Page 9 - Muravidéki iskolák és könyvtárak az anyanyelv megmaradásáért

7

SOBOČAN Gabriela

Köszöntő

Tisztelt egybegyűltek! Engedjék meg, hogy sok szeretettel köszöntsek mindenkit
saját nevemben és természetesen a Lendva Községi Magyar Nemzeti Önkormány-
zati Közösség Tanácsának nevében is. Kisebbségünk évek óta lehetőségeihez ké-
pest próbálja felkarolni azokat a tevékenységeket, amelyek megmaradásunkat és
fejlődésünket biztosítják.

„Egy kincse van minden nemzetnek adva, míg azt megőrzi híven, addig él.
E kincs neve az édes anyanyelv.” (Jókai Mór, 1865)

Bármely népcsoport, közösség szellemi és gazdasági felemelkedését, jövőjének ala-
kulását az elmúlt évszázadokban és évtizedekben sok egyéb mellett jelentősen befolyá-
solta annak a tudásanyagnak, az egyetemes emberi és nemzeti értékeknek a továbbélé-

se, fejlesztése, amelyet a közösség a fiatalok számára szervezett iskolai oktatás formájá-

ban ad át. Ma a 21. század globális, informatikai, kommunikációs társadalmában, meg-
gyengülése ellenére sem lebecsülendő az a szerep, amely a családra, valamint a neve-
lési és az oktatási intézményekre hárul. Kisebbségi sorsban élő nemzeti közösségek
életében az iskola szerepe, illetve a család és az iskola együttműködése megerősödik,
az oktatás a közösség megmaradásában stratégiai ágazatként funkcionál. A közösség
jövője a gazdasági, társadalmi hatások mellett az iskolák falai között formálódik.

Tisztázniuk kell önmaguk számára az anyanyelvhez való viszonyukat,

a nyelvhez, amely nem csak a kommunikáció eszköze, de e szerepénél sokkal meg-

határozóbb funkciót tölt be életünk során. A fokozatosan multikulturálissá váló
környezetünkben, mindennapi érintkezéseinkben a két- és többnyelvűség szükség-
szerűséggé válik. Hogyan vélekedünk anyanyelvünk közéleti szerepéről, élünk-e
használatával, kialakulnak-e használatával kapcsolatban a viselkedési minták?

Megbecsüljük-e azt a tényt, hogy egy nemzet kulturális kincsét kaptuk örökül?

Vállaljuk-e közösségünk identitásjegyeit, vagy egy újfajta identitás irányába indu-

lunk el, illetve a közösségi összetartozás kohéziója mellett vagy helyett csupán

egyéni, családi érdekeink vezérlik cselekedeteinket, határozzák meg döntéseinket?

Kérdés-e ma az, hogy ki a magyar, a szlovén, az angol? Aki vállalja? Akinek a szü-

lei azok voltak? Akinek a gyermekei azok maradnak? Mindegy? Fontos-e ma a kö-
tődés, ha az identitásmegőrzés ezernyi változata létezik a származás, az elvégzett
iskolák tanítási nyelve, a rokonsági, baráti, munkahelyi kapcsolatok, az egyik vagy

a másik kultúra befogadásának mértéke, a különféle élethelyzetek következtében?
Nekünk, kisebbségben élő nemzetiségnek küzdenünk kell a megmaradásért, fe-

lelősek vagyunk azért, hogy szülőföldünkön a magyar szó tovább éljen. Éppen
ezért be kell vésődnie a köztudatba annak, hogy az iskola feladata
a hovatartozásával tisztában levő, az anyanyelvéhez, a szülőföldjéhez, ragaszkodó,
széles látókörű, nagy műveltségű értelmiség képzése. Ebben a legnagyobb részt
a magyar nyelvnek és az irodalomnak kell felvállalnia. Mi az a többlet, amit
a könyvtár ad/adhat a tanulónak? Elsősorban a magas nyelvi igény kialakítását, az
identitástudat fejlesztését a saját értékek, színek, hagyományok megismerésével, az

egyén és a külvilág közötti kapcsolatteremtést a nyelv segítségével, a személyiség-

formálást, a gondolkozásra késztetést.