Page 6 - A családom anyanyelve
P. 6
Mottó:
„Ki láthatna el a bölcsőig, amely létünk hajnalán a nyelvünket ringat-
ta? Ki mondhatná el, hogy látta őt pólyás korában, ajkán az első szavak
gyöngygügyögéseivel? Már Balassi Bálintot is sebhelyes katonaként
vette karjába. Már vasszögekkel veretett Jézust siratott hazának, job-
bágynak sorsán kesergett, tatárjárást, törökdúlást átkozott. És nem volt
egyetlen pihenő vasárnapja.
Mert Habsburgot átkozott, szabadságharcot harsogott, vereségeket
és felnégyeltetést siratott; mindenesünk volt a közönyös ég alatt; haj-
naltalan virrasztások pirosszemű pesztonkája.
Senki sem láthatta őt a bölcsőben, de csecsemőarcát bárki felidézhe-
ti magának, ha lehajol egy cseppet. Nem a földig, nem az alázatig. Ha-
nem, ahol egy gyermek keze repdes szülői kéz után. Induljatok el vele az
anyanyelv ösvényein, és meglátjátok a bölcsőt, amelyért a Kőrösi
Csoma Sándorok hasztalan keltek halálig tartó vándorútra.
Akik kiléptek önmagukból, egyedül a gyermekkel jutnak vissza az
egyetlen lehetséges otthon égtájai alá; a gyermekekkel, aki anyanyelv-
ének ösvényein elindulva testvérnyelvek, testvérnépek humánumának
közös tereiről küldheti majd köszönetét az egyetlen lehetséges indíttatá-
sért a bölcső felett virrasztóknak. Mit csináltál a rád bízott talentumok-
kal? Nincs más számonkérés: csak gyermekeink tekintetében. Ahány
szóra váró gyermek: a jövőnek megannyi lámpása a meglódult idő-
ben.”
(Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat,
Bukarest, Kriterion, 1977, fülszöveg)
4
