Page 10 - Lindua 9-10/2010

Uvodnik • előszó

Török károlyné miszori marianna

Kincses-sziget „A hagyomány az embernek visszaadja önmagát.”

(Hamvas Béla)

Néhány évvel ezelőtt, amikor az Amerikai Egyesült ros kapcsolatot ápolva a lendvai Magyar Nemzetiségi
Államokban töltöttem pár hónapot, kerestem, kutat- Művelődési Intézettel, valamint a muravidéki kultu-
tam valamit, amiről csak később és ott tudtam meg, rális egyesületekkel, kéttannyelvű iskolákkal, hím-
hogy a lábaim előtt hever: a Kincses-sziget. zőkörökkel, néptáncosokkal, népdalkörökkel, szín ját-
Ott úgy hívják: Treasure Island. Észak-Amerika szókkal, mesemondókkal.
egyik legdélebbi csücskében van ez a varázslatos kis Ami itt, a fehér papíron egy munkafolyamat, szo-
öböl, ahonnan tovább már csak a végtelen óceánt lát- ros munkakapcsolat, kulturális megbízatás, az a való
ni. Mintha a Jóisten azt üzenné a földi halandónak: életben egész másképp alakult…
ha Neked még ez sem elég, hát menj tovább, bonts vi-
torlát, ha tudsz, keresd tovább, amit nem találsz. Részemről mély tiszteletet tanúsítok:
Talán kell egy ilyen pillanat minden ember életé- • a lokális kultúra megőrzésére tett törekvések előtt,
ben, amikor döbbenten veszi észre, hogy ahonnan ő melyet az intézet jóvoltából a művelődésben dolgo-
elment a messzeségbe, az a „kincses sziget”. zók tesznek,
Hogy mit jelent Muravidék az itt élők számára, azt • a nemzetközi kapcsolatokat ápolók előtt,
csak igazán az ideszületettek tudják érezni, s talán • a magyar nyelvet őrzők előtt, akik az iskolákban, a
megfogalmazni. Írók, költők, festők, zenészek, színé- falvakban, az egyesületek élén tevékenykednek a
szek, kultúrdiplomaták próbálják megfejteni hosszú szürke hétköznapokban is,
idő óta azt a határtalan vágyat, mely idevonz és fogva • az MMÖNK elnöke előtt,
tart. És jó ez a fogság. Itt élni a mindennapokat más, • hagyományőrző csoportokat vezetők előtt,
mint máshol. Nem könnyebb, nem nehezebb. Szaba- • a sajtó és a média képviselői előtt, akik hosszú
dabb. Szabadabb a szó, szabadabb a gondolat. Mind- évtizedek óta érzik magyarságunk megőrzése fele-
ezt bizonyítják azok a kézzelfogható értékek, melyet a lősségének súlyát.
térség az elmúlt évtizedekben felmutatni, megmutatni
vágyik. Itt a Muravidéken, egy hétezer lélekszámú ma- Ám a tisztelet kifejezése talán kicsit távolságtar-
gyar közösség falvainak szellemi és tárgyi alkotásai tóbb, hivatalosabb formája annak, amit még el kell
komolyan beírták magukat a történelembe. Félreért- mondanom. Jó ideje barátok közé érkezhetek Muravi-
hetetlenül, kristálytisztán, magyarul, magyar földön. dékre. S hogy ezt az én személyes életemben kimond-
Érdemes és jó várni. Jó várni arra, amiről tudjuk, hatom, talán a legnagyobb érték számomra.
hogy törvényszerűen bekövetkezik, csak le kell győzni Olyasfajta érték ez, mint Saint Exupery meséjé-
az időt. Íme, eljött az idő, hogy közösen visszatekint- ben a kis herceg és a róka találkozása, s bár a mese
hessünk, mivel gazdagodtunk, mivel gazdagítottuk tovább folytatódik, a történelem ennek az irodalmi
szülőföldünket, otthonunkat, az egyetemes magyar műnek ezt a fejezetét, a pillanatot, nem tudja szebb
kultúrát. alkotással felülírni.
Az elmúlt években abban a megtiszteltetésben ré-
szesültem, hogy Zala Megye képviseletében a határon Amikor a Lindua 2010. decemberi ünnepi száma
túli kapcsolatok ápolása, a kulturális együttműködés előszavának megírására készültem, a Muravidék
elősegítése kapcsán mélyen megismerhettem a Mu- mint Kincses-sziget, nekem elsőként az itteni mese-
ravidéken élők kulturális és mindennapi életét, szo- gyűjtés, mesekutatás friss élményeit, emlékeit juttat-

10 • 9-10/2010