Page 23 - Lindua 2-3/2007

Strokovna besedila, študije • Szakmai szövegek, tanulmányok

b) Mássalhangzós jelenségek általán igen erős még a nyelvjárásiasság: ëggyikke,
másikke; valakihö; iskolábu.
– Igen markáns jelenség még az l-ezés: bagla, bival, – a v zöngésítő hatása, illetőleg zöngétlenedése elég-
hel; bellebb, de azért bomlására is van már példa gé általános még: huzsviët naptyán, tolfosztázs vuot,
t
ugyanazon morfémákban is: ollan ~ ojjan, illen ~ ijen . vasárnab vuot; ötfen körü.
– rendszeres az l kiesése, amely még ma sem jár
együtt szükségszerűen a megelőző magánhangzó nyú-
B) Alaktani jelenségek
lásával: nevetünk ’neveltünk’, beszigetni, kerüt, tanuni,
föketünk ’fölkeltünk’, kepitek, juo ’jól’. egyfelől tehát
még a másutt szokásos pótlónyúlást sem idézi elő: – Igen sajátos némely birtokos személyjeles alak:
edobál, emënt, fösü, pörzsünyi, magyaru, szlovënu ~ pl. az egy birtokra utaló többes szám 1. személyében:
szlovénü, másfelől – ritkábban – alapalakban is eltűn- füödenk, kutank, madarank (= földünk, kutunk, ma-
het: aszta, besü, rëgge. Ma már azonban ellenpélda is darunk); az egy birtokra utaló többes szám 3. személy
akad rá. esetében: csalággyik, fájik, kertyik (= családjuk, fájuk,

– Jellemző az explozív ty-zés, gy-zés: aptya, raktya. kertjük); a több birtokra utaló egyes és többes szám
gyakoriságát az r utáni esetek még szaporítják: irgyon, 1. személy esetében: lovajimak, tehenimek, tikomak
pörgye, törgye, naptyán. ~ tikajimak; álatunkak (lovaim, teheneim, tyúkja-
– sűrűn zöngétlenednek a szóvégi mássalhangzók im; állataink). ugyanakkor a madarank ~ madarunk,
(főként a zár- és a réshangok): galamB, irity, kaffok, kor- tiktyaimak ~ tikjaimak-féle kettősségek egyre gyakorib-
ász, küszöB, rókász, ugyanakkor a v előtt erős még a bak.
zöngésedés: jou iëdvágyu, ödven, sog van, noha maga – a t végű igék felszólító módjában bizonyos esetek-

a v hang – pl. a határozói igenév képzőjében – eléggé ben nem affrikáció megy végbe, mint a köznyelvben, ha-
rendszeresen zöngétlenedik: fütfe, rakfa. nem spirantizáció: füssek, javissa, segissën, tanissak,
– az n a szóvégen mindig és sokszor a szó belsejében számissa.
is palatalizálódik: kalány, szëkriny; csinyál, tekenyü; de – a feltételes mód tárgyas ragozásának egyes és töb-
a szóvégen az ny depalatalizációja is gyakori: csákán, bes számú 3. személyében – analógiás hatások foly-
edin, patkán, szëgin. tán – kialakult és máig megmaradt egy hosszabb
– a főnévi igenévnek kétalakú képzője van: monda- igealak: várnája, kérnije; várnájik, kérnijik. – ezek és a
nyi, pödörnyi; hínya, rínya. hozzájuk hasonló 16. századi alaktani jelenségek mind
– Nem ritka az intervokális nyúlás: elbággyod, a mai napig meglehetősen elevenek.

mezzü, tanittu. ez főleg az s végű melléknevek tolda- – az egyik tanítványom diplomamunkája szerint
lékos alakjaiban igen erős: hangossan, okossabb, 2005-ben az egy birtokra utaló birtokos névmások élő
üdüssebb. alakjai göntérházán: (z)enyim ~ enyim, tijed, (z)övi,
– a köznyelv kétalakú határozóragjai közül a -nál, mijenk, tijetök, övik ~ öviki; gyertyánosban pedig: (z)
-nél és a -val, -vel egyalakú: kertná, partná; hamuve, enyim, tijed, (z)övi, mijenk, tijetök ~ tijetëk, övik ~ öviki.
marhákke; a köznyelvi -szor, -szer, -ször és a -hoz, -hez, Érdekes, hogy a több birtokra utaló birtokos névmások
-höz pedig csak két alakban fordul elő: ny ócco, tisszö; élő alakjait interjúhelyzetben már nem sikerült össze-
u
kutho, kerthö. a határozóragok használatában egy- gyűjteni.

• 2-3/2007 23