Page 13 - Also-lendvai_hirado_1913

Alsólendva. 1Pl 3. XVIII. évfolyam 3. szám. Vasárnap, január 19.

Alsólendvai Hiradó

Előfizetési ara : Felelős szerkesztő : Laptulajdonos és kiadó : Telefonszám: 13.
Egész é v r e .................................... 8 K OSZESZLY M. VICTOR. B A L K Á N Y I E R N Ő . Szerkesztőség és kiadóhivatal: B a 1k á n v i
4 *

Fel e v re ............................................. Ernő könyvkereskedésében Alsólendván.
Segvea e v r e ....................... . • •
Egyes szám ara -’O fillér. M E G JE LE N IK M IN D E N VASÁR N AP. \ nyilttér sora egy korona.
Feltámadt Phönixmadár nadrágos, pörgekalapos, kevés beszédű, de tornaterem megépítésével is, amely célra a
annál becsületesebb szivü emberei is. kincstár valószínűleg megveszi a Hajós-féle
Ma ? ... városház-utcai telket. Mindezeken felül
Alsólendva, 1913. január IS.
A mesebeli Phönixinadárnak most van pedig Alsólendva a közeljövőben egy uj
A Phönixmadárról mesélik azt a histó­ az ébredése. vasútvonalhoz jut, az alsólendva— nagy-
riát, hogy poraiból minden századik évben A főutca szalmazsuppos házait, düle­ kanizsai vasúthoz, amelynek költségeihez
feltámad, él és tovább él. Ez a história dező palánkait modern, városias emeletes városunk is hozzájárul 40,000 koronával.
nem bir nagy valószínűséggel, de hogy házak váltották fe l; a térdig érő sár helyén A Phönixmadár-életü Alsólendva tehát
Alsólendva városának élete hasonló a mese­ pompás aszfaltjárda húzódik, ahol pedig kétségtelenül feltámadt. Száz esztendő lomha
beli Phönixmadáréhoz, az bizonyos. Száz azelőtt az otromba fahidakkal fedett pisz­ tétlenségének végét jelenti ez a feltámadás.
esztendeig vegetáltunk olyan élettel, amit kos kanálisok rontották az esztétikát és a Dicséret illeti meg azokat, akik feltámasz­
nem is lehet életnek nevezni, száz eszten­ jó levegőt: oda azóta Láthatatlan, földalatti tották, életre keltették, talpra állították ezt
deig nem csináltunk semmit, s most, mikor betoncsatornát húzott a józan belátás. a félholt város. Mert hogy a feltámasztás
városunk történetében egy újabb száz esz­ S mindez még csak bevezető része kétségtelenül nehéz munkáját nem csupán
tendő veszi kezdetét: energia száll belénk, annak a hatalmas, alkotó és átalakító mun­ az idő hozta magával, hanem az emberek,
megfeszülnek az izmok és valami titkos kának, mely reánk nézve a közeli jövő specialiter a képviselőtestület érdeme, azt
sugallat munkára, komoly, alkotó, a múltat feladatát képezi. Hogy ezek közül csak tán mondanunk sem kell azoknak, akik is­
pótoló, férfias munkára serkent bennünket. egynéhányat említsünk : kora tavasszal meg­ merik a mai képviselőtestület minden egyes
Dolgozunk. A város érdekében való mun­ kezdik kocsiuljainknak bazaltkockákkal való tagjának a közügyekért való lelkes buzgal­
kával köszöntjük, munkával zárjuk a napo­ kikövezését, melynek költségeit 10,000 kor. mát. Hál’ Istennek, hovatovább túl leszünk
kat ebben az ujabbi száz évben. városi hozzájárulással az állam viseli; ta­ azon az időn, amikor kicsinyes disputák,
Ha Ripp van Winkle, a táv-alvó csoda- vasszal megépítik a Fekete-éri nyári fürdőt, ellenséges torzsalkodások és „csak azért is“
ember harminc évvel ezelőtt történetesen melynek költsége részvénytársasági alapon jelszava ellenzékieskedések színhelye volt
Alsólendván aludt volna el, ma aligha is­ mintegy félév óta biztosítva van; az uj a város közgyűlési terme. Ma már megjött
merne rá az ygykori sáros, rendezetlen, tűzoltó-szertár és az ezzel kapcsolatosan az eszünk, ma már dolgozunk ott, ahol
zsuppos falura. Szent Isten, micsoda vál­ építendő mázsaház építése csak a pénz­ dolgozni kell és politizálunk ott, ahol poli­
tozások mentek végbe itt e harminc év viszonyok javulására vár; a közvilágítás tizálni keli.
alatt. Hol vannak a régi, még a főutcán ügyének megoldása szintén küszöbön van, Városunk fejlődésének és csinosodásá-
sem ritka szalmazsuppos házak, hol a térdig amennyiben az előmunkálatok már befeje­ sának egyformán örül mindenki. Örömünk
érő, vendégmarasztaló sár a gyalogjárókon zést nyertek és a képviselőtestület minden azonban csak akkor lesz teljes, ha az előttünk
is s hova tűntek a főutcai falusi házak egyes tagja egyformán óhajtja az eddigi álló feladatok teljesítve lesznek. S hogy tel­
düledező deszkakeritései, zsibarétjei? El­ állapotok megszűnését; végül még meg­ jesítve lesznek, ezt teljes bizalommal várjuk
tűntek, elmentek mind-mind, mint ahogy említjük, hogy illetékes helyen most már azoktól, akikre ügyeink intézését legjobb be­
eltűntek, elmentek annak a kornak a magyar- komolyan foglalkoznak a polgári iskolai látásunk szerint bíztuk: a képviselőtestülettől.

Gyönyörű nyárutó volt. A lemenő nap be­ érdeklődéssel hallgatják a csapiáros élettörténetét,
Sötét kezek. aranyozta pár pillanatra a láthatár peremét, a ki azt meglepő hűséggel adja elő, többször meg-
végtelen pusztán az alkonyi szellő zizegett végig, megszakitva elbeszélését, mikor valamiért ki kell
— A hortobágyi magyar nép szájából. —
meg-megringatva a magasra nyúló bogáncs száraz mennie. Mialatt a lámpát gyújtja, tovább folytatja
Irta: BUDAVÁRY LÁSZLÓ. ágait, a levegőben fürge denevérek surrantak hányatott élete leírását, közbe-közbe nagyokat
ide-oda, a harmatos fűben jánosbogárkák csillog­ sóhajtva, mintha fájna neki a muhra való vissza­
Volt egyszer egy királyfi, aki nem a mi lak s a távolból andalító furulyaszó hallatszott, emlékezés.
vérünkből való volt s mégis végtelenül szerette melyben talán egy búsul" juhász fejezte ki sze­ — Mikor már kedves i öm is elhagyót',
ezt a jó magyar népet. Lelke ide vágyott a nép­ relmét kedvese iránt s bánatát, melyet kesergő egymásután értek a rettentő csapasok; házam it
dalos rónák beláthatatlan téréire, kimondhatatlanul szive súgott meg a furulyának siró, zokogó megemésztette a tűz s gyönyörű leány.un is ál­
örvendett a tüneményes délibáb játékának, mely panasszal, hogy adja át a röpke szellőnek s dozata lett a pusztító elemnek. Egyedül marad­
megtisztítva emeli fel a magosba a bűnös föld hogy sírja bele egy szép dalban a csillagkoszo- tam s mindenkitől elhagyatva úgy szerettem
és a vértől szennyes tavak képét; szive boldog rus mindenségbe. Majd ezernyi csillag dugta ki volna meghalni Kerültem az embereket, kik ha­
volt, ha megpihenhetett a nádfödeles kunyhók fejét az cg kárpitja mögül s lassú méltósággal tártalan bánatomban még csak nem is vigasztal
álomba-ringató, puha nyoszolyáján, melyet szá­ emelkedett fel a hold az éjjeli birodalom pazar tak; a lelkem olyan helyre vágyott, ahol senkiserr.
mára hófehér kezek vetettek, s ha ehetett azokból trónusára, szende fényét szétárasztva az árnyékba- háborgat s ahol nyugodtan élhetem le a teremtő
az egyszerű eledelekből, melyeket a magyar ven­ burkolt földre. Mosolygó tekintetével felkutatta a istentől számomra mért időt. Ide jöttem hát a
dégszeretet halmozott asztalára a galambtiszta rónaságot s kíváncsian kukkantott be a nád­ végtelen rónaság kellős közepébe, itt már nem
térítőn.
födeles csárda törött ablakán s sugarai gyöngéden bánt senki s bár még jobban érzem elhagyatott-
Napokig bolyongott az aranykalászos rónán* pihentek meg a rozoga asztal mellett a homályban ságomat, de azért boldog vagyok. Néha-néha
itt tanult meg imádkozni a pacsirta dalából, sze­ társalgó két utas arcán. Finom, nemes vonásai erre vetődik valami futó betyár, az aztán elmesél
retni a szerető szivek között, itt szívta magába vannak az egyiknek, két csillogó, fekete szeme egyet-mást a világ folyásáról. Kevésről értesülök
a szabadság levegőjét s itt esküdött meg a meny­ nagy, okos léleknek tükrei; a szabályos, metszett ugyan, de az elég nekem, a többit magamtól oda­
béli Istennek, hogy egész életét ennek a drága orr és ajkak előkelő származást sejtetnek, s gondolom. S ez már 25 esztendeje igy van. Hajh!
magyar népnek a boldogitására fogja szentelni. gesztenyebarna, gonddal fésült haja nagy ellen­ huszonöt esztendő igy számkivetve nagyon,
L)e van egy hely ezen a világon, ahol az tétet képez kopottas uti öltönyével, mely erőtel­ nagyon sok id ő ...
ilyen esküt nem szívesen hallják s vérét ontják jes tagjait födi. Hasonló termetű a társa is, csak — S nem kívánkozol vissza az emberek
az esküttevőnek. a haja és bajusza szőkébb, de a homloka magas, közé, jó öreg? kerdé a barna utas, részvéttel
Mikor már legjobban kezdtünk neki örven­ szája beszédes s válogatott szavai nem közön­ függesztve szemét a csapiáros megindult vonásaira.
deni, mikor szivünket egy édes reménység kezdé séges férfit árulnak el. A csapiáros igen előzé­ Nem, len ség! Jó nekem itt, én meg­
bevonni selymes fátyolával, akkor kellett meg­ keny velők szemben s különösen az előbbinek elégedett vagyok. Ezt a nyugalmat az önző em­
válnunk ettől a szelíd lelkű, ábrándos királyfitól, látszik nagyon kedvében járni. Valahányszor be­ berek közt fel nem találnám soha !
megválni tőle örökre, örökre. Keserves volt a lép, mindig lekapja szürkülő, fejéről hímzett sap­ Ne szólits fenségnek öregem, mert a fal­
bucsuzás, majd a szivünk szakadt meg b e lé !... káját, ezáltal is tiszteletét fejezve ki. A vendégek nak is van fiile, még itt a rónaság kellős közepén