Page 9 - Lindua 18/2016
P. 9
Uvodnik • Előszó
Visszapillantás a jövő reményében
A Lindua folyóirat idén ünnepli 10. születésnapját. Egy és az OLVASÓKNAK. Mert Önökért megérte évről évre
folyóirat életében ez már olyan évforduló, amikor a múlt harcolni azért, hogy megjelenjen egy-egy újabb szám.
szempontjából érdemes visszatekintő összegzést készíte-
ni, a jövő szempontjából pedig szinte kötelesség. A múlton siránkozni nem érdemes, viszont újra kell
gondolni a lehetőségeket, a folyóirat adottságait, a régi-
Tehát hogy is kezdődött? óban kivívott hírnevét. Mert tudom és érzem, hogy ös�-
szefogással, akarattal, megoldásokat keresve biztosítani
A folyóirat születésénél igen kreatív kis társaság bábás- lehet egy folyóirat jövőjét. Sőt! Összefogással csodákra
kodott. Az ötleteik szárnyaltak, minden egyes alkalommal lehetünk képesek!
újabb és újabb javaslat merült fel, ami még feldolgozásra,
megírásra várt. Olyan folyóiratot álmodtak meg, amely az Talán első lépésként végig kellene gondolni, hogy a
itteni multikulturális közeghez méltó volt, amely az itt élő Linduának milyen szerepe lehetne most, amikor a város
alkotókat irodalmi társasággá verbuválta, megszólította az Európa Kulturális Fővárosa pályázatra készül. Az ed-
és szoros kapocsként összekötötte a híres embereket. digi évek alatt megszerzett tapasztalataim alapján ebben
Gondolatban, tettekben és művészetben. Erkölcsben, a tevékenységben akár segítője is lehetne a projektnek.
hitben és alkotóképességben. A folyóirat megpróbálta az Aztán az összefogás jegyében olyan biztos intézményi
utókor számára konzerválni az időt, régmúlt idők tanúja hátteret kell megálmodni, amely évi szinten akár több
akart lenni a jövő nemzedéke számára, kulturális hang- számot is meg tud jelentetni.
adója a vidéknek. Büszkesége a lendvaiaknak.
Merész gondolatok?
Ez egy rövid időre sikerült is. Elmondások szerint
akkor nem az anyagiak függvénye volt a folyóirat kiadá- Talán nem is, ha ezen a területen is megtörténik az ös�-
sa, hanem az összetartó erőé. Nem kellett noszogatni szefogás. A lendvai kulturális élet eléggé pezsgő ahhoz,
az embereket, hogy írják már meg a folyóiratba szánt hogy ne csak egy-egy pillanatra töltődjünk fel a jelenben,
szövegüket. Aztán a biztonság jegyében megtörtént a ki- hanem ezeket a pillanatokat elraktározzuk a jövőnek is.
adóváltás. Az új öttagú szerkesztőség egy ideig komolyan Akár egy folyóirat formájában. A folyóiratot pártfogásába
vette a feladatát, szívvel lélekkel dolgozott, készítette az vehetné az összes olyan intézmény, amely napi szinten
anyagokat, kereste a szakembereket a színvonalas szak- kulturális tevékenységet folytat. Aztán a következő biz-
mai cikkek megírásához. De útközben valami elveszett. tosnak ígérkező lépés megkeresni a fiatalos, lendületes,
Egyre kevesebb lett az aktív szerkesztőségi tag, nehe- kreatív és újszerű szemlélettel, valamint gondolatokkal
zebb volt konkrét témákban gondolkodni, az anyagiak rendelkező fiatalokat, akik már szárnybontogatás köz-
is befolyásolták a megjelenést. Volt idő, amikor az újság ben közel kerültek az ilyen jellegű feladatokhoz. A hitem
elektronikus formájával is megelégedtünk volna. Pedig erős, remélem a hátszél is adott lesz a teendőkhöz. Mert
kár lett volna, mert olyan jó kézbe fogni egy kiadványt, egy morzsányi figyelmességet mégis csak megérdemel
szerény ajándékként átnyújtani a szerzőknek. Hálából. a folyóirat.
Mert ingyen is volt kedvük és elhivatottságuk közölni a
legújabb szakmai kutatásukat, az utolsó fiókban maradt A folytatás biztos reményében
versüket, útirajzukat. maradok tisztelettel:
Ezért és sok másért is köszönettel tartozom az összes Vida Törnar Judit
interjúalanynak, a szakmai cikkek megíróinak, a hazai a Lindua felelős szerkesztője
szépirodalmi alkotások szerzőinek, a grafikai tervező-
nek, a kiadónak, a lektoroknak, a Lindua megálmodó-
jának, az egykori és mostani szerkesztőségi tagoknak
• 18/2016 7
