Page 12 - Lindua 24/2022

LINDUA 24/2022 › Osebnosti/Személyiségek

az európai gondolattal társítja, az öreg kontinens kultú­ környezetszennyezés következményeit, a vegyszerekkel
rája elé tartva tükröt. A hat szakaszra osztott gondolatsor és rovarölőkkel/gyomirtókkal tönkretett természetet:
po lemizáló hangneme negatív eseménysort rögzít: a „A folyó medrében üres dobozsereg… / Döglött halak ikrái
„jólétben fürdőző hatalmak” ál-béketörekvéseit, a pénz új életre készen / úsznak a Mura felé.” (Helyzetkép).
szagától megrészegült és a „nyomorban tengő népek” Első könyvében, a Halicánumi üzenetben (1975), majd
keserveit, a menekültáradatban a nélkülözésektől elhalt a harmadik, Hóvágy című kötetében is (1985) nagy szerep
és a háborúban elhullt emberek hulláinak buldózerekkel jut a kísérletezésnek, így az európai klasszikus hagyomá­
történő „elhantolásától” a „rendületlen” kínzásig – min­ nyoktól távol eső, japán–kínai gyökerű haikuk sem hiá­
den belefér az apokalipszis lovasainak képét is felvillantó nyozhatnak. Rendíthetetlenül hitt a költői szó erejében,
látomásba. A mellékdalban megszólaló remény az ezred­ ezért gyakran használt egyszavas, gyakran egyszótagos
forduló himnikus-elégikus ódájává avatja a zaklatott, verssorokat, ezeknek a szószilánkoknak is nagy jelentő­
rapszodikus gondolati költeményt. séget tulajdonított.
A váteszi szerepet (Fáklyavivők voltunk) azonban nem Költészetének kiapadhatatlan forrása a szerelmi
minden versében vállalja fel, inkább iróniával szemléli élmény, bár a felemelő, tiszta érzés gyakran ölt nála a
a modern világ fáraóinak ügyetlenkedéseit, a kiskirályok témától idegen alakzatot, színárnyalatot: „szeretőm
ügyködéseit, a kakaskodást és a talpnyalást. / lélek-temetőm / szív emésztőm” – hangzik a bájoló
Mások (köztük Péntek Imre) a versek kapcsán „a Virágének című versében.
2
civilizációs tartalmak elutasítását, a humánus értékek, Két és fél évtizednyi szerkesztői tevékenységének
egy tisztességesebb, romlatlan világ melletti kiállást” egyik legfigyelemreméltóbb teljesítménye a Naptár,
méltányolják. A szalmával borított, „szél tépte”, „kon­ mely a kibontakozó irodalmi és tudományos élet encik­
tyos” pince látványa elborzasztja Szúnyoghot: „minden, lopédiájává, folyóiratpótló kiadvánnyá, a szemlejelleg
minden / a múlt útjába áll” – vonja le a szomorú tanul­ hangsúlyozásával kisebbségi fórummá vált. Fáradha­
ságot (Régi dal). Máshol apokaliptikus képekkel festi le a tatlan irodalomszervezői tevékenységét és szerteágazó
kapcsolatait felhasználva elsőként sürgette a határon
túli közösségek irodalmának hazai recepcióját. Ő kez­
deményezte a felvidéki, az erdélyi, a vajdasági, valamint
a kárpátaljai írók bemutatkozását a Muratájban, s ezt
később meg is valósította. Az életében megjelent négy
verseskötetét (Halicánumi üzenet, Hóvágy, Halicanumi
rapszódia, Virágköszöntő) Visszajövök címmel válogatott
verseinek kötete követte, ám az életmű egészét jelentő,
„kritikai” jelzővel illethető összes verseinek kiadása
továbbra is várat magára. A kiadás előtt álló, a hagya­
tékból előkerült, mindmáig nyomdafestéket nem látott
kéziratokból és a különböző periodikákban megjelent
versekből összeállított kötet Késői halicanumi üzenetek
címmel némi adósságtörlesztést is jelenthet majd.
Az ötven évvel ezelőtt megjelent Tavaszvárás anto­
lógia másik két képviselője, Szomi Pál és Varga József
tanáremberként is a Szúnyogh által hangoztatott nyelv-
és hagyományőrző szerepet emelte ki, ha alkotói atti­
tűdjük lényegéről kérdezték őket. Maga Palkó István, a

Szunyog Sándor: Halicánumi üzenet
(Pomurska založba, Murska Sobota, 1975) 2 Bori (1993) 275.

10