Page 8 - Also-lendvai_hirado_1913

ALSOLENDVA, 1913. ALSÓLENDVA1 HÍRADÓ VASÁRNAP, JANUÁR 12.
Esetek. — Hoyy-hogy? — Azt sem szabad.
— Hát úgy történt, hogy a mi esetünkből — Még egy korsóval sem?
— Ál l andó rovat. - az asszonyok egymás között jól összeverekedtek, — Semmit.
jól ellátták egymást, kitépték egymás haját, és — Hát akkor hogy tudjam megállani mérge-
Amikor a sógorok egymás között pörösködnek. — ők nem engedtek bennünket megbékünyi. lődés nélkül, ha még egy korsó sört sem szabad
Humor a szolgabiróság folyosóján. Az orvosnál.
A vendéglős kíváncsian kérdezte: innom?!...
Két vidéki atyafi hajtatott be a minap a — Hát azok végett nem pörösködnek? Gyűjtötte: MIKI
„Korona- udvarára. Reggel volt. hát reggelire Mire az idősebbik atyafi indignálódva felelte:
betértek a Reverencsics Pistához, ahol alaposan — Isten ments! Ilyen csekélységért csak nem
meg is reggeliztek. A vendéglős megkérdezte őket, jövünk be Lendvára !... Tolvaj az ágy alatt.
hogy mi járatban vannak? *
— Semmibe másba. — szólt az idősebbik, A letenyei szolgabirói hivatalba reggel pont A k in e k egy tü ss ze n té s m e n te tte m eg a

— csak úgy pörösködünk. 8 órakor csak beállít egy tolmácsi öreg paraszt.
Ugyan kivel? A jámbort valami kihágásért négy koronára — be v a g y o n á t.
Hát csak úgy magunk között. nem hajthatóság esetén ö órai elzárásra — Ítélte — Saját tudósítónktól. —
— Furcsa. És maguk egy kocsin jöttek be a szolgabiró.
a tárgyalásra? érdeklődött Reverencsics. — Lássa maga szegény, — mondta neki a Bármilyen furcsán hangzik is, megtörtént
Jaj kérőm, annak is megvagyon a maga jószivii szolgabiró, — ha nem tudja lefizetni a a napokban a városunkkal határos A l s ó la kos
mivoltja, — szólt közbe a fiatalabbik. — Néköm négy koronát, akkor ülje le a hat órát. községben az a furcsa dolog, hogy egy asszonynak
három lovam van, de kettő bement fórba Csák­ — Köszönöm, majd meggondolom, — felelt egy tüsszentés mentette meg a vagyonát, sőt tálán
tornyára. a sógornak meg kettő, de az egyik az atyafi és kiment a folyosóra. az életét is. — Úgy történt a dolog, hogy özv.
beteg. Hogy fórust ne küllőn fizetnyi, hát össze­ Délben 1 óra tájban ebédelni megy a szolga­ Kepe Józsefné alsólakosi asszony a napokban

fogtunk. biró és kit talál a folyosó lépcsőjén üldögélve, több száz koronát kitevő pénzösszeget kapott
Hát mi a fene bajuk van maguknak? — mint az öreg Bakács bácsit. Amerikában lakó leányától. Kepéné ugyanezen a
kérdezte R. — No öreg, meggondolta a dolgot? - kér­ napon adta el két sertését is és úgy a sertések
— Hát kérőm, a hegyen összevesztünk, dezte a szolgabiró. árát, mint a leányától érkezett pénzt odahaza
szégyenszemre a’ mellett a gyalázatos ujbor mel­ — Meg. meg. ténsuram, hisz már négy órát, őrizte a ruhásszekrényében.
lett ; osztán en azt tanátam mondani a sógornak, meg két fertályt le is ültem belőle... Valami, eddig kinyoniozatlan jómadár neszét
hogy „gazember,- ő meg nekem olyat mondott, A szolgabiró nem bírta megállani, hogy el vette annak, hogy Kepe Józsefné odahaza sok
amit még sohase hallottam. Azt mondta, hogy: ne nevesse magát. Jóakaratulag veregette meg az pénzt tartogat s elhatározta, hogy kirabolja az
svindler. Hát ezért a szóért megpöriitem, ö meg öreg vállát és hazaküldte a következő szavakkal: özvegyasszonyt. Özvegy Kepéné teljesen egyedül
engem a gazember szóért... Menjen öreg haza, a többit elengedem ... lakik házában, amely a falu egyik végében áll.
— Hát békiiljenek ki, — tanácsolta nekik a * — Az özvegyasszony kedden este az istálóban
vendéglős, — ilyen csekélység miatt nem érdemes foglalatoskodott s az ismeretlen tettes ezt az időt
a bíró urakat fárasztani. Egyik alsólendvai orvoshoz beállított a na­ használta fel, hogy a lakásba osonjon. A lakás­
— Nem lehet a’, — felelték, — hájsze már pokban egy idősebb bácsi bekötözött torokkal. ban a szekrény bezárt ajtaját kezdte feszegetni,
be van adva! A kalapját a szemére húzta, úgy, hogy az orra de mielőtt még terve sikerült volna, az asszony
— Tanúik vannak? is alig látszott ki. de azért kilátszott, sőt való- elvégezte dolgát az istálóban és bement a házba.
Hogyne, mind a négy szőlőpásztor,... de sággal virított, mint a pipacs. Nem kell orvosnak Mikor Kepéné a konyhába belépett, a tolvaj meg­
nem fértek föl a kocsira... Meg aztán fizetni is lenni, hogy már ebből is megállapíthassa bárki, ijedt és egy villámgyors ugrással az ágy alatt
köllene nekik, hát inkább otthon maradtak... hogy az öreg ur nagyon szerette az italt. t er met t , hogy ott bevárva az asszony elalvását,
Ezzel a két atyafi felkászálódott és elbúcsú­ Az orvos gondosan megvizsgálta. alkalmas percben a lopást végrehajtsa.
zott a vendéglőstől. Fél óra múlva azonban már Nagyon ideges vagyok, — panaszkodott Özv. Kepéné nemsokára lefeküdt és körül­
visszajöttek a bírósági épületből. Olyan jó kedvük közben a páciens. belül már egy félórája alhatott, mikor egy tüsszen­
volt, hogy majdnem kibújtak a bőrükből. — Persze, persze. tésre ébredt fel. A t o l v a j az ágy a l a t t el-
Hej, de áldott jó embör ez a büntető — A legkisebb dolog felingerel... t ü s s z e n t e t t e magát . Az özvegyasszony a
biró u r! — vélekedett az idősebbik. — Hirtelen természetű, — konstatálta az különös neszre nagyon megijedt, gyorsan leugrott
— Na, mi történt? kérdezte a vendéglős. orvos. az ágyról és kiszaladt az utcára, folyton azt
— Bizony kérőm, okos embör a’, azt én — De mennyire! kiáltozva:
mondom ! Hát mikor meghallgatott bennünket, azt — Hamar haragba jön ... — Segítség! Rabló! Fogják meg!
mondta : Jól van jól atyafiak, menjenek ki a folyo­ — Igen, doktor ur. Az asszony segélykiáltásaira a tolvaj is ki­
sóra, aztán békiiljenek ki. Kimentünk. Ebbe az — Már pedig önnek nem szabad mérge­ bújt az ágy alól és kiszaladva a házból, őrült
átkozott nedves időbe’ nem tanátuk meg a folyo­ lődnie, mert az idegrendszere nagyon meg van iramban futott a falu felé. A szomszédok közül
sót, hat azon a nagy gangon megbékéltünk... támadva. addigra többen figyelmesek lettek az asszony
A vendéglős nevetve mondta: Hát mit csináljak? — sopánkodott a beteg. segély kiáltásaira, kiszaladtak a házakból és mikor
— De hiszen otthon is megbékélhettek volna. — A szeszes italoktól tartózkodjék. Semmi­ megtudták, miről van szó: az éjjeli látogató után
Az idősebbik felelt megint: féle szeszes italt nem szabad innia! vetették magukat. Az pedig beszaladt a faluba
— Hajaha, de nem lehetett ám! - De bort csak szabad? s a falu közepén összetalálkozott öreg T ó t h
— Miért? — Ki van zárva ! Ferenc alsólakosi lakossal, aki a szölöhegyiöl
Hat a két asszonyszömély végett nem. — Akkor hát sört? jött haza. Az öreg ember útját állta a rohanó
Kérdések. zongora előtt ült. Ujjai önkéntelenül siklottak Hiányzott a szoba légköréből valami, egy negatív
végig a sima billentyűkön és mélabus akkordokat láthatatlan erő. Hiányzott a meglevőhöz egy másik
Letűnt napom, legelső szép szerelmem, csaltak di a rezgő, búgó hurokból. Önfeledten érzelmi forrás, melynek kisugárzása vakító fényé­
Napjaid miképpen tehenek? játszotta a ..Szellő viszi siró hangját" kezdetű vel aranyozná be két ifjú boldogságát.
Hogy akkor elűztél magadtól engem, nótát és akaratlanul dúdolta hozzá a szöveget: Bözsike, — szólott Elemér, — hogy ne
unatkozzék annyira társaságomban, hallgassa meg
Szived azóta sohse bánta meg? „Szellő viszi siró hangját száraz hegedűnek,
Sötét éjben szól a nóta, húzzák egy legénynek “ ezt a mesét, amit most el fogok mondani...
Az ablakodban van-e most is rózsa,
Majd a „Mexikói leány" közelben fekvő A leánykát apathikus elmei üléséből e szavak
Amely betölti illattal szobád?
kottája után nyúlt, néhányat lapozott benne, azután felrezzentették és egykedvűen nézett az ifjúra,
Mikor a nap hanyatlik már nyugvóra ; mintha mondani akarná:
mintha kellemes emlékek keltek volna szárnyra
Van-e, aki ölelget, csókot ád? a lelkében, szemei révedezően meredtek kifelé a — Hallgatni fogom.
messzeségbe, mintha csodálnák azt az utánozha­ — Egy mindenben bővelkedő, egy mesés
A házatok elé a régi padra tatlan szinvegyüléket, mit a természet mázolt a gazdagságú királyfi, — kezdte az ifjú, — aki
Kiiilsz-e most is, hogyha jő az est? szürkéskékkel alapozott égboltozatra. minden jóból kivette már a részét, bujdosni ment.
A sóhajokat nem fojtod magadba, A szemközti oldalon, háttal az ablaknak, El, messze, céltalanul. Megunta az udvaroncok
egy nyolc-kiienc évvel idősebb ifjú foglalt helyet. hizelkedéseit, meggyülölte az emberek képmutató
Mikor a szellő bús mesékbe kezd?
Ö többet és csodálatosabbat látott maga előtt. álnokságait. Mindent mesterkéltnek hitt, a világot
Szemed nem égetik eltitkolt könnyek?
Szemei elé egy egész menyország tárult az ő pedig festettnek, mint egy gyönyörű, falon függő
Fölötted nem borult be még az ég? bűvös, elragadó szépségével. Bözsikc fejecskéje képet, melyben semmi élet, semmi érzés nincsen.
Hogy nem szeretnek úgy sohase többet, körül a szőke, hullámzó fürtök mesteri módon Ö egy olyan valami után vágyott, amit megne­
Mint én; nem érezted azóta még?!... nyertek elhelyezést, hozzá képest az áttetsző, vezni maga sem tudott. S ez adta kezébe a ván­
rózsaszínű felhők csak utánzatok lehettek. Szemöl­ dorbotot. Az a miliő, melybe születésénél fogva
döke ideálisabb ivezetet mutatott az égbolt hajlá- került, nélkülözte ama módokat, mi szivében
Mese. sánál, szemei ragyogóbbak, tisztábbak voltak meleg érzést tudott volna kelteni...
annak homályosodó azúrjánál. Alakja, arcának Elment tehát, keresztül bolyongott népes
A szalonban levő tárgyak körül az alkonyat bája pedig angyali volt, s ezek a látványok a országokat, de még mindig nem talált oda...
homálya kezdett tömörülni A falak cirádás min­ mennyei létről alkotott fogalmakat is felülmúlták. Hova ? Ezt ö maga sem tudta. Szive tovább űzte...
táján ama lángvörös sugarak tükröződtek még Ámde ott, ahol angyali seregek hirdetik az — Egyszer csak egy végtelen fehérség tűnik
vissza, miket a leáldozó nap a nyugati égbolt örök üdvösséget, nemcsak a szem, de a szív is szemei elé, egy örökös hóval fedett sivatag, mely­
foszlányos felhőin át közvetve hintett oda a fiig- boldog otthont talál: ifjaink között pedig annyira ben a fagyasztóan metsző szél szaharai homok­
gönyözetlen ablakon keresztül nyomott a hangulat, oly kinos csend uralkodott, ként sodorta felhőkig a csillogó hópelyheket.
Egy 17 — 18 évesnek látszó leányka a nyitott mintha a szívnek semmi szerepe sem volna. Mindez nem riasztotta öt vissza utjának folyta-