Page 8 - Lindua 11-12/2011

Uvodnik • előszó

Örökség

Amikor az ember ölébe pottyan valamilyen örökség, Hogyan tudok bánni ezzel az örökséggel? Méltó utód-
furcsa érzés keríti hatalmába, hiszen az örökségről ja tudok lenni a „nagyoknak”? Az elképzelésük, az
általában az elmúlás jut először az eszünkbe. De ha ízlésviláguk visszatükröződik-e majd a következő
túllépünk ezen a meghatározáson, villámgyorsan so- számokban is? Tudok-e majd olyan őszinte és hatá-
rakozni kezdenek a többi jelentések is. rozott lenni, mint ők? És amikor a kezükbe veszik a
következő számot, grimaszok nélkül és felszabadul-
Számomra talán az egyik legfontosabb, amit a felme- tan tudják-e majd mondani: Ez az! Ilyent álmodtam!
nőimtől kaptam örökségül: a hovatartozásom és az És itt van egy hónap teli örökséggel, az év legszebb,
anyanyelvem. Ha pontosan és érthetően meg tudom legvarázslatosabb hónapja: a december. Az ádvent a
határozni, hova és kikhez tartozom, akkor sokkal egy- várakozás ideje, amikor még van időnk végiggondol-
szerűbb lesz számomra a lét. Akkor nem csak útköz- ni, hogy kivel és mennyi jót tehetünk, kinek mond-
ben lenni jó, hanem megérkezni is. Hirtelen értéket junk köszönetet, kit ajándékozzunk meg a legbelsőbb
ölt a szomszéd néni virágoskertje, a faluban felállított gondolatainkkal, szeretetünkkel. Ha önmagunkat ad-
karácsonyfa, a frissen sütött perec, a hetési szőttes, juk, biztos nem ér bennünket csalódás. Mert a szív
Szúnyogh Halicánumi üzenete, ... és még sorolhatnám. melegsége mindent beragyog, és még a legszebb aján-
Anyanyelvemmel együtt pedig örökségül kaptam a dif- dékot is túlszárnyalja.
tongusokat, a röviden ejtett magánhangzókat, a ha-
tározóragok illetlen illeszkedését, a zamatos ö-zést, a A szerkesztőségünk sok szeretettel készült ajándékát
mondókákat, a népdalokat és az imát. Minél inkább ér- épp most tartja a kezében a Kedves Olvasó. A folyóirat
zem, értem, értékelem a nyelvem és a hovatarozásom, készítői tisztában vagyunk azzal, hogy igazán szeret-
annál jobban elfogadom, megértem a körülöttem élők ni csak szóban és tettekkel lehet, a gondoskodás vi-
nyelvét, örökségét, kultúráját. Így színes szivárvány- szont megmelengeti testünket, lelkünket.
ként lebeghet az égen a multikultúra.
Kívánom Önöknek, hogy a szép szó, az ölelés és a mo-
Az ember gyermeke viszont akár folyóiratot is „örö- soly gyújtson Önökben örökké lángoló fényeket!
kölhet”. Olyant, melyet szívvel, lélekkel indítottak út-
jára olyanok, akiknek fontos volt a Mura melletti kis
„kincses sziget”, akiktől csak tanulni lehet az akara-
tot, az odaadást, a figyelmet és a fegyelmet, a hitet, a Boldog karácsonyt és új évet!
tenni akarást.

V. TÖRNAR Judit
A Lindua felelős szerkesztője

8 • 11-12/2011