Page 14 - Also-lendvai_hirado_1913

ALSOLENDVA. 1913. ALSOLENDVAI HÍRADÓ VASARNAP, JANUÁR 19.
A vendvidék veszedelme. A muraszombati magyar társadalom újra ről, meg a politikáról. Most egy közérdekű do­
felkészült az ellenakcióra, mikor az iskola meg­ logról akartam vele beszélni. Gondoltam, elmegyek
a minisztériumba s ott intézem el vele az ügyet.
építését hírül vette. Gyűjtést indított a maga köré­
A kormány és a muraszombati középiskola. Éppen audencia napja volt. Az előszoba zsúfolva
ben egy középiskola céljaira s mikor pár ezer ko­ volt grófokkal, bárókkal, hercegekkel s ha nem
— Sajat tudósítónktól. — rona együtt volt, elhatározták a magyarok, hogy csalódom, egy spanyol grandot is láttam a soka­
Százszor, meg talán ennél is többször megint fölmennek a kultuszminiszterhez s figyel­ ságban. En leültem egy piros bársonyszékbe s
irtunk már az alsólendva- és muraszombatjárási meztetik a kormán) t a magyarosítás e nagy ve­ ugy tettem, mintha nem is egy jó barátom, hanem
egy idegen ur előszobájában volnék. Vagy egv
vendvidék kulturális elmaradottságáról. Az egész szedelmére. Csakhamar összeállt egy nagy depu óráig vártunk, s még mindig nem kezdődött az
vendvidéken a magyarosítás érdekében misem táció s gróf Z i c h y János előtt megjelent, hogy audencia. Ha Lukács ur tudná, gondoltam magam­
történik a kormány részéről, az iskolák túlzsúfoltak, előadja kívánságát. A miniszter most kijelentette, ban, hogy én itt vagyok, bizonyára már behivatott
az iskolaépületek düledezök s az egész nagy hogy a muraszombati polgári iskolát föláliittja s volna. De én nem szeretek dicsekedni s még a
vendvidéken nincs egy középiskola, ahol a legközelebb lekiildi megbízottját, hogy Muraszom szolgának sem mondtam meg, hogy én ki vág)ok.
Egyszer csak nyílik az ajtó s megjelenik Lukács,
falusi iskolából kikerült vend anyanyelvű gyermek bat elöljáróságával tárgyalást kezdjen. aki igy szólt:
folytatólagos iskoláztatást nyerhetne. A vend szülök Boldogan jött haza a küldöttség és várja a — Uraim, nagyon sajnálom, de ma nem
— ha gyermekeiket tovább akarják taníttatni miniszter intézkedését. Immár hónapok óta várja, fogadhatok senkit, mert fontos minisztertanácsi
Steierbe, meg Horvátországba küldik polgári de hiába. ülésbe kell mennem!
iskolába, vagy gimnáziumba. A vend határon pedig már áll a pánszláv Mindnyájan fölkeltek s indultak kifelé. Én is
A vendvidék kellős közepén levő Muraszom­ agitáció nagyszerű iskolája, Wernseeben, Mura­ velük mentem. De mit tesz Isten? Lukács meg­
batból kevéssel ezelőtt küldöttség ment a kultusz­ szombattól tiz kilométernyire, néhány száz lakost pillant engem a grófok, hercegek és spanyol
grandok közt, s odaszól nekem:
miniszterhez, hogy engedje meg legalább egy számláló faluban egy impozáns szlovén katolikus Szervusz Spitzer! Maga maradjon itt!
polgári iskola felállítását s állítsa be a kiadásokat főgimnázium. Megnyerő külsejű, hatalmas emeletes Ezzel odajött hozzám, karonfogott s beve­
a kultusztárca költségvetésébe. A miniszter meg épület, olyan modern berendezéssel, a mely zetett a szalonjába. A nagyurak majd megpukkad­
is Ígérte, hogy fontolóra veszi a dolgot, de rö­ bármelyik minta-iskolának is díszére válhatna. tak az irigységtől, mikor látták, mennyire kitüntet
videsen megérkezett a sablonos leirat, a mi A szláv agitáció pedig folyik, hogy senki a vend engem a miniszterelnök. Hát ha még látták volna,
általában a tanügyi kívánságokra felelet szokott nyelvű magyar katolikusok közül máshova ne hogy milyen bizalmasan beszélgetett velem?!
Mivel szolgálhatok. Mózsi?
kérdezte
lenni hogy fedezet hiányában a kérelem nem, írassa gyermekét. S ha az : gitáció nem volna tőlem Lukács, miután leültetett maga mellé egy
teljesíthető. elég, majd segít az a csöndes, buzgóságot hir­ miniszteri bársonyszékbe. Tetszik tudni, mikor
Elcsüggedve vett róla tudomást a határszéli dető kápolna, amelyet oda emeltek a gimnázium igy magunk között voltunk, mindig Mózsinak
magyarság és az volt a népet irányítani tudó épülete mellé. szólított.
intelligens társadalom felfogása : ha a kormány­ Elmondtam neki, hogy mi járatban vagyok.
Egy közérdekű találmányomat ajánlottam föl neki,
nak jó, neki is jó, ő megtette kötelességét azzal, egy olyan találmányt, mellyel huszonnégy óra
hogy a veszedelemre ráirányította a miniszter Spitzer. alatt az összes mezei egereket ki lehet pusztítani.
figyelmét. Pesti történet. — A mezei egerek, mondotta Lukács, a
Ám a stájerek okosabban csinálták a ma­ Serényi kollegám alá tartoznak. De ha tud valami
Irta : Dr. BALÁZS IGNÁC. okos formulát a balkáni kérdésre, azzal nekem
guk dolgát. Nem nyugodtak addig, a mig nagy
tenne nagy szívességet.
összegeket nem gyűjtöttek a szláv törekvéseket A Lukács-fürdő éttermében beszéli eg^sza- — AAajd gondolkozom a dologról...
szolgáló főgimnázium céljaira s a mig a mura- poraszavu fiatalember két hölgyismerösének: — Elég! — kiáltott magából kikelve egy
— Nincs érdekesebb dolog a világon, mint
szombati és alsólendvai járások vendvidékét nem fiatalember, aki a szomszéd asztalnál ült s akarva,
egy miniszteri audencia. Vegyesen lát az ember
fanatizálták hittel s a szláv összetartozóság érzel­ nem akarva, fültanuja volt a Spitzer dicseke-
ilyenkor nagyurat, meg szegény ördögöt, örömtől
mének felkeltésével. Főleg a hittel. sugárzó, meg kétségbeesett ábrázatot a miniszter désének.
— Pokolba jut, — mondották — a ki nem előszobájában. Volt alkalmam a minap élvezni Spitzer meglepetve nézett az idegenre.
— Mi köze magának az én privát ügyem­
a wernseei gimnáziumba Íratja be a fiát ! egy ilyen audenciát. Egy kis dolgom volt Lukács hez? — kérdezte kemény hangon.
Ez a Wernsee jelentéktelen kis falu, de közel miniszterelnökkel, aki nekem régi jó ismerősöm, Micsoda? A mezei egér s a balkáni kér­
mondhatom barátom. Hogy többet ne mondjak,
van a határhoz, a főgimnáziumot tehát itt állítot­ dés magának privát ügy?
nálam veszi már évek óta a kocsikenőcsöt az
ták fel Mert már fölállították, az agitációt cselek­ uradalmai számára s valahányszor összekerülünk, — Mégis csak szemtelenség! — vágott
vés követte s gyorsan hozzáláttak a munkához. mindig bizalmasan elbeszélgetünk a régi jó idök- vissza Spitzer, hogy egy vad idegen ember bele
meri ütni az orrát az én ügyembe!
A következő pillanatban valakit pofonütöttek.
*
is, ugy e Kovách? Inkább nevezz Komjáthynak, egyenes lélek jutott osztályrészül, mint itt a Kár­
vagy másnak, különben akaratlanul is el találnál pátok koszorúján belü\ az aranykalászos Alföl­ — Hogy történt a verekedés? — kérdezte
árulni, ha valaki idevetődik. dön? Nincs, nincs! Istenem bo dog lehet az a a járásbiró Kovács Adolf biztosítási ügynöktől.
Bocsánat, kegyelmes uram! Egészen fejedelem, kiért ez a nép feláldozza nemes vérét, — Micsoda verekedés ?
megfeledkeztem róla, hogy már egyszer figyel­ mely nem fajult el a századok nyűge alatt sem ! — Az a verekedés, a Lukácsfürdő éttermében.
meztetett, de mikor oly jól esik hányatott szi­ — szólt lelkesen Rudolf királyfi, majd felállt, — Nem volt ott, kérem, semmi verekedés;
vemnek, hogy a szegény magyar nemzet egyetlen egyik kezével hevesen megragadta a szőke ifjú hanem én Spitzei urat egyszerűen pofonütöttem.
reménységét, Rudolf királyfit hajlékomban tisz­ karját s az égre vetve lángoló szemét, jobbját Kijelentem azonban, hogy én ezzel Spitzer ur
telhetem. A szememből kicsordul a könny. Édes esküre emelte. — Isten, Te, a végtelen mindenség egyéni tisztességét nem akartam érinteni.
jó uram, imádom az ön nemes szivét! Ki tette Istene, ki betöltesz minden parányi helyet ezen — Miért inzultálta tehát?
meg azt Mátyás királyunk óta, hogy megjelené­ a bűnös világon, hallgasd meg az én imámat és — Miért? Mert ugy füllentett, mint egy Háry
sével boldoggá teszi a szegénysornak otthonát szent eskiivésemet! Valamig megtartod bennem János, s azzal engem, aki ideges ember vagyok,
is. Mikor gyermekkorában láttam kegyelmes király- ezt a gyarló emberi életet, valamig tenni és akarni egészen kihozott a sodromból. A pofonnal tehát
asszonyunk oldalán, oh, mennyit gondolkoztam tudok s e két szót ajkam ki bírja mondani: részint a közérdeknek, részint az egészségemnek
azon, hogy Istenem, ha Te ezen gyermeket egé­ „Istenem, hazám!", mindaddig ez imádott nemzet tartoztam.
szen nekünk adnád, ki értünk élne, értünk halna, boldogitása lesz a legszentebb cél, melyet magam — Miféle közérdekről beszél ön ?
milyen nagy kegyelmet gyakorolnál árva nemze­ elé kitűztem. S ha egyetlen lépést tennék, vagy — Én abban, kérem alássan, a közérdek
tünkkel ! S ime, az Ur teljesíteni látszik mind­ szólnék egy szót a magyar nemzet ellen, ugy ne súlyos megsértését látom, hogy valaki olyan ábrá-
nyájunk vágyát, mert veled, drága királyfi meg­ kíméld az életemet, hatalom Istene. De oh.békitsd zattal, mint amilyent Spitzer urnák van szeren­
érttette a mi bajunkat, bánatunkat és kevés örö­ meg ellenei szivét, vagy adj erőt nekem, hogy ha cséje viselni, azzal dicsekszik, hogy ö Lukács
münket. Oh, jó uram, egészen olyan vagy, amilyen­ kell, királyi vérem hullásával váhh ssam meg miniszterelnök urnák bizalmas barátja. Nem en­
nek képzeltelek s hiába is igyekeztél elpalástolni népem szabadságát! gedhetem, hogy a miniszterelnök urat nyilvánosan
kilétedet, mikor az imént küszöbömet fáradtan Arca egészen belepirult, mig esküdött, sze­ kompromittálják. Ha Spitzer ur meg akarta mutatni
átlépted, mert én megismertelek. Áldjon meg az mei csaknem lángot vetettek s deli termete még annak a két hölgynek, hogy neki milyen előkelő
Isten! egy fejjel magasabbnak látszott e pillanatban. Az összeköttetései vannak, mondhatta volna például
— Köszönöm a ragaszkodásod jó öreg, üreg korcsmáros térdein csúszott a trónörökös azt, hogy „per tu“ barátja a Tiller Mór főkonzul
vajha igazán oly boldoggá tehetném ezt a drága lábaihoz s megcsókolta ruhájának szegélyét, az urnák. Ez is nagy tisztesség, s senki sem fogja
magyar népet, az én népemet, mint ahogy azt ifjú Kovách pedig bámulattal tekintett a királyi érte irigyelni. De ö nem adta alább egy miniszter-
telkemből óhajtom, akkor én kimondhatatlanul sarjra s mikor elhangzott az eskü, csókot lehelt elnöknél s ezt az én idegeim el nem viselhették.
boldog lennék. Most pedig hálát adok a Min­ arra a szent kézre, mely az ö karján pihent s Tetszik most már látni, hol van itt a közérdek?
denhatónak, hogy viszont megértett engem ez a ünnepélyes hangon mondta utár.a az „Ament“-t A bíró csupán egy magánjellegű pofont
nemzet, ez a nemes, dicső magyar nép, melyet Rudolf királyfi fölemelte a/ öreget a földről látott fönforogni s Kovács Adolfot ötven korona
ugy nu’gvet s irgalmatlanul ócsárol a külföld. s egyik kezével őt, másikkal barátját ölelte szivé­ pénzbüntetésre ítélte.
Szeretem, szivemből szeretem ezt a népet, bálvá­ hez forrón s igy álltak mozdulatlanul sokáig, Kovács fölebbezett, mert — úgymond —
nyozom ezt a szép országot. Van-e föld ezen a szemüket áhítattal emelve az égre... azzal tartozik a közérdeknek és b. egészségének.
világon még, hol madár oly szépen dalol, virág (Folytatása következik.)
annyi terem s hol az embereknek oly tiszta,