Page 100 - KEPÉNÉ Bihar Mária - Hetés népi táplálkozása

98 Az étkezés rendje és alkalmai

emlékeznek arra, hogy láttak volna a lakodalmakban ilyen kalácsot, csak arra, hogy a keresztanya
által vitt szalagokkal, pántlikákkal feldíszített fonott kalácsokat, kuglófokat nevezték fumunak vagy
babakalácsnak. Az 1970-es években pedig a keresztanyák már nem kuglófot, hanem tortát vittek
ajándékba, amit vagy maguk készítettek vagy egy ügyesebb asszonnyal süttettek. A tortákat rendsze-
rint vajas, cukros krémmel töltötték és azzal is díszítették. A Hetés magyarországi falvaiban ismert
pörköltcukor-tortákat az elcsatolt, Szlovéniához került hetési falvak lakossága a beszámolók szerint
nem ismerte. A lakodalomból lassanként elszivárgó vendégeknek a főzőasszonyok a süteményekből
és a kalácsokból egy kis kóstolót is tettek abba a cekkerbe vagy kosárba, amelyben a lakodalmas ház-
hoz az előző héten kosarat vittek.

Egykoron a Lendva-vidéki lakodalmat egy hét múlva az úgynevezett visszavacsora követte, amit azon-
ban az 1970-es évektől mindinkább a lakodalmat követő első napokon rendeztek. A visszavacsora szo-
kása még akkor is megmaradt, amikor a lakodalmak a családi házakból kikerültek a közösségi termekbe.
Végleg pedig akkor tűnt el, amikor az éttermekbe kerültek át a lakodalmak. A visszavacsorára az új párt,
a szüleiket, a testvéreiket, a legközelebbi rokonokat hívták meg és azokat, akik nagyon sokat dolgoz-
tak a lakodalomban, a vendéghívót, a borgazdát, a főzőasszonyokat és a felszolgálókat. Visszavacsorát
mindkét családnál külön-külön rendeztek, ahol ismét többfogásos vacsora várta az egybegyűlteket. Ez
alkalommal is friss tyúkhúslevest főztek, főtt húst tettek az asztalra tormamártással, pecsenyét sütöttek,
valamint palacsintát, rétest, süteményeket. Külön főzőasszonyt azonban már nem hívtak, hanem a há-
ziasszony főzött a fiatalasszonnyal, akinek ebbéli tehetségére is fény derült ezen alkalommal. A házas-
ságkötés után a visszavacsora alkalmával járt az újdonsült asszony először a szülői házban.

Virrasztás, halotti tor

Bálint Sándor, a magyar vallási néprajz kimagasló kutatója szerint az emberi életnek három nagy
életeseménye, ahogyan ő fogalmazott, „szüksége” van, amelyen minden embernek át kell mennie:
a születés, a házasság és a halál. Az ember földi életét lezáró temetési szertartás sem múlhatott el
étkezés nélkül. A Muravidék gazdag tárházát szolgáltatja a halotti szokásoknak. Ez egyrészt annak
köszönhető, hogy egészen az 1980-as évekig, amíg fel nem épült minden település siralomháza, azaz
ravatalozója, a háztól történt a temetés. Ez pedig egy sokkal emberibb, a szomszédság és a rokonság
által aktív részvételt igénylő halotti szertartáskört eredményezett. Amíg a halott a háznál volt, őriz-
ni, virrasztani kellett, mégpedig a szó szoros értelmében egész éjjel, tehát reggelig. A virrasztóban

Hetés népi táplálkozása