Page 9 - Muraszombat_es_videke_1894

Tizedik évfolyam. 3. szám. Muraszombat, 1894. január 14.

C» U X <1 il N H i CM 1 ií ■* K II «I a I na i Bi c i i I i i |i .
g
n [ ' . i . - M i t >11 \ I > 1 \ v i s i i i v t r .
E l ő f i z e t é s i á r: Szerkeszti: A iniiraszomtói »azd, fiók-egylet. KdxirnUk, levelek a egydl. BaerkesxtAiéRi UlixIt.iiOii)
Egész évre 8 frt. Félévre 1 frt 50 kr. Egye* szám 10 kr. a szerkesztőséghez küldendők.
Kiad., lapiuiajdonoí: G r ü n b a u m Má r k . Hirdetési dij : 1 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 10 kr
Előfizetési pénzek és reclainatiék a kiadóhivatalhoz többszöri hirdetésnél soroukint 6 kr. Bélyegdij 3ti kr.
(Urilnhaiim Márk könyvnyomdája) intézetidők. A HORVÁTH GYÖRGY. N jilttér petitsora ‘25 kr.
Az ünnep és tanulságai. . arra valaki, hogy tisztán polgári ösz- nem a kívánt fokig van, iiogy dtiodec
Csak egy nemzet szivének fólián- [ szetáisulás utján egy élő írónak nem­ irdeskák a gyöngén eresztő termésük­
golása képes olyan lélekemelő ünnep- I zeti tiszteletdij adható legyen? De ne ből is, a régiekhez képest úri módon

ségre, minő napokkal előbb az ország j vessék ez ellen, hogy Vörösmarty ár­ élik le az életet — akkor csak ábrán­
szivében a szellemi munka (licsöité- ! váinak is adatott már az erőtlen ma­ dokban élt csak, a szellemi munka ér­
sére lefolyt. gyar társadalom lelkes gyűjtése folytán tékben emelkedett, nem Csáky szalmája
százezer forint. Az egészen inás! Az a
Felemelő nemzeti öntudattal tekint­ többé, majd lenézhet az üresfej ü sar­
hetünk az ünnepélyre, mert az nemzeti 1 kegyelet és jótékonyság ténye; a mit latán, de meglop és páváskoilik vele,
azonban Jókaival tettek, az nem az. ha úgy tóidul a sor.
fejlődésünknek, rendezettségünknek té- 1
Ez a kultúra diadala. Voltaképpen
nyes tanúsítása. Látszassák bár merész Ahhoz, hogy a szellemi termék kiiz-
egy biztos és kétségbevonhatatlan tü­
mondásnak, meijiik állítani, hogy ez az becsiilését és kívánatos tekintélyét elérje,
nete annak a ténynek, hogy a könyv-
ünnep, a mindeneket meghódító kultú­ még messze állunk, de a Jókaikult.usz na­
rának fényes, erőteljes proklamácziőja vásárlás — magyar földön legnehezeb­ gyon, jelentékenyen közelebb vitt a
ben térfoglaló ága a szükséges kultur-
volt. Kiskorú nemzet ilyet nem rendez­ czél leié.
het, mert kiskorú nemzet még halott­ érzéknek — immár teljes virágzását
éri és oly biztató, hogy belőle a magyar És ez az, a minek a szellemi munka
jait se tudja megbecsülni; mi a nem­
irodalom tovafejlődésőt lehet remélni. minden tisztelője igaz leikéből örülhet,
zet fényével öveztük azt a szellemi gi­
gászt, a ki ötven esztendős szakadat­ Kisfaludy Károly már irodalmi ba­ mert a szellemi tehetségek megismerés e
lan munkában a nemzet fényét szerezte. bérokat aratott, mikor az éhenhalás ős elismertetése miniuigunk józm injg-
becsülésére és szeretetére vezet.
Mig egy öntudatos nemzeti társadalom . küszöbe előtt, diletans módon belekon-
csirájában volt, addig a szellem mun- j tárkodott a piktorkodásba, csakhogy
kásainak, a nemzeti dicsőség szerzői- ; rút halált ne haljon. Czakőt nyomorú­ A vadgesztenye.
nek tragikus pályafutás, ha nem elzül- : sága őrületbe kergette; Jóiiai pályája A vadgesztenye északi Kelet-Iudiában, Per­
lés volt a bére. Milyen felemelő nem­ elején véleményem szerint nem a hiva- zsiában és Tibetben honos. Németországba Klusius
— a bécsi füvészkert felügyelője - 1875. évben
zeti öntudatunkra, hogy a nemzet ra­ tottsag vergődését szenvedte, midőn Konstantinápolyból hozta, német elnevezését: Itoss-
jongó hálája nem kihűlt szívnek, a meg­ festett, hanem a jogos félelem, mely a kastanie, onnan nyerte, hogy a lovaknál keh
(Keicheu) ellen mint gyógyszert használják. 111 -
ható gyásznak alkalmára buzdul föl, magyar skriblerek nyomorúságától el­ zánkban a vadgesztenye kevés gondozás in illett
hanem szent kegyelettel szivvel és lé- \ ijesztgette. majd mindenütt szépeu díszük.

lekkel jut az élő iránt is kifejezésre, j Az, hogy a kiadók versenyezzenek A vadgesztenye gyümölcse sokfélekép értéke­
síthető, sót a héját is a gyógyszertárakban chinip-
Mennyit kellett e nemzetnek fej­ egy-egy nevesebb iró kötetének minél
héj helyett használják. Valamint sok cseranyagot
lődnie, hogy a nemzeti közmivelés ko- j pazarabb kiállítása körül: még akkor is tartalmaz. Lombja megszáritva a juhok és kecs­

beziója ilyen egységes érzületűvé fór- 1álmok országába tartozott. Yz, hogy a kéknek kedvencz téli takarmányt nyújt. A val-
geszteuye gyümölcsből pálinka, eczet, olaj kemé­
raszs/.a a magyar társadalmat? Gondolt-e mint manapság is, habár még mindig nyítő, szappiu, tnmuzsir, mosdó szer stb készít _
In inon kénytelen voltam •gy kis kegyes iiuil- maradandó gyönyörűség dolgában az idők végéig,

c'iitériival megc-alni az önök szemét. Nagyfokú | len. Nincs benne kétség, Jókai ragyogó tehetsége,

f i l t e r kevély>ég bujkál természetesen ebben az őszinte mely a Magyar-nábob zseniális történetében az
vallomásban is, a mennyiben egy kis jóakarattal Uj földetur előtt legerőteljesebben nyilatkozott
Jancsi ur, Abellino et Comp. könnyen ki lehet, hámozni belőle azt a föltevést, meg, — önnön magának szülője, mint az első em­
ber és hozzáfér he tét leu mindenkinek. A tolvaj,
hogy az, kinek szeme idáig végig repült a soro­
S'.ives engedelmökkel egy kis ártatlan liuu- kon, ál pat tan ma jd a többiek fölött is és nem ha lop, becsukják, — de kiszabadulván, lophat
ezutéria van ebben a c/.iioben. fogja megbánni a reá fordított tíz másodpereznyi megint. Jókai zsenije nebántsvirág volt minden­
H-» a70uban őszinte vallomá-t teszek és nyil- időt. Higyjók el, mélyen tisztelt közönsége Jókai kor, s veszélyes mérge mindama kicsiny és kö­
tan kijelentem, hogy magyar irodai inunk legna­ Mór regényeinek, — hogy ez a dicsérő irás, mely zépszerű irodalmi „jóuevii fiatal* titánocskáknak,
gyobb bii az hőségé nek : Jókai Mórnak Magydr-ná- egy templomi ének igaz őszinteségével pereg le kik az ő palotájába sompolyogtak be színekért,
bob-járói van szó, rögtön be fogják látni önök is, toliam hegyén, minden izecskéjével úgy hozzá hangulatért, stílért és kaptafáért, amelynek nagy
hogy a Magyar-nábob seiumiképeu sem szerepel­ simul az önök meggyőződéséhez, mintha az önök arányaira a maguk vékonyka alkotásocskáját rá­
het czikkeinuek élén, pedig nagy, erős én régi lelkének házából fakadóit, volna. Nem arról húzhassák. Persze, hogy a kaptafa túlélte a csiz­
jussai vannak hozzá, hogy ahol magyar literatlí­ akarok én itt beszéln', hogy mekkora hatást tett mát is, a csizmadiát is, — Jókai legjelentéktele-
ráról van szó. olt mindig legelső helyen emütse rám Jancsi urnák, e tipikus magyar oligarchiá­ nebb munkáját szives-örőmest dédelgeti az önök
a mi dicsérő ajkunk. Úgy áll azonb; n a dolog, hogy nak miuden okossága és minden bolondsága, ha­ szeretet®, — hol vannak azonban azok a jónevü
elolvasni Jókai e leghatalmasabb kompoziczió- nem az önök emlékezetét akarom visszaterelni irodalmi csizmadiák az ő csizmáikkal, a kik a
ját agyképpen nagy gyönyörűség minden kinek, arra az időre, a midőn a Magyar-nábob brillians mestert utánozni próbálták, s a maguk fakó por­
ellenben c/.ikkelyt olvasni róla, nem egyképpen történetével legelső Ívben ismerkedtek meg. tékáját az ó fényes .stíljének népszerű vignettái
gyönyörűsége mindenkinek, még ha csupa szellem, Egyek voltunk bizony mindnyáján az elra­ alatt akarták a hatvanas években forgalomba
sziporka és láng is az írás. Ha viszont még azt gadtatás nagy mámorában. Mohón beitta szemünk hozni ? Jelentse be, aki tud róluk, — hóvá sö­
is hozzáveszi az ember hogy mivel nem akad Jókai fantizaj inak csillogó színeit, — szebb és pörte őket az idő is, kik lettek légyen hát vol-
nagy Magyarom*ígon egyetlen művelt magyar elme állandóbb színeit, miut amennyi színe van együtt­ taképen, mert- mi bizony már egyetlen egyu-k se
sem, a mely irodalmunk atyamesterének e fényes véve erdőnek, Iiie/.öllek HZ Isten kegyelmes aka­ tudjuk a becses nevét.
alkotását, ragyogó fantáziájának e minden időkre ratából1, elítélve mar keletkezésükben hervadásra, Hogyan és miképpen ünnepli Jókait a nem­
értékes gyümölcsét legteljesebb gyönyörűséggel — eltűnődött lelkünk a magyar könnyelműség zet, arról széles e hazában mindenki tud. Készül
ne élvezte volna, mintegy komoly sértés-számba szomorú rajzan, veszendőbe került erőknek őrült egy nagy nemzeti diszkiadá*, melybe az atyames­
megy, ha valaki azzal a kétséges sikerű szándék­ pncsekolasán, mely sok szomorúságOt vetett el a ter valamennyi munkája fel vau véve, — arány­
kal lép eléje, hogy beszédet fog neki mondani század elején arra, Iiogy mi arassuk le majd a lag azonban csak igen kevés ember akad, a ki
Kárpáthy Jancsi úrról, Abellino urfiról és társaik­ századnak végén. — S áhítattal csodáltuk mind­ ezért a kiadásért 200 forintot fizethessen, — na­
ról, a Magyar-nábob halhatatlan szereplő egyé­ nyájan azt a roppant arányú, oszlopos, palotás gyon sokan vannak azonban (s gyarapszik, hala
niségeiről. házat, mely királyi háza az atyamester talentu­ Istennek, számuk napról-napra), a kik Jókai
Nehogy tehát olvasatlaiiul maradjon ez a mának, fényben, hírben, dicsőségben a legelső s egyik-másik kitűnő munkáját, díszes, ünnepi ki«