Page 80 - Muratáj 14 1-2
P. 80

példát: Mihál, paplany, kormánt, illetőleg a r+j → rny kapcsolattá
                 válására a varnyú szóalakban, a j → gy változásra a gyüvet, gyék!
                 gyüsz, gyüttem szóalakokban találunk példát, mindkét változatot
                 a szereplők mondják.

                       Az alaktani jelenségek közül a vizsgált művekben a következő-
                 ket figyelhetjük meg: a -(j)a/-(j)e birtokos személyjel a köznyelvivel
                 megegyezik, de a palatális hangrendű változat relatív tőben -i-re
                 változhat: szemit, szemire, kedviért; a -ból/-ből határozóragok tipikus
                 realizációja pedig a -bú, -bű, -rú, -rű: székrül, asztalrul, hajórúl, szélrűl.

                       A köznyelvi használattól eltérően az -e kérdőszó szórendje a
78 tagadószóhoz járul: nem-e láttad, nem-e a szem káprázik? A szóvégi

                 mássalhangzó lekopását elég gyakran örökíti meg a szereplők
                 beszédének idézésekor: ebbe a világba vagyunk, ebbe az időben, mér s
                 gyakran eltűnik a konszonánsa már szó végéről: má. Ennek a szó-
                 nak több fonetikai variánsa tűnik fel a novellákban: már, mán, má:
                 …mink mán jártunk úgy; ami már szokása a városiaknak; má mér nem

                 öntenék? Ezeket a nyelvjárási jellegzetességeket nem köti konkrét
                 területhez a befogadó, ezek arra hivatottak, hogy felidézzék a
                 népi környezetet, s valószínűleg az illúziónak a felkeltését, a vi-
                 dékiesség benyomásának hitelesítését szolgálják. Az írott parole
                 rögzítésére is találunk példát az egyik novella, A Szent Mihály a
                 jégben egyik betétjében:

                       „Tisztölt gazda uram!
                       Gyüvetben a porondot értük, és az jég oldalba kapott és bor-
                 zasztó hasigatja a deszkákat a hajórúl. Már itt járt a Sirály és az Vin

                 Gőzösök, hogy kivontassanak, de űk se tehettek semmit a jégségben.
                 Vasbádogokat hagytak itt, hogy az jég ne szaggassa annyira a Szent
                 Mihályt, de hiába, mert az jég mindent elsodor. Úgy nézze a sorsot,
                 gazda úr, hogy alighanem utoljára látta a Szent Mihált. Engöm is.
                 A levelet viszi a partra Kanizsaji Ferentz.

                       Török Mihál.

                       Most tépte le az első kormánt a jég.”

                       A levél szövegét Török Mihály, a hajó kormányosa fogalmaz-
                 ta, hogy legyen, aki megörökíti az eseményeket, arra az esetre, ha
                 a hajó elsüllyedne, s odaveszne a hajósával együtt. A történetleírás
                 az élőbeszédben használatos kiejtést és fordulatokat rögzíti, az
                 írott nyelviségre utal viszont a határozott névelő régies az alak-
                 változata, illetőleg a Ferenc -tz-s írásmódja. A felsorolt jellegze-
   75   76   77   78   79   80   81   82   83   84   85