Page 8 - Also-lendvai_hirado_1914

AI.SOLENDVA, 1914. ALSÓLENDVAI HÍRADÓ VASÁRNAP, JANUÁR 11.
Hol a korcsolyapálya?! gondoljuk. Meglehet, hogy számításunk prakticc Hogy meri verni azt az asszonyt?
nem válik be, de akárhogy okoskodunk, a vége Már mért ne merném, mikor a hites
Erre a kérdésre egyszerűen azt felelhetnénk, az, hogy korcsolyapályának kellene lenni. felesége ni, felelte a paraszt.
hogy : sehol, vagy azt, hogy: Hosszufaluban a Persze ez a jeremiád ma ntár kissé meg­ A rendőr gyanakodva nézett rá:
— Hites? — kérdezte.
„hinaras“-on, — mert tényleg úgy van. késett, de igazán nem gondoltuk, hogy idáig — Hites hát.
Alsólendván van ugyanis egy Korcsolyázó- jutunk a nagy lelkesedéssel, amellyel a Korcsolya- — Az más, — felelte a rendőr nyugodtan.
Egyesület, amely annak idején — mintegy 6—7 Egyesületet nem is olyan régen megalakították! — Akkor joga van hozzá . ..
évvel ezelőtt — egész rendesen szuperált: pályát V. I. *
tartott fenn. mulatságokat rendezett stb. De aztán
Ez a história is megtörtént. A szereplője
évről-évre csendesebb lett, mig végre tavaly télen egyik tekintélyes helybeli kereskedő felesége. Az
végleg kimúlt, úgy. hogy most a sportkedvelő Esetek. úrasszony mint afféle régi asszony — soha-
közönség kénytelen elmenni a hosszufalui rét sincs eléggé tisztában az idegen (divatos) kifeje­
Az idegen podgyósz. Joga van hozzá. — Egy kis zésekkel.
közepén található pocsolyák (ez az a „hinaras")
félreértés. Tessék várni. Az üzletbe a moziplakátot osztogató Vince
jegére, ha korcsolyázni akar. minden moziplakátból be szokott adni egyet. A
Kérdezhetnek azt is most már, hogy mi Az aisólendvai vicinálison esett meg — áili- minap a plakátot a kereskedő feleségének adta.
tólag — ez az eset. (Nekem is csak mesélték.)
ennek az oka? De mi tudjuk, hogy az egyesület Az úrasszony nézi. nézi a plakátot és szinte indig-
Valamelyik állomáson felszállt a vonatra két ke­
miért nem tart fenn pályát s miért nem szuperál, reskedelmi utazó. A vonatnak minden kocsija nálódva jegyzi meg:
— Mar megint Uránia! Én nem értem, hát
azért nem kérdezzük. Nevezetesen az egyesület tele volt vásárról jövő utasokkal, csupán egy abban a moziban nem tudnak mást játszani, mint
minden szezonját deficittel zárta le és mivel már másodosztályú fülkében volt még két hely, az is mindig azt az Uránia darabot!?
több adósságot csinálni nem akar, tehát inkább podgyásszai volt megrakva. Nevetve magyarázták meg neki, hogy a
— Szabad ez a két hely ? — kérdezik a
pályát sem csinál. podgyász mellett ülő úrtól, plakát felső részén nagy betűkkel látható Uránia
Kérdezhetné valaki: de hát miéit a deficit? Amint látják az urak, nem szabad, szó nem az. előadandó darab címét, hanem a mozi
Erre igazán csak a jó Isten tudna megfelelni, mi feleli mogorván az utas. nevét jelenti . . . *
legfeljebb csak sejteni tudjuk. Talán a vezetés­ A két utazó szó nélkül megadja magát a Egyik helybeli orvos lakásán történt.
ben, talán a tagokban, talán a közönségben volt sorsának, elhelyezi valahogy a csomagját s kiáll
a folyosóra. Már állanak vagy egy negyedórája, A ház előtt megállóit egy kocsi s leszállóit
a hiba. A szomorú tény az, hogy ha aria a
de a két üres hely tulajdonosai csak nem jöttek. róla egy tanitó-kinézésü vidéki úriember.
hosszufalui jégdarabra hó esik, vagy ha az a Végre a két utazó megunta az állást, benyitott a Itthon van a doktor ur? — kérdezte a
jégdarab egyáltalán nem lenne, Alsólendván már kupéba es félretolva a csomagokat, leültek. kutnál foglnhloskodó cselédtől.
a korcsolyázás igazán testedző sportja is meg­ Már mondtam, hogy ez a két hely cl Igenis, nincs itthon, válaszolt egyked­
van foglalva, — veti feléjük a rideg harmadik. vűen a leány.
halt volna.
Az a két ur a szomszéd fülkébe ment át egy szóra. — Pedig nagyon sürgős lenne... Mit mon­
Annak idején, mikor arról volt szó, hogy dott, mikor jön haza?
Nem baj, szólt az egyik utazó, —
Alsólendva uszodát kap, hallottunk beszélni arról amig vissza néni jönnek, leülünk. — Mindjárt visszajön, azt mondta.
is, hogy ez a fürdő télen korcsolyapálya lesz, de Egerszegig nem jöttek, persze, mert nem is A vidéki ur leül és vár. . Nehezére esik,
úgy látszik ez is — mint Lendván minden egye­ voltak ok tulajdonképpen. A podgyász a rideg de vár . . . Közben elmúlik két óra.
— Nem mondta a doktor ur. hova megy ?
sületi ügy — kútba esett, még mielőtt megszüle­ harmadik utasé volt, aki szeretett volna kényel­
mesen utazni. Mikor Egerszegen megállóit a vo­ — kérdezte a leánytól türelmetlenül.
tett volna. Már mégis sajnálni és szégyelni való nat, a rideg harmadik fogta a kofferokat és le — De igen. Azt mondta, Égerszögre megy
dolog, hogy ott, ahol direkt az eszmének meg­ és mindjárt visszajön . . .
akari velük szállani.
felelő kivitelére alakult egyesület van, ne legyen Hohó, — szólt az egyik utazó, — ez a Gyűjtötte: MI Ki
egy megfelelő hely is ! . . . két koffer nem az öné, hanem azé a két űré, akik
úgy látszik lemaradtak a vonatról!
Ami pedig a prosperitást illeti, nem hisz- Egy postamester tragédiéja.
Az utas hiába tiltakozott, hivatták az állo­
sziik, hogy egy pálya létesítése és fenntartása másfőnököt, jegyzőkönyvet vetettek fel az esetről
oly többlet-kiadással járna, hogy az ügyre Alsó­ es lefoglaltatták a két koffert. A harmadik utas S zíjá rtó Géza ö n g yilko s lett.
lendván rá kellene fizetni! Mert számítsunk csak most ügyvéd utján igyekszik visszaszerezni a Saját tudósítónktól. —
saját jogos tulajdonát.
25 olyan tagot, aki szezonjegyért 4 koronát, 25-<>t
* Hétfőn a reggeli órákban futó tüzként ter­
pedig (ezek a tanulók), ki 2 koronát fizet: ez jedt el városunkban a döbbenetes hir, hoev
összesen 150 korona; pártoló tagsági díjból 50, Ennek a jelenetnek a legutóbbi vásáron Szí j ár t ó Géza, Lendvavásárhely község érde­
tehát összesen 200 korona. A szezon végén egy voltam tanúja. A „Korona" előtt egy ember vert mes és népszerű postamestere, öngyilkosságot
egy asszonyt. Az asszony jajgatott, sirt, a paraszt
mulatság rendezése is jövedelmezne valamit. Már lármázott, kiabált, a csődület mindig nagyobb követett e! és azonnal meghalt. A szomorú hir
pedig 250—300 koronából már lehetne egy tisz­ lett, végre odaérkezett az egyik rendőr és kér­ igaznak bizonyult. Szíjártó Géza, akit városunk­
ban is általánosan ismertek, egy beszámíthatatlan
tességes pályát fenntartani, — legalább mi úgy dőre vonta az asszonyt verő parasztot, igy: pillanatban elvetette magától az életet, mélységes
gyászba döntve egy közbecsülésben álló uri-
családot es megrendítve nagyszámú ismerőse .
A tragikus esetről tudósításunk a következő:
— Majd ha haza megy, rázzon ki belőle A feleségem sírni kezdett, hogy megkerül­ Szíjártó Géza 50 éves postamesteri szeret
maga is ! tem. Hiába magyaráztam neki. hogy a német és becsülték úgy Lendvavásárhelyen, mint messze
— ügy is jól van! gondoltam. A német marékszámra szedte ki az aranyakat belőlem, a község határain túl. Gyakran megfordult régeb­
meg csak szedegette ki a pénzeket, végre pedig egyre csak azt hajtogatta: ben Alsólendván is, ahova szoros rokoni és ba­
megfogta a nyakamat, elkezdi az orromat rázni — Jaj szegény fejemnek, hogy igy meg­ ráti kötelékek fűzték. Szíjártó két évvel ezelőtt
és a szemem-szám is elállóit bele, egész marék­ bolondult kend ! súlyos beteg lett, ugyannyira, hogy családja kény­
nyi arany hullott ki a kalapjába. Én meg dühös lettem. Ha a németnek telen volt gyógykezeltetés végett beszállittatni a
— Ezt se tudtam eddig magamról! — szuperált az orrom, a tulajdon becsületes gaz­ kőszegi hidegvizgyógyintézetbe. Itt két hónapig
szóltam a komámnak. De jó, hogy tudom! dájának is csak s/uperál tán? Dehogy! Hiába ápolták s azzal bocsátották haza, hogy meg-
Alig vártam, hogy mehessek haza. Mar az sir.iitgattam, veregettem, rázogattam, csűrtem-
utón is szerettem volna egy pár darabot kisze­ csavartam. gyógyult.
Ez a gyógyulás azonban csak időleges volt.
degetni, de gondoltam, még elvész a sötétben, Utóbb már annyira elkeseredtem, hogy fel­ A szerencsétlen emberen mindjobban mutatkoz­
hát majd otthon. No, odahaza aztán mondtam kiáltottam dühömben: tak az elmebaj tünetei, olyannyira, hogy családja
az asszonynak : — No hát megálij kutya, majd szót fogadsz éppen a közeli napokban akarta ismét elhelyezni
Ne busulj, Zsófi! Lesz pénz annyi, mindjárt I egyik hidegvizgyógyintézetben.
hogy a királynak sincs több! Holnap kifizethet­ És felkapván a sodrófát az asztalról, nagyot Vasárnap este egy kis családi összejövetel
jük az adót tiz esztendőre! vágtam éktelen haragomban az orromra, amelyik volt Szijártóéknál. Ott volt Szíjártó anyósa, me­
— Tán megháborodott az elméjében? — a németnek ád aranyat, nekem meg nem. nyecske-leánya és a veje, Gr assanovi t s Ottó
mondta az asszony. — Vagy részeg kend ? No, most hát azért vagyok itt! aisólendvai községi főjegyző. A társaság éjfélig
— Én? Részeg? — feleltem neki Ide Az otthonvalő doktor azt mondta, hogy volt együtt, s addig Szíjártó is a legjobb han­
nézz ! még utóbb le kell vágni. De azt már nem enge­ gulatban volt közöttük Alig aludtak azonban
És végig simítottam az orromat. dem ! Tudom, miben sántikál őkelme! Ő szeretné néhány órát, a szerencsétlen emberen kitört a
Néztem a markomat, hát nincsen benne megkaparintani az egész orromat. De olyan nincs. téboly s dühöngeni kezdett. A család az első
arany. Hasznát veszem én annak még! percben nem tudta, mit kezdjen a dühöngő em­
— Bizonyosan nem jól csináltam! — gon­ Elbeszélésének befejezésével a páciens oda- berrel, de lassacskán sikerült lecsillapítani, újból

doltam és végig húztam még egyszer De akkor sugta a doktornak: lefektették és két markos parasztembert — a két
se hullott ki arany. — Maga is tanult ember? postakocsist állították az ágya mellé, hogy egy
Pedig a német megmondta, hogy majd ha — Az vagyok! esetleges újbóli rohamnál megfékezzék.
hazamegyek, megcsinálhatom én is. Hál csak No hát tudja mit? Muiassa meg, hogyan Szíjártó egy ideig csendesen viselkedett,
simogattam az oromat vagy egv órahosszat. Utóbb kell az aranyat kiszedegetni! Jutalmul huszon­ de úgy ö óra tájban felugrott az ágyából, óriási
rázogatni kezdtem, próbáltam mindenképpen, négy óráig csavarinthat ki belőle aranyat. erővel eltaszitotta maga mellől az őröket és át­
mégse ment semmire. rohant a szomszéd szobába, majd onnan egy