Page 7 - Also-lendvai_hirado_1914
P. 7
Alsólendva, 1914. XIX. évfolyam 2. szám. Vasárnap, január II.
A lsólendvai Hiradó
Előfizetési ara : Telefonszám: 13.
Felelős szerkesztő : Laptulajdonos és kiadó :
Egész e v r e .............................................8 K
rél e v r e ...................................................... 4 O S ZE S ZLV M . V IC T O R . B A L K Á N Y I E R N Ő . Szerkesztőség és kiadóhivatal: B a l k á n é i
Negyed e v r e .............................................2 " Ernő könyvkereskedésében Alsólendván.
Egyes szám ara 20 fillér. M E G J E L E N IK M IN D E N V A S A R N A P .
A nyilttér sora egy korona.
Merénylet a magyar bor az olasz bor beözönlése mennyire kárára korcsma és a korcsmárosok. Ezt a dolgot
termelés ellen. volt az országnak; Nógrádmegye korcs- természetesen a képviselőknek respektálni
márosai ültek fel legelőször is az önérdek kell.
Alsólendva, január 10. girhes paripájára, amelyen dicsőségesen A nógrádi deputáeió felidézi emléke
... Elindulának pediglen 1913. december belovagoltak Pest városába s bemutatták zetünkben a szőlősgazdák akkori meg
havában a nógrádmegyei korcsmárosok il magukat teljes lelki meztelenségükben. A feszített küzdelmét, felidézi azt a véglietet-
lusztris képviselőjük, Sztranyovszky Sándor nógrádmegyei korcsinárosoknak tehát ugy- len elkeseredést, amely eltöltötte a magyar
országgyűlési képviselő vezetése alatt a látszik teljesen mindegy az, ha a köröttük szőlősgazdák lelkét, akik nap-nap után lát
földmivelésiigyi miniszter kegyes szine elé, élő gazdák, akiknek köszönhetik egziszten ták, hogy az olasz bor versenye miatt
akitől is alázattal kérték, hogy az olasz ciájukat és jólétüket, sorba elpusztulnak. minden fáradozásuk hiábavaló, minden mun
borvámot legalább 1914. eszte'ndöre füg Nekik teljesen mindegy, náluk a födolog kájuk meddő. Sok helyütt ez az elkesere
gessze fel ... az, hogy olcsó borhoz jussanak és azt dés oly mértékben tört ki, hogy a gazda
Ha középkorbeli krónikás lennék, bizo drágán mérjék. Ezért kell nekik az olasz képes volt kiirtani a becses szőlőtökét,
nyosan igy kezdeném annak a furcsa depu- borvám felfüggesztése vagy eltörlése, ezért mintsem hogy évrői-évre ráfizessen annak
tációzásnak a történetét, a mely a közel vállalkoztak ők a deputációzás gyászos a művelésére. Csakis az olasz bor beözön-
múltban méltán felidézte a magyar szőlős szerepére. Még jó szerencse, hogy a föld- lésének megakadályozása után kezdett a
gazdák haragját, sőt megbotránkozását. mivelésügyi miniszter, a magyar mezőgaz magyar szőlőművelés — amelynek száz és
Mert valóban, a legnagyobb haragra, a leg dasági érdekek legfőbb őre, egész kurtán száz más egyéb ellensége volt és van ma
nagyobb megbotránkozásra méltó, ha akad értésükre adta, hogy ilyen kérelem telje is — némileg fellendülni. Ennek az elkese
az Urnák 1913-jk esztendejében olyan síthetetlen. redésnek kell újra fellángolnia, amikor a
magyar ember, aki nyíltan merje kérni az A foldmivelésügyi miniszter azonban nógrádi korcsmárosok szerepléséről, vagy
olasz bor behozatalának a megengedését. — nézetünk szerint túlságosan udvarias más hasonló dologról nyernek értesülést.
Hát elfeledkezett volna már valaki Magyar- volt. Az ilyen kérelemre egyszerűen ajtót Hiszen a magyar bortermelésnek ma is
országon arról, hogy milyen átkos kerék kell mutatni, vagy legalább is gorombán ezer és ezer baja van. Ha erre rászakad
kötője volt a magyar bortermelés fejlődé meg kell magyarázni, hogy 10 15, vagy még egy uj olasz borözön, akkor nincsen
sének a szabadon beözönlő olasz bor? Hát mondjuk 150 200 kofesmáros kedvéért más segítség, mint kivagdosni s tűzre hají
elfeledkezett volna inár valaki arról, hogy nem szabad kockára tenni százezrek egzisz tani azokat a tőkéket, amelyek a magyar
a magyer borpancsolók — akik évtizedekre tenciáját. Érthetetlen előttünk az is, hogy mezőgazdasági termékeknek egyik legbecse-
tönkretették a magyar bor becsületes hír akadt magyar országgyűlési képviselő, aki sebbét szolgáltatják.
nevét — boszorkánykonyhájuk leghaszná e küldöttségnek a földmivelésügyi miniszter A szőlősgazdáknak, azok társadalmi
latosabb vegyiszerének tartották az olcsó elé vezetésére vállalkozott. Ennek a dolog szervezeteinek, a vármegyei gazdasági egye
olasz bort? nak aligha van más egyéb magyarázata, sületeknek kell teljes erővel felzudulniok,
ügy látszik, Nógradvármegyének jutott mint hogy Nógrádinegyében és ugylátszik hogy hasonló dolognak még csak a kísér
az a kétes hirü dicsőség, Nógrádvármegye igen sok helyütt e szomorú országban, lete se következzék be többé soha!
korcsmárosai felejtették el legelőbb azt, hogy nem a nép választ képviselőt, hanem a
K ip -ko p , kip -ko p , ki jö n ? ... Bűvös orr. fis hát elmagyarázta:
Jó minapában — szólt — benn voltam a
Kip-kop, kip-kop, ki jön? városban és dolgom végeztével, estefelé elmentem
Ici-piti lányka. Az orvos rendelőjébe beállított egy vidéki
Hol voltál, kicsike, ember, akinek szörnyen meg volt dagadva az a komámmal a cirkuszba. Haj, mi volt ott i
Szép tündér-országba’ ? orra. Az orvos sok dagadt orrot látott már, az Lovon táncoltak, a levegőben himbálóztak cifra
Kip-kop, kip-kop, nem ott, bizonyos, de ilyet még nem. Kérdezte is az ruhás emberek, meg szólt a muzsika. Aztán
Hanem a konyhába’, atyafit: egyszerre bejön egy fecske-frakkos kabátos né
— Lekvárral van festve
Nevető orcája. — Hát magát mi lelte ? Mitől dagadt meg met. Csak hadar, hadar és uramfia, olyat még
az orra ilyen rettenetes módon ? Ütéstől ? nem láttam, madarakat szedett ki egy urnák a
Kip-kop. kip-kop, ki ő? — Attól! Ütéstől! köcsögkalapjából, elhajított egy keztyüt a leve
Kinek gyöngye, eke ? — Aztán ki ütötte meg ? gőbe és a keztyü eltűnt, a markában csinált
Kip-kop, kip-kop, ő a tojásrántottát, pisztolyból kártyát lőtt ki, meg az
Mama Ibi kéje. — Hát én! — felelt a páciens nagy
Kip-kop, kip-kop, hova nyugalommal. — Oszt’ most azért jöttem cl a Isten tudja, mi mindent mutogatott. Mert boszor
Siet oly sebtébe doktor nrhoz, hogy segítsen rajtam. kány volt kérem, az már szent!
A mi házunk kedves, Csak ránézett az orvos. Egy ember, aki Egyszer csak odajön hozzám, rám néz és
Nevető gerléje ?
önmagát vágja orrba. Nyilván bolond. Faggatta is: azt mondja:
Kip-kop, kip-kop, nini, — Es miért ütötte magát orron ? — Ennek az urnák az orrában aránybá
Hiszen felém lépdel. — Mert dühös voltam ! nya van I
— Vegyem az ölembe, No már ez csakugyan furcsa egy eset. — Ne bolonduljon kigyelmed! — mondok
Intve arra kérlel. Kérdezgette kuttatta: nekije.
Az ölembe veszem
Szeretettel, hévvel, — Miért volt annyira dühös? — Igen, aranybánya!
Hálából simogat — Hát hogyne lettem volna az, — felelt És se nem szól, se nem beszél, oda lép
Lekváros kezével . a beteg, — mikor a németnek szótfogad az orrom, mellém, valahogy megsimogatja két ujjával az
nekem pedig nem! orromat és teremtő Isten, a következő pillanat
S amíg gagyog, nevet
Kedves gerle-hangon, Ez már aztán csakugyan érthetetlen volt. ban kihull belőle markába egy aranypénz Végig-
Lekvárral csókolja Bizonyos, hogy a jó ember bolond, egész bolond. simitja az orromat mégegyszer, hát megint poty-
Tele a két arcom. Nem is orvoshoz való, hanem a Lipót-mezöre. tyant egy aranypénz.
Majd csodálva kiált,
Oly édes igy látni: Az ember pedig, aki nyilván észrevette, hogy — Ennek fele se tréfa I — gondoltam és
„Mama, marna, papa I ö róla mifélét gondolnak, azt mondta: nyúltam is az arany után.
Ni, milyen a bácsi! .* — Persze a doktor ur is azt hiszi, hogy De a huncut német néni adta ám oda!
(Váczkisujfalu) Ifj. REVERENCS1CS ISTVÁN bolond vagyok, dehogy vagyok! Majd elma Pedig, ha belőlem szedte ki, hát csak az enyém,
gyarázom I nem igaz ? Azt mondta :
