Page 1 - Also-lendvai_hirado_1916
P. 1

1  1  liíűl   - i
     Alsólendva,  1916.                   XXI.  évfolyam  I.  szám.              Vasárnap,  január 2.
                                                                 m  m                        .


      Alsólendvai híradó





            Előfizetési  ara :     Felelős  szerkesztő:  Laptulajdonos  es  kiadó :  Telefonszánt:  13.
     Egész  évre  ...........................  10   K                     F/er Kész tőség es  kiadóhivatal:  B a  k a ii v t
     Fel  evre...............................  5*  OSZESZLY  M.  VICTOR.  BALKANYI  ERNŐ.  Ernő  könvvkereskedésépen  Alsólenuvau.
     Negveu  evre  .......................  2-50  ..
          Egyes szánt  ara  20 fille   MEGJELENIK  MINDEN  VASÁRNAP.            Nvilttér  sora  l  korona.
                                       Ezekről  szólunk.  Dicsőséges,  drága  töst,  melyben a dicsőséges  szerencsétlenség
   Olvasóinkhoz!                    mártír  és  koldus-testvéreinkről.  Akik  már  érte  őket.  Adják  meg  nekik  a  jogot, hogy
       Tisztelettel  hozzuk  t.  olvasóközönsé­  hazatértek  és  még  majd  haza  fognak  csonka,  béna  testük  minden  időben  ezt  a
   günk  nagvbecsü  tudomására,  liogv  a  min­  térni  a háborúból,  mert szegények már nem  ruhát viselhesse.  Bizonyságául  annak,  hogy
                                    küzdők.  Szegény,  eltörött férfiak:  minden­  amijük  hiányzik,  azzal  nem  kevesebbek  az
   den  téren  érezhető  drágaság lapunkat sem   kinek  hiányzik  valamije,  ami  nélkül  nem  épeknél  és  teljeseknél,  hanem  többek áldo­
   hagyta  érintetlenül.  Az  előállításhoz  szük­  egész.  A  karja,  a iába, a  szeme világa, vagy  zatban, odaadásban, megszentelt szenvedés­
   séges  anyagok,  u.  ni.:  a  papír,  festék stb.  bent  törött  el,  vagy  pattant  el  egy  rugó  a  ben  és  nem  szánalom,  hanem  a  tisztelet
   ára  oly  magasra  szökött,  hogy  ennek  kö­  tegnap  még  kitűnő  gépben  és  tett  moz-  jogában.
   vetkeztében  kénytelenek  vagyunk  nti  is  az   dulhatatlanná  egy  darab  életet,  egy  darab   A  csonkaság  és  bénaság  látása  nem
                                    mozgást.                        csökkenti,  hanem  teljesebbé  teszi  a  katona
    „Alsolendvai  Híradó"  előfizetési  órát   Nem  vagyunk  olyan  szegények,  hogy  hivatásának  képzetét  lelkűnkben,  gondola­
   egy  csekély  összeggel  emelni.  teljesen gyámoltalan koldussá hagyjuk elesni  tunkban, megértésünkben és tiszteletünkben.
       Lapunk előfizetési ára újévtől kezdve   azt,  csak  egyet  is  azok  közül,  aki  igy  lett   És  mindez  a  csonkaság  és  bénaság
    igv  módosul:                   esendővé.  Ha  olvan  szegények  lennénk,  ebben a köntösben a részvétnél vagy szána­
                                    megszűnnénk  emberek  lenni.  De  hogy  lomnál erősebben váltja ki belőlünk a  hala,  a
         Negyedévre    2  K  50 -f.  visszaadhassuk  nekik  mindazt,  amit a szent  kegyelet  és  a  dicsőségnek  járó  hódolat
         Félévre  .  ,              és  hősi  áldozásban  veszítettek,  ahhoz  se  indulatát. A csodálatos, a  bűvös erejű  palást
         Egész  évre  .  .  10  „   „  vagyunk elég gazdagok.  Hogy ily gazdagok  ez, amely kiemeli a hőst és elfödi a nyomoré­
         Egyes  szám  .  ,   „  20  „  lehessünk,  ahhoz  Istenné  kellene  lennünk.  kot,  tiszteletté  avatja  a szánalmat  és dicső­
                                    Tehát  meg  kell  alkudnunk  a  lehetőséggel  séggé  a  csonkaságot  .  .  .
       Midőn  ezt  t.  olvasóink  szives  tudo­
                                    és  úgy  kell  megcsinálnunk  az  alkut,  hogy
   mására  hozzuk,  egyúttal  kérjük,  hogy  bi­  az  elérhető  legtöbbet  mentsük  meg  azok
   zalmukkal és pártfogásukkal lapunkat a jövő­  számára,  akiknek  mindent  már  vissza  nem   Egyről-másrói.
    ben  is  megajándékozni  szíveskedjenek.  adhatunk. Meg kell erőltetni minden módun­  A tisztitó háború. — A  háború és  az üzletek.
                                    kat  és  ki  kell  eszelni  minden  módját annak,
                 Az  „Alsólendvai  IHiradó"                             Milyen  régen dúl mára habom, mennyi min­
                                    hogy hozzájuk való adósságunknak, amelytől
                      kiadóhivatala.                                 denre  tanította  meg az embereket, micsoda tanul­
                                    egészen kitisztázva sohase lehetünk, a  lehető
                                    legnagyobb  részét  törleszthesstik.  ságokra éoredtünk, mennyire megváltoztunk, miket
                                                                     láttunk,  hallottunk,  óh  istenem,  el  se  lehet mon­
         A  bűvös  palást.              Kenyérben a föladat nem a legnehezebb.   dani.  H3  .vége  lesz  egyszer  a  nemzetek  szörnyű
                                    Kenyérben  nem  mind  lett  koldussá,  aki   mérkőzésének  és  a  világ  uj  térképei  fölött érzett
        \           Alsólendva,  december  31.  testben megcsonkuit. Ésaki igen :  igényeiben   örömek  és  fájdalmak  is  elsimulnak,  ha  elcsitul­
                                    sorsa  szerint  szerény  és  kielégíthető.  Hogy
       A  közmondás,  hogy  ruha  teszi az  em­  azt  a  darab  barna  kenyerét  visszakaphassa   nak  a  gondok  és  fölszáradnak  a  könnyek,  ha
    bert,  egy  nagyszerű  tapasztalással  szapo­  egy  hálával,  részvéttel  és  tisztelettel  teljes   mind  kibékülünk  és  újra  szabad  érezni  és  gon­
    rította  a  győzelmek  es  tanulságok  számát   nemzeti  társadalomtól,  a béna  hősnek  nincs   dolkozni:  valaki  talán  majd  kiszámítja  ezeket  az
    ebben  a háborúban. Békés, szerény, csöndes   a  teljes  testi  épségére szüksége.  Meg fogja   eredményeket,  amit  a  világháború,  a  sok  vér  és
    férfiak  a  trombitaszóra  levetették  a  minden­  kapni  csak  a  iába  munkájáért,  akinek  a   a  szenvedés  az  egész  emberiségre  hozott  Az ál­
    napi  gnnyájukat,  beleöltöztek  egy  más   keze  veszett  el, és  leültetjük  egy kényelmes   modozók  azt  hiszik,  hogy jobbak  leszünk  a meg­
    köntösbe  és  egyik  napról  a  másikra  egy   székbe azt, hogy a kezével tudja megkeresni,   próbáltatások  után,  az  emberi  szivekből  ki  lesz
    soha meg nem halaványodó ragyogás hőséivé   akinek  mar  lába sincsen.  A  nemzet,  a  társa­  irtva  az  oktalan  szigorúság,  a  kicsinyesség és az
    és  vértanúivá  lettek,  akiknek  eddig  semmi­  dalom  ei  fogja  látni  és  el  fogja  helyezni   áskálódás,  elnézők  leszünk  egymás  iránt,  tudni
    féle  megadottságát  nem  is  sejthettük,  se   őket:  ebben  kételkedni  nem  is  akarunk.  fogunk  lemondani  és  megbocsátjuk  egymás
    dicsőségre,  se  mártiriumra.                                    gyarlóságait.
       A  régi,  a  hagyományos  színek  mel­                           Ma,  e  rettentő  háború  kellős  közepében,  a
    lett uj szilieket avattak mindnyájunk leikének,   De  nem  csak  kenyérrel  él  az  ember.   nagy  idők  és  a  győzelmek lázában, ha félretoljuk
    szivének  szentté,  a  kötelességnek,  az  ön-  A  falathoz,  amely,  fájdalom,  aligha  lehet  egy  percre a  térképeket és ieszáliva a  forró napok
    feláldozásnak  és  a  szenvedésnek  példátlan  bőséges és hófehér, ezeknek az embereknek,  magaslatából,  itt  lent  nézünk  körül  egy  kicsit:
    és  határtalan  tömegével,  amelyek  ezekbe  kik a maximumot adták, egy más minimum is  úgy  látjuk,  hogy  ma,  a  küzdelem  tizenhetedik
    burkoltatok.  Bizonyára:  nem  a  szin  és  nem  kijár  a  tisztességből. Ha  béna  koldust látok   hónapjában  ez  a  nagy  javulás  még  semmi  jelet
    a  köntös tette.  Az  ember lelke  és vére szen­  a  sarkon,  az  aprópénzemhez  nyúlok.  Ha  sem  küldött  előre.  Ellenkezőleg,  az  emberek go­
    telte meg és tette gyűrötten,  sárosán,  rongy­  béna  katonát:  a  kalapomhoz.  Nem  szabad   noszabbak  lettek.  A  háború  a  nagy  csalások  uj
    ban  és  fakón  is ragyogóvá  és dicsőségessé  esnem illendő csak a részvét, csak a szánalom  lehetőségeit  nyitotta  meg  s  ezeket  a  lehetősége­
    a  köntöst.  De  szentnek tisztelem  a  katona-  alamizsnájával  kifizetni  azokat,  akiknek  a  ket  nem  is  hagyják  kihasználatlanul.  Uj  foglal­
    ruhát,  mert  általa  ismerem  meg  hősömnek   kegveletes  hála  és  tisztelet  adója  is  dukál.   kozást  is  alapított  a  háború: a névtelen  feljelen­
    és  vértanúmnak  a  mosolygó  vagy  sápadt,   És  meg  kell  adni  a  lehetőséget,  hogy  ezt  tést  s  ma  Alsóiendván  is,  meg  másutt  is,  egy
    a  daliás  vagy  béna  férfit,  aki  viseli.  Általa   a  legszivessebben  honorált  kötelezettséget  csomó  férfi  és  főleg  sok  nő  azt  csinálja,  hogy
    tudom meg: ez a férfi  érettem harcolt, viselte   hálánk  és  tiszteletünk  teljesíthesse.  reggeltől  estig  névtelen  följelentéseket  ir  azok
    a  veszedelemnek,  viszontagságoknak, szen­  Láthatóvá  kell  tenni  a  jogosultaknak  ellen,  akik  itthon  vannak, szegény beteg, kiszupe-
    vedéseknek tiizbűl s  jégből kovácsolt láncát,   hozzája  való  jogát.  És ennek a  módja  nem  ráit  emberek  ellen,  fölmentettek ellen,  bosszúból,
    érettem vérzett  és' éhezett,  érettem  lett  vak,   nehezebb,  mint  amilyen  könnyű  készséggel  gyűlöletből,  irigységből,  kéjből.
    béna  és  sánta  nyomorék.      vagyunk  hajlandók,  sőt  vágyunk  teljesíteni   Emberek,  akiknek  nagyon  kevés közük van
                                    hozzájuk  való  kötelességünket.  a  háborúhoz, haragosan megrónak másokat, hogy
                   *                    Azt gondoljuk, hagyják meg nekik a kön­  vannak  még  kávéházbajárók,  mulatozók,  hogy
   1   2   3   4   5   6