Page 10 - Lindua 24/2022

Osebnosti
Személyiségek

Bence Lajos

Idén jubiláló íróink, író-

képzőművészünk és egy antológia

(Évfordulók, nyelvi és nemzeti tudatunk építőkövei)

Író és nyelve, annak anyanyelve a 20. századi írói elkötelezettségnek is az alapgondolatát, kiindulópontját
jelentette. Lehet-e másképp? Amikor – az idén 80. születési évfordulós, sajnos 24 éve halott – Szúnyogh
Sándort egykoron megkérdezték, mit javasol a fiatal pályakezdő íróknak, többek között az anyanyelven való
alkotást emelte ki mint a megmaradás lélektanának igazi hajtóerejét, sürgető feladatát, megszabva ezzel
az induló, a 70-es években felocsúdó, de még sokáig a szülési fájdalmak utóhatásait magán viselő, magára
hagyatott muravidéki irodalom irányát.

Szúnyogh Sándor öntudatlanul is prog ­ átszőtt motívumvilággal ékesítve. Ezáltal
ramot fogalmazott meg, a diasz pórában a helyit az egyetemes értékekkel ötvözve
élő, nemzetiségi kü lönjogokkal is támo­ hozták felszínre, teljesítették ki.
gatott, de gyorsan asszimilálódó, ma­ Sorrendben az első, a 100 évvel ez­
réknyi magyarság alkotói felé intézve előtt született Gábor Zoltán (1922–2010)
a szavakat: az irodalmat is hadrendbe alakja a jubileum és doyensége kapcsán
állító, a grandiózus feladat bénító hatá­ is az első helyre kívánkozik. Elsősorban
sa alatt görnyedő alkotókhoz, társaihoz, festőként tartjuk számon, de a lendvai
akik Vlaj Lajos költőelődnek nem sok re­ képzőművészet hírnevének öregbítésé­
ménnyel kecsegtető példáját követve, de ben, a Zala György utáni képzőművészeti
az ő ösztönzésével vágtak neki a sok bi­ nemzedékek megismertetésében, esz­
zonytalansággal és kétséggel kikövezett tétikai-művészettörténeti feldolgozásá­
útnak. A Tavaszvárás antológiában fel­ ban, esszéisztikus portrévázlatokkal, va­
lépő hármak (Szúnyogh Sándor, Szomi Gábor Zoltán (1922–2010) lamint az európai művészeti irányzatok
Pál és Varga József) az irodalom terén (Forrás: Zágorec–Csuka Judit: Gábor ismeretterjesztő megismertetésében is
valódi „ugartörést” végeztek. Ugyanez Zoltán festőművész portréja. Magyar fontos szerepet vállalt. Közvetlen, gyak­
Nemzetiségi Művelődési Intézet,
mondható el az idén éppen 100. évfor­ Lendva, 2002.) ran névre szóló fiktív leveleiben (például
dulójához érkező Gábor Zoltán festőmű­ a Postagalamb kötetben), esszétöredé­
vészről és íróról, elődeiről és lendvai nemzedéktársairól, keiben elsőként nyúlt a kortárs művészek – akik között
az akadémiát végzett szobrászok és festők többi hét tagjá­ néhány jóbarát is akadt – alkotásaihoz kritikai igénnyel.
ról Zala Györgytől Gálics Istvánig, a Munkácsy-díjas Király A horvát nyelven is megjelent Elmondom (Kazivanja)
Ferenctől Dancs Roth Marikáig. Ők a nagy „merők”, mert délvidéki kortársainak, egykori főiskolai barátainak állít
nevezhetnénk így is az irodalomban és a képzőművészet­ emléket Hangya Andrástól Bezerédy Lujóig, Schulteisz
ben is nagyot álmodók egyre fogyatkozó nemzedékét. A Sándortól lendvai származású gyermekkori jóbarátjáig,
hagyományfolytatás mellett új törekvések jelentek meg a Londonban élő Strasser Dódyig. A képzőművészeti
kinek-kinek a saját ereje és tehetsége szerint, végigjárva a pedagógia és az „evalválás” terén is úttörőnek számított a
panteonra vezető nehéz utat egy sajátos, lelki elemekkel művek (szobrok-festmények) mélylélektani vizsgálatával,

8