Page 5 - Muraszombat_es_videke_1902

Tizennyolczadlk évfolyam.
2. szám Muraszombat, 1902. január 12.

társadalm i és közgazdasági hetilap.
h
E
.
A .V e n d v i d é k i M a g y a r K ő z m ú v e l S d é s i g y e s ü l e t " i v a t a l o s ö z l ö n y s .
k
------- M e g je len ik m inden v a s á r n a p . -------
KezirnfAk. letelek a egyen arerKea/.toaegi Ko/.iemeayPK •
E lőfizetési ár:
Felelős szerkesztő : lap szerKeaztöaégebe küldendők.

hfeu evre ti kor. félévre 3 kor. egye agám 20 fillér S IN K O V IC H E L E K Hirdet esi <1i j : 4 hasábos petitsor egyszeri birdetésnel 20 fii
Klói ír ld i (M-n/ek er. reklnmncziok Hirsrhl X. könyv- többszöri hirdetésnél soron kint 12 fill.
________________ monidnjülia kftlrienHök._______________ Kiadó: A VeiidiMtki Magyar KíhouM mIssí Egyesulei. Nyílt lér petitsora 50 fill.
ságot. Nézzünk csak pl. egy szegény ! éllietesél a férfi kárhozatos mértéktc-
A boldogság alapja. munkást. Nap-nap után haza jön sző- t lensége, iszákossága tönkre tette. Nem
Irta: D r. Szana Sándor.
gény keresetével, övei közé, de még­ is lehet az máskép. Aki állandóan
Mindannyian kétségtelenül aztakar- is boldog ő is családja is. Egy szép j szeszes itáliaiéi, az gyomrát elrontja,
juk, hogy boldogok legyünk. A bol­ napon ugyanez az ember, aki min­ nem tűr meg minden ételt, emésztése
dogság fölé törünk mindnyájan. Bizo­ dig boldog volt s családját is boldog­ szenved, idegei gyengülnek, időről-
nyos azonban az is, hogy igen kü­ sággal árasztotta el, rossz társaságba időre remegés fogja el, kedve a mun­
lönbözők' a vélemények arról, hogy keveredik, ittassan, részegen jön haza, kára mindinkább kisebb lesz, termé­
miként érhetjük el e boldogságot. Leg­ s ime a máskor jó és szelíd ember szete a szeszes italnak mindinkább
többen azt hiszik, hogy a gazdagság durva lesz, a máskor gyengéd család­ nagyobb mennyiségét kívánja, végre
alkotja a boldogságot. De higyjék el, apa bántalmazza, szidja, üti veri csa- pedig elpusztul szív vagy májban a
hogy a gazdagság és a boldogság j ládjál és mély gyászt, boldogtalansá­ vizbetegség tünetei közt. Másnál pe­
nem jár mindig együtt. Aki, mint mi got terjeszt maga körül. S mi tette dig valamely könnyű betegség, me­
orvosok, megfordul palotában és kuny­ ezt, hogy egy s ugyanezen ember, ki lyet minden ivó ember könnyen át­
hóban egyaránt, ki, mint mi, betekin­ egy nappal előbb még boldog volt s állt volna, hozza a halált. Mert az ám
tést nyer a gazdag emberek testi és s övéit is boldogította, most egyszerre érdekes, hogy a szeszes ital nemcsak,
lelki szenvedéseibe, mi tudjuk, mi boldogtalanná teszi önmagát is, kör­ hogy nem erősiti azt, aki állandóan
számtalanszor látjuk, hogy a gazdag­ nyezetét is; mi telte ezt? a szeszes vele él, mint az ember a külső látszat
ság és boldogság nem jár mindig ital! A pálinkának néhány kortya után hinné, hanem ellenkezőleg oly
együtt. Viszont tudjuk és látjuk azt elég volt, hogy a boldogságot egy annyira elgyengíti, oly annyira csök­
is, hogy a kunyhóban a legegysze­ egész családi körből száműzze. 8 kenti az embernek ellenálló képessé­

rűbb életmód mellett is lelhető tiszta |evvel rá is tértünk az emberek bol­ gét, hogy például egy tüdőgyulladás,
és feltétlen boldogság. Nem a környe­ dogtalanságának egyik okozójára, a melyet nem ivó felnőtt férfiak simán
zet teszi a boldogságot, hanem egé­ szeszes italokkal való visszaélésre. és minden utóbaj nélkül állanak a

szen rajtunk áll, egészen tőlünk függ, Önök ép úgy mint én tudjuk, s kör­ 1szeszes italhoz szokott test nem bírja
hogy az élet esélyei boldogságot kol- nyezetükben ismernek sok oly csa- kiheverni, hanem belepusztul; vagy
tenek-e bennünk avagy boldogtalan­ j ládot, kiknek boldogságát, sőt meg- pedig ha át is állja, oly annyira el-
T A R G X A . ember, hogy a kincstár adta meg a berendezését: hogy az. a szegény ordonáncz nem mulatságból
oly kimért, katonásan rideg volt benne mi..den. megy el, hanem a szokásos reggeli jelentést viszi.
Az egyik sarokban, egy tehetetlen kényelmetlen De hát a káromkodás a fő, mert e nélkül ninps
N é z e k ád. asztal mellett egy altisz.t körmölgetett. Időnkint tekintély. Egyszerre csak elcsendesedett, mert vé-
r
fel-fel állott, elkezdte fel és alá mérni a szobát, I kony, rikácsoló hangot hallott a folyosóról. Jött a
Nézek rád hosszasan, nézek^iád merengve azután pedig kedvesen komoly arezot vágva ismét 1 liadkapitány, akinek meg volt az a kellemetlen
Szirom nehéz* lesz. mond hatatlanul.
leült, rótta a szép kaligraphikns betűket egymás szokása, hogy folyton visított, még akkor is. ha
Egy névtelen, egy féktelen vágy kínja mellé, de úgy összeráuezuita a homlokát, mintha azt mondta például az embernek, hogy: .kérem,
Ég a szivemben olthatatlanul. legalább is az európai egyensúlyt állapitauá meg önt igen szeretem11 Furcsa kis modora volt, az
.
S te rám tekintesz csendes megadással. abban az írásban. Pedig dehogy! Rubrikákat töl­ bizonyos.
Sötét szemed^bns aiczomon tapad tött ki, hogy a hadbíróság ekkor meg ekkor hadi­ Nagy csörtetve belépett az irodába:
Sötét szemednek tilalmas tüzében törvényszéket tan. azért tehát az és az az ezrei — Itt van már a posta ?
Két szót látok felírva: nem szabad. küldjön a haditörvényszék tagjainak embereket. Kapitány urnák jelentem alássan. igen itt van.
Mindez a felhívás már szépen meg volt lithogra- Jól vaa. Vau mára kihallgatás előjegyezve ?
Te nem moinlod meg. mit gondolsz magadban
fálva 8 az altisztnek, a badbirósigi írnoknak csak — Igen is, kapitány u r !
$ én nem merem neked3* bevallani
a neveket meg a számokat kellett beleírnia, de ő Micsoda ügy ?
Csak néha-néha. ha reád tekintek
ezt is bájos szigorítással cselekedte meg. A szi­ Ez a Szabó János féle.
Szemed fényéből vélem hallani.
gorú és merev tekintetet a főnökétől, Halek kapi­ — Mit szaval maga énnekem igy, hogy „ez a
Szeretsz, vagy nem szeretsz, ? Talán Laczór vagy. tány — hadbírótól sajátította el. Szabó Júuos-fóle*. Hát mit gondol maga. hogy az
A női dac/, erős egy láncz tudom. Hejött az ordonáncz. ón memóriámban minden apró bagattell úgy marad ?
Ili ízen ha nem Jennél oly hajthatatlan, — Őrmester ur alássau jelentem, el kell men­ Az őrmester egykissé hebegni kezdett:
Tán uem szeretnélek olyan nagyon. nem a térparancsnokságra. — Kérem alássan . . .
Lantos.
Az őrmester reá rivallt, mintha bizony leg­
__ Ne kérjen semmit sem. Mi azzal a Szabó
alább is tánezba menne a baka :
Jánossal ?
— Mit keres maga most a térparancsnoksá­
A szökevény gon ? Miért kell épp most mennie a térparancs­ Kérem az a dezerció.
__ Hallja, már mondtam magának, hogy ne
Tágas, szürke volt az irószoba. Csak egyet nokságra V No majd befütyölök ón magáuaklll
kellett reápillantaui, azonnal tisztába volt véle az Káiomkodott tovább is. pedig igen jól tudta, I beszéljen igy: „az* a dezerció! Mondjon egyeze-