli meg leghamarabb egy város izlé- I Az, hogy határozni sokat határozunk, de
hogy az országút mentén egészen a vasutig sét, helyes esztétikai irányát. És ha a vasúti tenni keveset teszünk.
De én anyám még fiatal vagyok től. Talán ö többet tud? A gondolatot tett követte.
Anyám. S lelkem keserű gyűlöletben ég, Amint házigazdám kérésemet megértette, látható­
Hogy megbosszuljam érte I magamat, lag elszomorodott, de azért kérésemnek engedve,
Anyám, hajad már fehér, hófehér
Van rá erőm elég! elmondta a titokzatos kastély történetét...
S barázdák szántják sápadt arcodat.
Óh nagyon sokat szenvedtél anyám, Készül egy jobb kor, és Krisztusait
Kegyetlenül sokat!
Nem szülték hazug mese-Máriák, — Régen, mintegy 60 65 évvel ezelőtl —
Szegényes fészkünkben már más lakik Az uj megváltókat ti külditek : beszélte házigazdám még egészen más élet
És mi, mint a vándorló madarak, Szent proletár anyák! P. A. uralkodott abban a kastélyban. A vidék jóltevöje,
Széjjelszóródva kóborolunk be az öreg Boifán nagyságos ur birla a kastélyt és
Idegen tájakat. az uradalmat. Itt élt egyetlen leányával, Piroská­
Mostoha párnán, mostoha helyen A rossz tündér. val, egy fekete hajú, éjszemü tündérrel, aki ugyan
egy kissé szeszélyes, de mindamellett jó szivii
Pihenteted le elfáradt fejed, leány volt.
És azt a párnát de megkönnyezi Irta: ALBERT FERENC. Hej I milyen élet uralkodott akkor még itt,
Két szomorú szemed.
Egy kis erdélyi falucskában töltöttem a a vidék csak úgy visszhangzott a sok legyeskedö
nyaral. Nagyszerű kilátás nyilt onnan a közeli vendég lármájától. Piroska valóban elemében
Egyik fiad, tán a legkedvesebb
Már elpihent, a munka ölte meg, havasokra és a sötét fenyvesekre, amelyek mint érezte magát minden egyes alkalomkor. Kérőivel
Fejfája sincs; szebben temetnek el valami zöld koszorú övezték a bércek oldalait. szemben azonban hideg és tapintatos volt. De
Távolban, hol a kis Zugó vize bukdácsol végre megsebezte az ő szivét is Ámor tüzes nyila.
Egy úri ölebet.
le szikláról-sziklára, az erdőtói szinte elfedve áll Megrabolta szive nyugalmát egy ábrándos szemű,
Bitang cgv élet a mi életünk egy magányos várkastély. Úgy néz ki, mint egy szbghaju ifjú, kinek ruganyos, deli alakja, nyilt.
Ó, én jóságos, szenvedő anyám, remete-lak; ajtója, ablaka örökké zárva. Gyakran őszinte jelleme teljesen meghódította Piroska
Az életemmel a te sorsodat úgy holdvilágos esténkint el-elábrándoztam ezen szivét.
Százszor megváltanám! a kastélyon, mikor estebéd után kiültem a vad- Az ifjú is megszerette a bájos termetű leányt
szfllövel befuttatott kis verandára és gyönyörköd­ s igy misem állhatott boldogságuk útjában. Meg­
Cselédsorban kell tengődnöd neked, tem a fenséges tájban, a mélységes csendben, a történt az eljegyzés. Az öreg meghatva adta áldá­
Ki egy sas lelkét csókoltad belém, melybe csak néha-néha csattogott bele a közeli sát az ifjú párra.
Hogy főnt kerengjek büszkén, szabadon
bokrokban fészkelő csalogány-pár. Ettől a pillanattól kezdve kezdődik a család
Az égbolt tetején!
Van-e lakója a kastélynak? S ki az? gon­ szerencsétlensége.
O, megjártad már a kálváriát doltam magamban, de nem találtam feleletet rá. Történt ugyanis, hogy az ifjú, ki szenvedé­
És hajlik már föléd az alkonyat, Egy alkalommal elhatároztam, hogy felvilá­ lyes vadász volt, a kastély nagy kiterjedésű kert­
Hogy sugarakkal ragyogtassa be gosítási kérek a kastélyra vonatkozólag gaz­ jében lelőtt egy őzikét, amit maga Piroska nevelt
Mártiri arcodat. dámtól egy jobbmódu, becsületes székely ember­ fel. Amikor aztán a leánynak kedveskedni akarván,