Page 11 - Lindua 24/2022

LINDUA 24/2022 › Osebnosti/Személyiségek

az írásbeliség kialakulásával foglalkozó könyvecskéjével
(Ápisz nyomán – Po sledi Apisa). A barlangrajzok világában
folytatott kutakodásaival a művészetek kialakulásának az
evolúcióját járja körül, de mindig is sajátos ars poeticája
bűvkörében, melynek egyik sarkított tétele alapján az
ember művészi érdeklődésében és az ebből kinövő kreatív
ösztönében az alapvető lényegi ismérvet véli felfedezni, az
emberiség fejlődésének fő motorját, kísérletező kedvének
folyton-folyvást történő megújulását, alakulását.
Gábor Zoltán a 20. századi művészeti irányzatok
szinte mindegyikébe belekóstolt, egy helyen az „utolsó
avantgárd délvidéki festő” kitüntető jelzővel illettem.
Máshol ismét szinte mentegető szándékkal azok között
az „örökifjú” művészeknek a sorában láttam a helyét,
„akiket az experimentumok, az állandó nekirugaszkodá­
sok és a ’másfélén/másképpen’ állandó nyugtalansága, a
tökéletes forma megtalálásának a vágya hajt”. Szólt ez a
hangpróbálgatás időszakára rárímelő időszakáról, majd
ennek folytatásaként a „befutás” éveiről, a 70-es és 80-as
évekről: ennek egyik legkiválóbb, az egész életmű szel­
lemiségét tükröző alkotása a szülőföldtől távoli, zágrábi
száműzetés magányának idején keletkezett látomásso­
rozat, a Négy évszak címmel jegyzett többtételes freskó,
amely sajátos szimbólum- és jelképegyüttessé áll össze,
s melyben az apró részletekig kidolgozott minimalista
stílus sajátos, Gábor Zoltán-i jelleget ölt. Ennek a stí­ Szúnyogh Sándor (1942–1998)
lusnak a kialakítása a művész legnagyobb vállalkozása, (Forrás: Dormán László)
melyet nem csak képein, de freskóin is továbbvitt, pél­
dául a római korban meghonosodott szőlőkultúrától a voltát emelik ki, hozzátéve, hogy a haikuk és a betűversek
szakr ális vonatkozásokig. mellett több formai és tartalmi újítással is szolgált. Ennek
Utolsó kötete, a 2010-ben a lendvai művelődési inté­ ellenére nem tagadta meg a népköltészetet és a történel­
zet (MNMI) kiadásában megjelent Keserédes emlékek amo­ mi hagyományt, magyarán a zárt közösség féltve őrzött
lyan összegzése prózai-esszéisztikus munkásságának, értékeihez nyúlt vissza. „Szúnyogh Sándor ugyanis csak
melyben egy gazdag életmű fontosabb állomásai szere­ formakultúrájával volt modern költő, világszemléletében
pelnek, de műveinek szubjektív megítélésére is vállalko­ és létértelmezésében Berzsenyi módra klasszikus volt” –
zik, melyet a küzdelmekkel teli nyolcvanhat év, a sorssal írja Mák Ferenc kritikai számvetésében.
1
való dacolás konok hite tesz megrendítően hitelessé. Korai halála meggátolta abban, hogy a mindig izgalmas
A jubiláló Gábor Zoltán rokonlélek volt a pályatárssal, szerelmi, szociális, közéleti, valamint a társadalmi igaz­
a 80 éve született irodalmi mindenessel, Szúnyogh Sán- ságtalanságokat gyakran öniróniával és maró gúnnyal
dorral (1942–1998), a Tavaszvárás-nemzedék legfiatalabb ábrázolt témákat hosszabb lélegzetű poémában rögzítse.
tagjával, aki a modern formateremtés és az avantgárd Erre csak egy alkalommal került sor, a Rendületlenül című
felől közelít a vershez, ezt próbálja ötvözni a hagyomá­ „pszeudo-ódában”, melyben a magyarság sorskérdéseit
nyos mondanivalóval. Kritikusai a korszerű formajegyek
mellett a minőségi állandóságot és a pályaív felfelé ívelő 1 Mák (2006) 153.

9