Page 105 - KEPÉNÉ Bihar Mária - Hetés népi táplálkozása

Az étkezés rendje és alkalmai 103

rátenni. Különösképpen a karácsonyi terített asztal örvendett nagy tiszteletnek, amelynek minden
egyes étele és tárgya az ünnep által megszentelődött. A karácsonyi asztal terítőjét például tavasszal
vetőruhának használták, a Kisjézusnak fekhelyül az asztala alá elhelyezett szalmát az ünnep után az
állatok elé szórták, hogy egészségesek és szaporák legyenek. Hasonló célzattal adták a baromfinak a
karácsonyi asztalról összegyűjtött morzsát is.

A háziasszonnyal szembeni fontos elvárás volt, hogy amire a férje hazatér a munkából, az étel az
asztalon legyen. Az ebéd elfogyasztásának szinte kötelező időpontja volt a déli harangszó ideje. A
férfiak az étkezés megtisztelésének jeleként levették a kalapjukat, ha a konyhába léptek és evéshez
készülődtek. Az étkezést imával kezdték. Bár a mondás úgy tartja, hogy „magyar ember evés közben
nem beszél”, vagyis csendben illik enni, a hetési családokban az ebéd volt a családi munkamegbe-
szélések egyik fontos alkalma. Ekkor osztották el, hogy ki mit fog dolgozni a nap hátralévő részében.

Az asztali ülésrendnek is fontos szabályai voltak. Az apa, a családfenntartó ült az asztalfőn, ezzel is
megerősítve családfői tisztségét. Az apa jobbján az idősebb, balján a fiatalabb fiai ültek rendszerint.
Patriarchálisabb vidékeken a nők és a gyermekek nem is ültek egy asztalhoz a férfiakkal. A nők első-
sorban az étkezés zökkenőmentességén fáradoztak, kiszolgálták a családot, ezért csak a tűzhelynél
állva vagy egy kisszékre ülve ettek néhány falatot. A közvélekedés ugyanis úgy tartotta, hogy aki főz,
az már a szagával is jóllakott, és különben is kóstolgathatott az ételből főzés közben. A hagyományos
magyar paraszti társadalomban a nőkkel szembeni fontos elvárás volt, hogy minden megnyilvánulá-
sukban, így az étkezésben is a visszafogottságot, az önuralmat és a takarékosságot sugallják. A gyer-
mekek külön kis etetőszékben vagy kisasztal körül ülve étkeztek, csak akkor ülhettek az asztalhoz, ha
már komolyabb munkát is végeztek. A gyerekeknek nem volt szabad étkezés közben hangoskodni,
ugrándozni, rendetlenkedni. A visszaemlékezők szerint a nők és a gyermekek egészen a 20. század
elejéig Hetésben sem ülhettek az asztalhoz a férfiakkal együtt. Sőt később, a 20. század második
felében, amikor már fellazultak ezek a szabályok és az egész család együtt étkezett, az idősebb as�-
szonyok akkor is szívesebben ettek külön, egy padon vagy egy kisszéken a tűzhely mellett. A család
valamennyi tagjára vonatkozott, hogy az ételben nem volt válogatás. A kiadósabb, finomabb falatok

Hetés népi táplálkozása