Page 81 - Muratáj 14 1-2

tességeken kívül a szókészleti elemek járulnak hozzá legnagyobb 79
mértékben a paraszti világ rajzához.

Az író szavai között4 a vizsgált novellákban a következő ala-
ki tájszók fordulnak elő: teszöm, klárinét, kedviért, csolnak, paplany,
macatos ’maszatos, piszkos’, bujtárok, danol, hummink ’holmink’,
föntesen ’fent’, tanáltál ’találtál’, szolda ’szóda’, danol ’dalol’, honne
’hogyne’. A jelentésbeli tájszók nagy része általában vett nyelvjárá-
si kifejezés, azaz több nyelvjárási területhez is besorolható: tévete-
ges, el van hagyatva ’nem használatos’, bajoskodó ’foglalkozó’ kuckó
’a kemence és a fal közötti zug, ahol néha apróbb gyerek is alszik’,
kiszolgál ’elhallik’, jó vágása van neki ’jó íze van’, összevág ’összeke-
ver’, beleállapodik valamibe ’elfogad, belenyugszik’, masina ’gyufa’.

A valódi, tulajdonképpeni tájszavak nemcsak a szereplők
szájába valók, az elbeszélő is él velük: vigályos ’gyér’, bekecmereg
’nehézkesen mozog’, zsarátnok ’tüzes hamu’, violencia ’pörpatvar’,
pötyke ’szép, csinos, kiöltözött’, pöntyög ’sokat beszél, felesel’, huja
’vége, pihenj’, szakajtó ’szalmából, gyékényből font kerek, hosszú-
kás fületlen kosár, amelybe sütés alkalmával az egy-egy kenyérre
való tésztát szakajtják’, szolgafa ’földbe vert erős karó, amely kam-
póban végződik és bográcsot akasztanak rá’, buba ’bábu, báb’,
kacagány ’prémes vadbőrből készült rövid kabátféle, amit vállra
vetve viseltek, mint a nemesi és katonai díszöltözet tartozékát a
XIX. század előtt’, vigályos ’gyér’, pocskolta le ’becsmérelte, gyaláz-
ta’ koncsorog, banyakemence, boglyakemence, gyüszmékölés, elkeshedt
’elkopott, viseltes’.

Régies, népies hangzású az elsőbben ’először, előbb’ jelentés-
ben használt, vagy a távolosan ’távol’, föntesen ’fent’ jelentésű ha-
tározószó, illetve az igekötős igék névutós, hosszabb, körülmé-
nyesebb kifejezést eredményező alakja: leereszkednek: ereszkedni
kezdenek lefelé, kihúzogatják: húzgálják alóla kifelé. A szövegekben
a narrátori közlés a nyelvi lokálpatriotizmus érzékeltetése cél-
jából bizonyos népies fordulatokat mint a helyi nyelvi szójárás
jellegzetességét említi: például a kigondolkozik a világból annyit
tesz, hogy elmereng, elméláz, a juhászbojtárok között a pusztai
rangmegkülönböztetés szerint a legfiatalabb „Csak úgy a juh

4 A szójelentéseket Bálint Sándor Szegedi szótárából emeltük át, Akadémiai Ki­
adó, Budapest, 1957.