Page 9 - Muraszombat_es_videke_1902
P. 9

Tizennyolczadilo-  évfolyam.            3.  szám                Vuraszor.  bal,  1902.  január  ld.










                            társadalm i  és  közgazdasági  hemap,
         A  ,,V  e  n  d  v  i  d  e  k  i  Ma g y a r  K ö z r n u v e l ö d e s i  E g y e s ü l e t "  h i v a t a l o s  k ö z l ö n y e
                               '   M egjelen ik   m inden  v a s á rn a p .  .   *
                                                                  ie\eieh  »  egyelj  szerKtMUoseiri  noiieiut-im-K  *
            E lőfizetési  ár:           Felelős  szerkesztő  :     ■ap  szerKesztöse^ebe  küldendők.
   Kgész  évre  »>  kor.  télevre  3  kor.  egye>  szára  20  fillér  S IN K O V IC K   E L E K  j  IJ inlel esi  illj:  4  hasábos  peuteor egyszeri  hirdetésnél  20 fii
   Kiöl zetési  |H'ii%ok  ez  reklainuc/iök  Hi rs ch l   n .  könyv.  ^    Kiadó;  A  Vendvidékí  Magyar  Kozntivefödesi  Egyesület.  többszöri  hirdetésnél  soronkiut  12  fill.
   __________________ nyomd aj aha  küldendők.______                Nvilller  petitsora  50  fill.

      Hanyatló  ipar, közömbös  közönség.  Ne  higyje  senki,  hogy  a  kereske-  |fogássá  vált,  hogy  ami  magyar  kéz
                                dók,  az  ipari  czikkek  terjesztői  okoz­  munkája,  az  nem  lehet  olyan  jó,
      Mint  a  fiatal lüdővészes beteg, ugy  zák  még  csak  részben  is  a  magyar  mint  a  külföldi  s ezért  nem  vásárol­
   teng  a  magyar  ipar,  daczára  annak,  ipar  pangását,  amennyiben  czikkeik  ják.  daczára  annak,  hogy  jóval  ol­
   hogy  a közelmúlt időben egymást érte  túlnyomóan  nagy  százalékát  költőid­  csóbb.  Éljenezni,  lelkesedni  tudunk  a
   a  sok  országos  és helyi  mozgalom  az  ről,  Ausztriából  szerzik  be.  A  keres­  magyar  iparért,  de  forintjainkkal  és
   ipar fejlesztése érdekében.  Aminő ked­  kedő  sokkal  szívesebben  vásárolna  krajczárjainkkal  még  támogatni  is —
   vező  jelnek  tartottuk  ezt  a  praktikus  magyar  ipari  czikket,  nemcsak  ha­  arra  már  nem  vagyunk  képesek.
   és  hazafias  fellobbanást,  olyan  leiiun-  zafiasságból.  hanem  a  verseny  ol-   Aminő  hazafiatlan,  olyan  igazság­
   goltság  vesz  erőt  rajiunk  most,  ami­  Csóbbsága  és  a  szállítási  költség  kü-  talan  ez  a  felfogás,  mert  bizony,  ami
   kor  látjuk  a  esiiggedést,  a  iathargiát   lömbüzete  miatt is.  8  hogy  kereskedő  gyári és  kézműiparunk  van, az  a pro-
   mindenfelé  az  országban,  ahol  ipari  nem  szerez  be  magyar  árut,  annak  dukezió  minőségében  nemcsak,  hogy
   életnek  kéne  lennie.       két  oka  van.  Először  mert  nincs*  kiállja  a  versenyt  a  külfölddel,  de
      A  pezsgő  vérü  nép, mely Ázsiából  Gyári  és  kézmü  iparunk  igaz,  hogy   nagyon  sok  esetben  túl is  szárnyalja.
   vándorolt  be,  ismét  nem  tagadta meg  sokat  haladt a legutóbbi évtizedben, de   S  amig  a  közönség  körében  ez  a
   magát,  szalmaláng  volt  a lelkesedése,  még  mindig  olyannyira messzire  van  káros  nézet  nem  ad  helyet  a hazafias
    mely  megcsappant,  mihelyt  kifogyott  a  szomszéd  és  vám közös  Ausztria  és  igazságos  felfogásnak,  addig  nem
    a frázis, szónoklat s  a  jelszavakat  tet­  mögött,  mintha  még most is gyermek­  érdemes a magyar ipar fellendüléséről
    tekre  kellett  váltani.  Eljött  az  uj év s  korát  élné.  A  közforgalomban  levő  beszélni.  Mert  lia  ez  a  felfogás  nem
    mi  még  semmi  kedvező  eseményét  a  ipari  czikkek  ötven százalékát külföl-  lenne  olyan  általánosan  elterjedt,  ak­
    magyar  iparnak nem  regisztrálhatjuk,  !  (lön  gyártják júl-roszszul.  A  második  kor  mégsem  múlt  volna  el oly hatás­
    s  a  mi  még  ennél  is  sajnálatosabb,  j  ok  az,  hogy  a  közönség,  igen,  a  ha-  talanul  a  Hegedűs  Sándor  kereskede-
    kellemes  perspektívával  sem  kecseg­ j  zafias  lelkes  közönség,  mely  még  rö­ i  lemügyi  miniszter  által  kezdeménye-
    tethetjük  az olvasót.  Szürke,  remény­  vid  idő  előtt  oly  harsányan  éljenzett j  zett  nagy  mozgalom  a hazai ipar pár-
    telen  ég  borul  az  ipari  munkások  !  az  iparpártolási  népgyiiléseken,  nem  !  tolása  érdekében.
    százezrei  fölé  s  a  mesterek  és  gyá­  bízik  a  magyar  iparczikkben,  előny­  Nem  mondhatja  senki, hogy a ma­
    rosok  fölé  is  nénik ölömben.  ben  részesíti  a  külföldit,  mert közfel­  gyar  kormány  nem  igyekszik  elől
           T A R G Z A *                Forró  ajk  kell  nékem,  _   Az  ám !  Mégis  úgy  van,  ahogy  gondoltam
                                        Érző  kebel  hozzá   De  mikor  pápa  szemre  kárhoztatott  az  Isten,  s
                                                             mikor  néhány  nap  óta  annyit  virrasztók  és  sirok.
                                        Ölelni  nem  elég,
              D a l o k .                                    hogy   már  az  ókulárium  is  csúfság  a  szememen
                                        A  csók  sem  boldogít,  Mutassa  esek galambom !  Ugy-e  Aladár  úrtól  van?
            Úgy  szeretjük  egymást,
                                        Ha  szived  mind  a  jég   Adja  csak  ide.  Amit  ő -ir  azt  megtudom'olvasni.
            Mmt  két  bolió  gyermek.   S  lángja  nem  bódit.   Istenem  csak ne  reszketnének  úgy a kezeim.
            Kiket  a  teremtő                                Jöjjön  galambom  az ablakhoz.  Szent Isten, de apró
            Gyönge  szívvel  ver  meg.  Hamis  ragy  kis  leány,
                                        Hamis  valamennyi.   iráska  .  .  .
            Azóta  te  böicsebb.                                Majd  ón  olvasom  Kató  néni!
                                        Egy  néhány  hét  múlván,
            Éa  öregebb  lettem ;                               A  Kis  Irma  elolvasta.  Mikor  végére  ért.  a  jó
                                        Mást  fogok  ölelni.
            S  megmosolyogjuk  a                             cseléd  szemében  könnyek  ragyogtak.  Nem birt szó­
                                                  DUKKt'Z  MÓR.
            Múltat  mindaketteri.                            hoz  jutni,  csak  megcsókolta  azt  a levelet, melyben
                                                             imádság  van.
            De  ha  találkozunk
            Itt  —   ott  te  is,  én  is  —  Öröm  és gyász.   Tudtam  én  galambom,  hogy  Aladár  urfi  nem
            Felsóhajtunk  busán:                             hagy  el  rniuket.  Jószivü  gyerek  volt  az  teljes  éle­
            Jobb  volt  akkor  mégis  .  .  .  A  tizenhat  esztendős  Irma  mosolygó  könnyek­  tében.  Hanem  hát  minek  is  küldte  reánk  az  Isten
                       Vakot»   Józuef.  kel  olvasta  az  üdvözítő  sorokat,   melyeket  nem   a  nagyságos  asszony  betegségét?  . . .    Istenem,
                                                             milyen  jó  lélekkel  mondanék  el  neki.  hogy  mi  van
                                 mert  először  megmutatni  édes anyjának  Hisz  Ala­
                                 dár irta, az ő Aladárja, ki  másnap náluk  lesz  .  .  .  a  levélben.  Do  a  doktorok   megtiltották.  Hallja
              H a m i s .          Kató  néni!  Kató  néni!  jöjjön csak  egy  szóra  Irma!  U gye  a  nagyságos  asszony csönget?  Lássa,
                                                             nekem  mindig  a  fülembe  cseng  az  a  hang  akár
                                   A  kis  kék   szobába  hec/ammogott  egy  vén
            Megölelsz,  csókot  adsz                          hí  a  nagyságos  asszony, akár  nem.  Hát  csak  örül-
                                 cseléd
            Mégsem  szeretsz  engem.
                                    Mi  baja  galambom ?  Hej  magácska csak  min­ |  jön.  do  ne  áruljunk  el  még  semmit.  .  .  .
            Esküdhetsz,  zokoghatsz,                         j   Kató  uéni  elczummogott.  Alig  bírta már  emel­
                                 dig  incselkedik  velem,  pedig  van  is  nekem  hozzá­
            Mégsem  kellesz  nékem.
                                 való  hajlandóságom,  mikor  a  nagyságo  s  asszony   getni  vén  csontjait.
                                                                Irma  megint  átolvasta  a  levelet,  megint sirt
            Csókodat  úgy  érzem,   olyan  nagyon  beteg
                                                              és  megint  mosolygott.
                                    Közelebb  jő  Kató  némi
            Mintha  szobor  adná,
   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14