Page 2 - Muraszombat_es_videke_1887

az egész járásban számtalan értelm es és munkabíró férfit ismerek, ki L ü szívó m ód sí ovim jo oio liszt szó, vazsiviti pozvdhi. jo vn je -
vélem egyformán érez és gondolkodik, aki tehát önzetlen törekvésem­ zihi i vn szrezi vogrszko L idii zsolécse szlovenszlco ;a jozika fii szív ó; to
ben — nehéz, ele ereuinéi ynyel biztató munkámban támogatni fog; e jt* tak zudoszta zrok, unj s/e po Yogrszkoin i szioveuszkoiii j -ziki
férfiakra szám itbatás biztos reményeben nyugodtm emelem fel a zász­ vödávla.
ló t. — Isten nevében tellát előre! KOVÁCS KÁUOLY E li i vu ezejloni járási vno.ee ráznmne i dela prilicsue niotizse póz­
k. aljbiró, náin, ki z-menoni rdnáko c.sfltio i miszlio. ki do mr lak vn mojein pl ácsé
mint a „Muraszombat és vidéko" iK/séltCM in, — zsinetiioni döntik vu unom vflpaznom deli. ka pocsa-
felelős Szerkesztője.
szoma nioj trfid szád prineszé, poniágali, — da na ete mou/se rarsu-
nain. vu gvűsnoin vüpanyi, — mirovuo gori zditruem to zásztavo
A baromfiak téli gondozása. vu inióiii Bozsem tak uaprej! KOVÁCS KÁUOLY.
Általában véve a parasztgazdaságokban bent szokás azt gondolni, hogy
az a jó Isten, aki a baromfit megteremtette, majd gondoskodik arról, hogy
éhen nem döglik, „majd keres az magának" mondja még a jobb gazdaasz- Zsivijna v-zimszkon czajti.
szony is, és könnyedéu veszi a baromfiak élelmezését, meg nem gondolva, Pri verszt vi zse dnga lejt a ino czajt oua sega jeszte, ka szí miszlijo,
hogy az a szegény allat akaratlanul is megboszulju magát azzal, hogy épen : goszponi Bong zse zsivijuo tak sztvouro, on de sze tüdi szkerbo, ka ti.szto
nem, avagy kevesebbet tojik, mintha jobban gondoztatnék. | od gládi ne veszne, vejin de szi i-zkalo zse tak jeszti od szmiouo; tou escse
Pedig télen át a baromfiakra fordított figyelem és fáradtság annál ■ bőnk se vertinye tüdi tik miszlijo, liki tón szi pa ne miszlijo, ka szimata
inkább is kifizeti magát, mert mint tudjuk, ilyenkor a friss tojás kétszer szlvár vérti tüdi lej*o kvár vcsiní tak, ka rávno nika ali malo de neszla.
annyit ér mint nyáron; míg tudniillik nyáron fi — 7 drlmt kaphatunk egy Záto v-zijmi na sztvár kakti na kokouse ob< rnyeui trüd sze escse
hatosért, addig télen jó szerencse, ha ily áron 3 drbot s*kerül feibajszolunnk. ! vszigdár vöjilácsa, ár kak znánio, táksega hipa te fr.ske bilic/a- dvákrát tolko
Nem fog ártani teliét, ha a téli időszakban, amniöu a gazdaasszony | valájo. liki v-leti, tou j« tou vu letasuyeiii czajti fi — 7 d<>l>ímo za eilen sze-
kevés munkájánál fogva, különben is reá ér. kissé több gondot fordít azok­ | xar, v-zimi jp pa velika szrecsn, esi za tou czejno 3 d»bimo. — Ne de tak
nak a szegény baromfiaknak élelmezésére, természetesen sokkal többet mint ! skoudilo, esi vu zimszkom vrejmeni gda ta gazdaric./.a j»ri m.ilom deli czajt
azt nyáron szokta tenni. Egy gyakorlott gazda beszélte nekem, hogy a tyú­ má na nyé vékso szkrb n őszi ti nyé. ion jo tou te kokouö bole hráuiti, za-
koknak télen át jövedelmezőbbé tételét az által eszközölte, miszerint naponta j isytino bole kak vu letasnyem czajti. Edén ziianeez gn/da je m-ni prepovi-
búzalisztből pogácsát és rozslepénjeket adott a tyúkoknak és pedig megle­ j davao, ka je od kokosi dohotek v-zimszkon vrejiin-ui pnit.m poliogsani na-
hetős melegen, ezt azután egyik-másik napon zabbal, köleskásával cserélte J pravo, ka je vszákdén kokousi z-psenicsue nu le pogacsami i zerzséne meló
fel. Továbbá hetenkint kétszer-báromszor zöld takarmányt, káposzta levelet i napravh iiimi bélésami krmo, i ka je tón poprav toplo iulou. -• i tou j>- po
avagy apróra vágott sarga répát adott eléjük, liébu-höba egy kis étel mara­ ! <1 né vi po duévi preminyávao z-ovszom i z-drovunga psena kásov, na dalé
dékról sem felejtkezett inig. — Ezen kívül, hogy a tetvektől megmentse I vszáki tyedeii nyim je duó dvá ali tri krát zefetiy*, zelgyevuo lisztje, na
őket, télen át többször a tyúkólakat tiszta és friss homokkal hintette be, I drovno zrezano mrkevczo, i n.-j sze jo szpo.áöo vesi.szi-vosás/.i os/.táuyeuo
ivóvizüket naponkint felfrissítette, sőt gyakran fel melegítve adta nekik. lírám. tüdi pred nyé djali. Zvüntoga ka je v-zimszkom ezijti od viisi meu-
Ezt mind ugyan sok szegény ember nem teheti, mert a búza pogácsát tüje, te kokosecsnyek v. cskrát z-esisztim i friskim piszkom posziph*.
és rozslepéuvt maga is megeiiué, s egy kis ételmaradék neki is elkelne nem Za pitviuo je vödön VNzákdéii frisko d.o i vecs krát mlac-no. Tou
egyszer üa volna, de legalább hallgassuk meg és alkalmazzuk a jó tanács­ doszta sziromaski linli iiemore doprn'-szli ár le psenicsin* pogacs**. i te er-
ból a mi semmibe sem kerül, vagyis tiszta, homokos lyukólat, idónkint me­ ; zséue bélese szám jioje i tou osztáuyeiio lírám* bi, da ló bibi lehko poiniczao.
legített ivóvizet. Ali záto döuok poszliiumo te dobéi* tauaes. stelO uika ne kosta, dr/.smo
Ez sem nagy fáradtságba, sem pénzbe nem kerül és bizonyosan hoz a I Zil kokousi csiszto sze.lclésese, m i bode csiszti pesz-k tani i \C'ás/.i-vcsászi
konyhára valamit, ha sokat nem is, de hisz „kicsinyen kezd meg, ha nugy- ! mlácsna voda unj bude tani. Tou ni v« liki trüd, ni peneze ne kosta i na

gyá akarsz lenni!- KIS GAZDA. | küuyo zagvüsno uika prineszé, esi b..r doszta nej ah szi zacsui po malom,
esi na veliko scsés priti.
Helyi és vidéki hirek.
Domácsi i zvünszki glászi.
— liiifiu iik n in i s z á m á r a i a harmadik évfolyamba lép; e számot
mutatványul megküldjük mindazoknak, kikről feltehetjük, hogy előfizetők — <»rél' K z é cliciiy i l i v m i a r oisz.cskoga gyülejsa követ na on
lenui akarnak és képesek. Olvasóink közül mindazokat, kik a lapban akár . sztran, ka do vesznic/e vogers/kun iiuenoii gór imnyane — szó na sztroske
eredetivel, akár fordítással munkálkodni óhajtanak, felkérjük, hogy szándé­ od szébe na veske p* csál ny ke 100 raiuski obccsali.
kukat e lap szerkesztőjének mielőbb tudomására hozzák, h o g y a k ia d n o d ó — K/.vóíi <ló*a je pri kerscsmiijknn eileu te uajvéksi szvetek, na tó
t i s z t e 1 e t p é 1 d a u y o k m e n n y is é g é r e n é z v e in t é z k e d h e s s ü n k . dén kak szmo sze vcsakuli. esc e goszponi Bong sze je veszelüo nn-d pokor-
— táró i' S z á ;> á rty tié z a inagy. kir. főudvarmester őungyméltósága nonri lüsztvou, ka obá dvá duévu lejpi czajt büo. Na szvéto mmes pri mesi
családjával együtt egyelőre hosszabb tartózkodásra Yeleuczebe költözött. I je szkoron fi—700 Ifijdi nuzmiC'i bibin, tak ka szohocskoj fari 1 5 —20 per-
— Ó r ó l’ K zó eiiciiy i 'ÍTivailur országgyűlési képviselő ő méltósága ezpiita zndeiie, ino na dvá szvétka je tiidi vecs szlou Ifijdi nazoucsi biloit.
a helynevek magyarosítása által szükségessé vált uj községi pecsétek beszer­ I Sztoga naprejihivi iiye prle uh sy.ledi sze eduo v> lko pijtauye dukuucsati more,
zési költségeire löö Irtot ajánlott fel. Amint látszik, már évek óta nem tudunk ' od steroga bi s/.i zdaj zse mogli znns/.lávuli. kakti kait bi tou uiogoucse
a közjó érdekeben semmit tenni, avagy kigondolni, ahova berniünket a nemes moglo biti, ka nase szobocka ezérkev bi sze pnvéksala, záto ka v-ezerkev
gróf figyelme és áldozatkészsége ne kísérne. — Adjon Isten szép hazánk­ j szaino eduo 200 Ifijdi má imszta, more escse czajt na tou prijti, ka
nak sok ily főárat. j v-eduoj táksoj t.iri de 4000 düs vise jeszte, sze tiidi edua taksa czerkev za
— liiirá c.M iiiy íin a c p c . A keresztény világ egyik lógniagasztosabb j té sztaau gór pos/.távi.
ünnepén: karácsony napján, amint látszik, még a jo Isten is örült hívei aj- — Eí jíittSácí'.^iíi ! lsztina ka je zse tnijno. záto je döuok vrejduo
tatosságának, amennyiben mindkét napon mosolygó derült napfény fokozta ka bi sze od Lisztega tüdi szpouiijno.i. Z iamo ka Czelc/el* Antal mis luládi
az örömet, mely különben is minden hivő lelkében o nagy napok magasz­ osterjás je na té sztran sxakse ino sze sztroske prejk mi szehe ziiu, ka bi
tosságának érzetében feltámad. Az éjféli misén közel GUO-700 ember volt one szkoncsávnnye ka poulek steroga ino ni st-ri sztran sze té mulatság
jelen, tehát a muraszombati plébánia lélekszámáuak lő— 20 százaléka; mind­ dao. In kakti uájbougse vö szpadmi, — na té vecsér je zvüu vödavauye
két napon az isteni tiszteletet több százan látogattak. - Ez ünnepség élénk csiszti pejuez 34 írt 18 krov notri pnslo, od steroga szó mis tűzoltó egylet
színekben tár elénk egy ég--tő kérdést, amelynek előbb utóbbi megoldásáról (felerverkarje) v-nyuvo kaszo 17 fit 14 krov, — ino ua óvoda (male ücezé
már most komolyan kellene gondolkodnunk, azt t. i., hogy miként lehetne ubraubiczo) tüdi 17 fit 14 krov notri dnuhili. Tiszti steri szó ua té vecsér
oda működni, miszerint a muraszombati kath. templom a szükséglethez ké­ vise gori plácsali, sze nyin od obouje csészM sztran zaváinoszt povej.
pest nagyobbittassék; a templom alig 200 ember befogadására alkalmas, itt — C*or K/.iá\ Inny t* ! Ascln r B. ino szinouva kocsisa kak je prtmi-
kell lennie az időnek, hogy egy 4000 léleknél többet számláló plébánia igé­ noucsi tyeden — kak vszigdár od Csakovcza vö na klajeuemi kouli dohán
nyeinek megfelelő nagyságú templom berendezése megbeszélés tárgyát képezze. donion pelao, pri 8/.t.-Mártoni szó t> rgyé stere je nej inogo szpoznati, szó ga
— l i a t a l i i i h á l elmúlt ugyan, de eredményében megérdemli, hogy goi* prijali ino doj szkouli po szili szó nyerni 42 ramska vrejdnoszti 3 zsakle
megemlékezés tárgyát képezze. Tudvalevő, hogy Czelczer Antal ifjú vendég­ I doliána doj zéli ino odneszh; zsandárje té neszpoznáne mocsno iscsejo.
lősünk a helyiség elökészitésével jaró minden költséget magára vállalt azon — Y k i á d jc s io lifsígu ltoxK i hlMg4>«;rAo\ ! Pred szvét-
szándékból, hogy a jótékony czélt, melyet a rendezők m igu.v elé tűztek, elérni kami obdrzsáiio bogojiuszko szeuye szó eduomi soustri z-K.uiizse po ponti
segítse, igy történt, hogy a nekünk felmutatott nyugták szeriut, a Katalin naszpozuáni vrajzsi- lidjií nyugvó czejlo ludo doj vkraduoli szpuuceikami vrét.
bálban befolyt tiszta jövedelem cziméii mind a muraszombati tűzoltó-egylet Kak sze csfidivati mogo tou raj te da je huh* gór vtergno pa tan sze na
— mind pedig a kisdedóvó egylet pénztára egyen kiút 17 fit 14 krral, együt- pravo nogou obütele uajso notri. Soustar je tak napravo, ka právo — ino
Sándor úgy érezte, mintha egy nehéz álomból ébredne. köuyezéséu, ne kivan,a ezt tőlem. Szeretem, édes S.illdor, most érz.-iii, hogy
Sarolta szelíden, mosolyogva beszélt hozzá: mindig csak magát szerettem, de . . . en nem megyek férjhez . . . soha.
— Soha — ismétlő Sándor — és miért ?
Emlékszik, mikor ép egy ilyeu szép, tavaszi napon, Phylemon és Buucis
meséjét mondotta el? Oh, az olyan szép volt. Olyan jól éjük rágondoluom a — En nem vagyok főbbé a szép, az ünnepelt leány.
két lioldog öregre, kik elzárkózva ettől a hiú, színlelő, gonosz világtól, öreg Sáudor ajkaira gúny vonult.
napjaikbau is csak azért könyörögtek az éghez: bárha még egy uj, hosszú — Oh, édes Sarolta — folytatá — a szép, az ünnepelt Saroltát nem
életet élhetnének úgy, elrejtve, egyedül, csak együtt, egymásért. is vágytam éu bírni, soha.
Á fiatal leány kérdőleg nézett reá.
Sándor kezét remegni érezte Sarolta kezében. Megnyílt előtte az a cso­ — Igen, édes Sarolta — csendült fel Sándor szavaiban a mély benső-
dás, boldog világ s reménye ugy csalta, vágya híva hívta, a melyről ő oly ség hangja. — Nem a szép, az ünnepelt leánytól vártam szerelmem boldog­
édesen álmodott akkor . . .
ságát. Egy kis leányt ismertein én, a kivel együtt játszadoztunk az udvar
Sarolta elhallgatott s szemeik mélyen tapadtak egymásra. porondján, a kivel együtt tanulgattuk leczkéinket, a kinek játszó társa vol­
Sándor nem birt tovább uralkodni keble viharáu s ajkaihoz vonva, a tam. a kinek nopról-napra láttám fejlődni jó szivét, nemes lelkét, gyöngéd­
sápadt, gyenge kezet, forrón megcsókolta. ségét, okosságát. Egy kis leányt, a ki eugem csak akkor hagyott el, mikor
— Sarolta — szólalt meg remegő hangon — elfogadna-e egy ilyen nem iga/áu látta a világot s a ki, érzem, ismét visszatér hozzám, midőn már
társul engemot ? ismét tisztin látja a világot.
A leikébe rezgő szavakra, hangosan kiáltá fel a gyenge leány Sándor Sarolta remegő kezei forrón szorították meg Sáudor kezeit. Feltekin­
nevét, s zokogva borult a kis asztalra. tett a derült, nyilt hon lókra s erőt véve önmagán megszólalt:
Az ifjú hozzá ment s a drága fejet karjaiba emelte. Igaza vau, édes Sándo**. Tovább én sem bírnám eltitkolni: e szerelem
— Bocsásson meg, édes Sarolta — kérte a legmélyebb érzés hangján, tartotta meg egyedül életemet. Igen, neje leszek, boldog leszek, oly boldogok
gyermekkorunk múltja ébredett lel bennem s az ragadt magával. Hiszen oly leszünk, mint Phylemon és Baneis . . .
régen szeretem. Magáé volt gyermek-korom bohósága, ifjúságom költészete, Az egymás előtt megnyílt két szív összeborult s Sándor epedő ajkai
egyedül csak a magáé férfi-korom szerelme. Mindig szerettem, Sarolta, és reátapadtak a drága homlokra.
szeretni fogom örökké. Oh, mondja, hogy szeret, hogy nőm lesz. — — — A „legszebb" eltűnt. De helyette, a következő Husvét után
Sarolta nem birt szóhoz ju tn i; odabnrult a nemes ifjú keblére s ott a fővárosi lapok e pár szava hirdette egy leendő kis otthon igaz boldogságát:
zokogott sokáig. „Berde Sarolta és Komái Sáudor jegyesek."
— Nem, édes Sándor — monda majd erőt véve e lelkének oly édes