Page 12 - Also-lendvai_hirado_1915
P. 12

ALSOLENDVA,  1915                    ALSÓLENDVA1  HÍRADÓ                   VASÁRNAP,  JANUÁR  17.
             Csataképek.              ezred.  A  magyarok  már  elől  vannak.  Most  a  holttestére  —  ő is holtan.  A szive szakadt-e  meg,
                                      stájereken  van  a  sor.
                                                                       vagy  öngyilkos  lett-e,  már  nem  tudom. De meg­
                                          A  stájerek  jönnek  előre.  A  magyarok  nézik   történt  és gyönyörűen jellemzi  a hitvesi szeretetet.
       (Kis  epizódok  a  nagy  háborúból.)  őket.  No  lássuk,  mit  tud  a  sógor.  A  magyarok   Együtt  temették  el  őket.
                                      lövöldöznek  át  az  oroszra  és  közben  oda-oda
                                A  hős.  néznek  a stájerekre. Hát te hogy csinálod, sógor?
         Env  uisáüiró,  aki  a  sajtóliadiszálláson  tar-   A  magyarok  felsőséges  érdeklődése  egyre barát­ Egy  hős  katona  kitüntetése.
     tóikodik,  írja:                 ságosabb  és  egyre  feszültebb  figyelemmé  lesz.
         Magyar  katonák  masíroztak valahol  Galíciá­  A  magyar  bakák  előbb  figyelmeztetve  lökdösik   Saját  tudósítónktól.  —
     ban.  Az  egyik  kapitány  elé,  aki  lóháton  ment  a   egymást:  „Nézd  már  a  sógort!"  A stájerek most   Az  alsólendvai  tartalék-kórház  egyik  sebe­
     szazadja  élén,  az  országúton  egyszerre  odalép   felugranak,  megharsan  a  kürt  és  száz  meg  száz   sültét,  a  lendvahosszufalui  származású  Or b á n
     egy  civilruhás  ember és Így szól zamatos magyar­  torokból  hallatszik:  „Hurrá,  sturm!“  A  magyar   János  48-ik  gyalogezredbeli  őrmestert  szép  ki­
     sággal:                          bakák  hosszú  sora  lázas  figyelemmel,  visszatoj-   tüntetés  érte.  A  harctéren  az  ellenséggel  szem­
           Kapitány ur, jelentem alassan,  itt vagyok.   tott  lélegzettel,  csillogó  szemmel  nézi  a  stájere­
     Kérem  engem  befogadni  . . .   ket. A stájerek bravúrosan mennek előre. A magya­  ben  tanúsított  hősiességéért a király  a II.  osztályu-
         A  kapitány  nagyot  néz.  Hogy kerül  ide egy   roknál  nagy  csend.  De  amikor  a  stájerek  már   vitézségi  éremmel  tüntette  ki.  Orbánt  december
     magyar,  aki  önként  jelentkezik?  ott  állanak  szemtől-szembe  az  ellenség  előtt  és   elsején  a  harctéren  akarták  feldíszíteni  az  érem­
         —  Kicsoda  maga?            vágják,  szúrják  a  muszkát,  mint  a  répát,  akkor   mel,  de  a  hős  katona  öt  nappal  előbb  Milano-
         A  civilruhás  ember  benyúl  a  zsebébe  és   a  lázasan  figyelő  magyaroknál  egy viharos éljen­
     előhúz  egy  sárgaréz-tokot.  Olyant,  amilyen  min­  zés  csap  föl.  Magukon  kívül  vannak,  hogy  más   vácnál  a  vállán  súlyosan  megsebesült  s a  nagy-
     den katonának  a ruhájába be van varrva s amelyre   is  tudja  ezt  a  dolgot  olyan  szépen.  A  magyarok   kanizsai,  majd  pedig  a  lendvai  tartalék-kórházba
     az  illető  személyi  adatai  vannak  feljegyezve.  nem  törődnek  az  orosz  golyókkal,  felállanak  a   került.
                                      lövészárokban  s  ujjongva  integetnek,  kiabálnak
         —  Jelentem  alássan,  — mondja, — az ötve­  a  stájerek  felé.  Majd  mint  hogyha  az  éljenzés   Orbán  őrmester  a szerbiai harctéren  tűnt  ki
     nedik  gyalogezredhez  tartozom.  Az  oroszok  el­  nem  fejezte  volna  ki  eléggé  az  elragadtatásukat,   vitézségével.  Amint  elmondja,  az  a  brigád, mely­
     fogtak.  Becsuktak  egy  pincébe.  Nem  törődtek                  ben  ő  szolgáit,  szeptember  16-án  Crni-Vrh mel­
     velem.  A  pincéből  megszöktem  s attól a paraszt­  egyszerre  tapsolni  kezdenek.  Viharos,  hogy  úgy   lett  heves  támadással  elfoglalt egy  fontos magas­
                                      mondjam:  szűnni  nem  akaró  taps  hangzik  fel  a
     tól,  akié  a  ház,  kaptam  ezt  a  ruhát.  Hallom,  az   véres  csatamezőn.
     ezredem  messze  van  innen ; itt jelentkezem tehát.   A  Nove-Miasto  mellett  a Maghieráért vívott   latot  a  szerbektől.  A  magaslat  elfoglalása  után
     A  civil  ruha helyett ott kellett hagynom az egyen­  harcban a magyar bakák megtapsolták a stájereket.   Orbán  azt  a  parancsot  kapta,  hogy  tiz  emberrel
     ruhát .  .  .                                                     menjen  őrjáratba,  hogy  ha a szerbek vissza akar­
        Kisvártatva  belenyúl  a  belső  zsebébe.    *                 nák  foglalni  a  magaslatot,  adjanak  jelt és tartsák

        —  De  ezt  elhoztam.  — mondja.                A  hitvesi  szeretet.
        A  bajonettje  volt.  Azt  nem  hagyta  ott  se   A  hitvesi  szeretetnek  gyönyörű  példájáról   fel  egy  időre  az  ellenséget.  Orbán  teljesítette  a
     lengyel  parasztnak,  se  muszka  katonának.  olvasok.            parancsot,  elindult  kis  csapatjával  és  csakhamar
        A  kapitány  a  század  végére  küldi  a  civil­               egy  száz  főből  álló szerb csapattal találták  szem­
     ruhás  katonát  Ballagjon  ott  addig,  amig  kezd­  Valahonnan,  egy  szatmármegyei.  kis  román   ben  magukat,  mely  a  magaslat  ellen  szándéko­
     hetnek  vele  valamit.           faluból  a  háború  elszólitott  egy  magyar  tanítót,   zott  támadást  intézni.  Orbán  őrmester  a kis csa-
        Másnap  a század tűzben volt. Amint a  kapi­  aki  ott  a  nemzetiséglakta  vidéken  éveken  át  a
     tány  végignézi  a  rajvonalat,  meghökken.  legnagyobb  elismerés mellett terjesztette a magyar   patját  kedvező  pozícióba  helyezte  s  bevárva  az
                                      szót,  a  magyar  kultúrát.  Jó  magyar  ember  volt,
        —  Mi az ott? Ki az a civil ott a rajvonalban?                 egyre  közeledő ellenséges csapatot, felvette  velük
        Kiderült,  hogy  az  a  civil  ott  az  ötvenes  jó  katona  lett.  Otthon  fiatal feleség és egy  csöpp   a  tüzet.  A  harc  vége  az  lett,  hogy a szerb csapat-
     baka,  akit  tízszer  is küldtek  hátrafelé,  hogy  igy,   kis  gyermek  aggódtak  az  életéért,  mikor  a  kis   nagyrészét  a  kis  magyar  csapat  lelőtte,  a  többi
                                      tanító  —  azt  hiszem,  Lázár  a  neve  —  valahol a
     meg  úgy,  maradjon  a  trénnel,  neki  nem  kell   Kárpátok  alján szúrta,  vágta, szabdalta a muszkát.   szerb  pedig  elmenekült.  A  magyar  csapat  egyet­
     tüzbe  mennie, de az ötvenes baka csak  a többivel   Olyan vitézül harcolt, hogy  közlegényből szakasz­
     akart  menni.  Sőt  nemcsak  ment előre a rajvonal­               len  tagja  sem  sebesült  meg.
     lal,  hanem  a  süvöltő  orosz  tűzben  ide-oda  járt   vezetővé  léptették  elő.  Mikor  megkapta a  három   Orbán  őrmestert  a  kapitánya megdicsérte  s
     a  többiek  között  és  biztatta  őket:  csillagot  és  a  dicséretet,  azt  irta  haza  a  fiatal   kitüntetésre  terjesztette  fel.  A  vitéz őrmester noV.
        —  Előre, testvér. No most, testvér.  Oda löjj,   feleségének:  25-én  megsebesült  s  elkerült a harctérről.  Hősies­
                                         —  Ilyen  boldog  csak  az  esküvőm  napján
     testvér,  ott  a  muszka . .  .  voltam  ..  .                    ségének  jutalmát,  a  Ii-od osztályú  vitézségi érmet
        És  amikor  a  század  nemsokára  rohamra   Azután  történt,  hogy  egy  átkozott  golyó  a
     indult,  akkor  a  civilruhás  baka  is  ment  rohamra   fején  találta  a  kis  tanítót.  Eszméletlen  volt,   a  hadnagya  most  utána  kii'dte  Alsólendvára,  a
     az  orosz  állások  ellen.  A bajonettel a kezében...  mikor  a kolozsvári sebészeti klinikára szállították.   következő  sorok  kíséretében:
                                      Onnan  éitesitették  a  feleségét.  Másnap  az  asz-   Kedves  Orbán  őrmester!
                                      szony  ott  volt  az  ura  mellett.  De  nem  sokáig
                       Taps  a  harctéren.                                  December  elsején  kellett volna  e vitézségi
                                      örülhetett  a  viszontlátásnak:  pár  órával  a  meg­
        Nove-Miasto  mellett  történt.  A  Maghieráért   érkezése  után  meghalt  a  kis  tanító.  éremmel  Magát  feldiszitenem.  Sajnos, a bukvai
     folyt  a  harc.  Egyik  szinmagyar  ezrediink  hosszú   Mikor  az  utolsót  lehelte,  csak  egyedül volt   ütközetek  megfosztották  a  századot  őrmester
     rajvonalban  fekszik  a  csatamezőn.  Beárkolja  mellette  az  asszony.  És  amikor  benyitottak  a   úrtól.
     magát. Mellette harcol majd az egyik stájer gyalog-  szobába,  az  asszony  ott  feküdt  ráborulva az  ura  Most  bevonultaktól  hallom,  hogy  Kanizsán
                                                                        tartózkodik.  Elküldöm  ezért  a  jól  kiérdemelt
                                                                        ezüst  vitézségi  érmet.  Viselje  az  érmet  a  tel­
        Erre  ők  is  beszüntetik  a  tüzelést.  embereket.  Akit  fel  nem  nyársaltak,  az  eszeve­  jesített  kötelesség  fölemelő  tudatában  szeren­
        Egyiknek  sem Ízlik  már  a  kártya,  csak  néz­  szett  futásnak  indul,  eldobja fegyverét,  mindenét.  csésen,  jó  egészségben.
     nek  mereven  maguk  elé, ők  is  a halálra  gondol­  Mire  a  nap  piros  korongjával  alábukott  a   Adja  Isten,  hogy  egészsége  mielőbb  tel­
     nak ;  itt  suhant  el  közvetlen  mellettük,  egy derék   hegyek  mögé,  már  elvégeztetett  minden.  jesen  helyreálljon.
     bajtársukat  kaszálta  le.  Talán  holnap,  vagy  ma,   Indul  Kovács  a  régi  lövészárok  felé,  hogy   Dr.  Balázsy  Miklós
     órájuk  kerül  a  sor. Pedig  ki tudja,  ki  siratja meg   kis  vagyonát  magához  vegye,  mert  most  már   hadnagy.
     szegényt!?                       más  lakás  után  kell  nézni.  A  nagy  küzdelemben
        Kovács  családos  ember. Szűcs  még  legény.   nem  is  vette  észre,  hogy  Szűcs  elmaradt  mel­  A  vitézségi  érmet  vasárnap  délelőtt  szük-
     —  Megtörülik  szemüket  a  mundérjuk  csücskivel  lőle.  Bizonyára  a  nagy  kavarodásban  a  másik   körü,  szerény  ünnepség  keretében  tűzték  fel  a
     és  a  levegőbe  bámulnak.       oldalra  került.                 hős  őrmesternek.  A  kórház  nagytermében össze­
        Vájjon  kire  gondolnak?         Beugrik  az  árokba,  megbotlik  valakiben.  jöttek  a  sebesültek,  dr.  J ó z s a  Fábián  orvos
        Muskátlis  kis  ablakos  házra,  melynek  fehér   Egy  bajtárs  fekszik  ott  arccal  a  föld  felé.
    függönye  mögött  véresre  sírja  szemeit  egy  taka­  Megfordítja  és  majd  hanyatt  esik  ijedtében.  Bi­  néhány  elismerő  szót  mondott,  miközben  dr.
    ros  vászoncseléd  . .  .         zony,  szegény  Szűcs  szomszéd  az  Urban,  a  lö­  Br ü n n e r  Józsefné  úrnő,  a  Vöröskereszt  alel-
        Haj  . . . .   h a j.........  Szomorú  ez  nagyon,  vészárok  kellő  közepén  hősi  halált  halt . .  .  nöke  és  a  sebesültek  igazán lelkes, fáradhatatlan
    nagyon  szomorú .  . .               A  halott  bajtárs  blúzából  egy  tábori  leve­  gondozója,  feltüzte  Orbán  mellére  az  érmet.  A
        Bum  . . . .   bum...........  lező-lap  kandikál  ki :        hős  őrmestert  a  legfelsőbb  helyről  jött  figyelem
        Ismét  megindul  a  tüzelés.  Most  már  ádá-   Kedves  Mátkám !  nagyon  meghatotta  s  bizonyára  buzdítani  fogja
    zabban,  elkeseredetten.               Kívánom,  hogy ezen pár sor Írásom egész­
        Itt  nem  szabad  már  érzelegni.  ségben  találjon,  mert  hát  én  is  egészséges  va­  —  felépülése  után  —  a  további  vitézségre.
        Munkára  fel!                  gyok  és  verjük  a  rácokat  és ha  jól  megy,  már
        A  legelkeseredettebb  tüzelés  fejlődik  ki,   karácsonyra odahaza  is leszünk. Ezzel bezárom   Adakozzunk a Vöröskereszt  Egyletnek!
    ugylátszik  a  harc  megérett  a  végküzdelemre.  soraimat  és  mindenkit  tisztelek,  még  téged  is.
        Ott,  ahol  a  lövészárkok  egymás  felé  hajla­               Segítsük a hadbavonultak családjait! AHc z-
    nak,  hallani,  amint  az  ellenség  sorai  között  a      János.
    rend  felbomlik  és  a  legnagyobb  zűrzavar  ural­  Kovácsnak  két  nehéz  könycsepp  kívánko­  zunk  az  elesettek  hozzátartozóinak!
    kodik.  Itt  az  idő  a  cselekvésre!  zik  az  arcára.  Letérdel  a  földre,  elmond  egy
        Elhangzik  a  vezényszó:      Miatyánkot  s  utána  lenyomja  a  jó  bajtárs  szem­  A  hadjáratban  elesettek  özvegyeinek
       —  Rohamra!                    héjjal.  Mély  sóhajtással  kel  fel  és  indul  meg   és  árváin  k  javára  vásároljunk  hadisegély-
       Egy  pillanat alatt bekerítik s az árkok hajlása   egy  újabb  lövészárok  felé,  ahol  talán  már  őreá
    felől  hátbatámadják  az  ellenséget.  Az emberfeletti   is  várakozik  az  irgalmatlan,  kíméletet  nem  is­  bélyegeket 1
    küzdelemben  egyenként  emelik  ki  az  árokból  az  merő  kaszás  .  .  .
   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17