Page 7 - Muraszombat_es_videke_1889

Ötödik évfolyam. *£. szám. Muraszombat, 1889. január 6.

MA d Y AR E S V E N D NY E X U \ E G Y E S t a r t a l m ú h e t i l a p .
A „Muraszombati gazdasági fiók-egylet.1 ,rLira$zombati dal- és zene-egylet" hivatalos közlönye.
IK U J R L K M K ’IIM U .V S /,O .U R lT O \.

K 1 ö f i z e t ó s i á r :
Egész évre 3 frt. Félévre 1 fi t őO kr. Negyedévre 75 kr Felelős szerkesztő: VOGLER JÓZSEF. Kéziratok, levelek s egyéb szerkesztőségi közlemények
egyelőre szintén a lap kiadóhivatalához intézendők.
Egyes szám ára 10 kr. Kiadó-tulajdonosok : Hirdetési díj : 1 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 10 kr
Előfizetési pénzek és rei-lainaliók a kiadóhivatallinz többszöri hirdt esnél soronkint 6 kr. Bélyegdij 30 kr.
(Griinliaum Márk) intézendők. VOGLER JÓZSEF és GRÜNBAUM MÁRK.
X yilttér petitsora 25 kr.
No?! No?!
Hát úgy les/ mégis, hogy tovább halódunk? Pedig tessék elhinni Hát tak bode deuok, ka ino dalé síi? Pedig vörvlite — vem
— hisz a legokosabbak mondják — kár a ..özügyekkel törődni. K iötöl­ nájcsednejse právijo — kvár je sze z-obcsinszkim deloin trüditi. Ob-
ném hoz semmit, a konyhára, sőt fizetni kell minden kigondolható prvim nikaj ne prineszé na kühnyo, escse plácsati trbé po vsze vö-
módon; másodszor hát mi is az a közügy? Én ugyan a sok közül zmislenoj forrni; obdrügim hát ka je tüdi obcsinszko delo? Jesz iz
kiválogatni sem tudom, talán a tudós újságírók sem, mert miket, mnogih bár nevem vöprebrati, morebiti modri uovinpiszácsi tüdi ne,
tapasztal a közönséges polgár ember?
ár ka vídi proszti pörgarszki cslovik ?
Azt tapasztaljuk, hogy a közügy czime alatt az urak „ g y fllé s"-
To vidimo, ka podiménoin obcsinszkoga dela goszpoda g y ű lé s e
eznek,— „i n d i tv á n y o z"-gátnak, törik a fejüket, miként lehetne derzsijo, — vsze napre noszijo, szi terejo glavó, kak bi mogocse
jobb világot alkotni, vagy legalább is a szegény ember nyomorúsá­ biló bogsi szvet nasztaviti, ali pa koncsi na szrmaskoga csloveka ne-
gain könnyíteni, s úgy neki adják magukat a legjobb akaratú ember- vólaj lehcsiti, i sze tak dájo n.i náj dobrovolno cslovecsjo blázsens/.tvo,
boldogitásnak, hogy mire a gyűlés vége felé közeledik, a sok eszme­ ka gda sze gyűlés má gorbenyati, inuogouii gwcsi je té baszok, ka
cserének a’ lelt a haszna, hogy minden indítványozó csakis a maga vszáki tanácsúik szamo szvoje vrásztvo der/.si za edino dobro. ovih
orvosságát tartván egyedüli jónak, a többiét nagy igazán semmire za isztinszko za nikaj stíma, — tak lepő dolglédajo. tam noliájo eden
sem becsülvén, — olyan szépen lenézik, ott hagyják egymást, mintha diügoga, tak da nigdár ne bi steli biti „csloucska blázseusztva
soha sem akartak volna az „ e m b e r b o ld o g itó c z é h t a g j a i - czélia kotrige. — Vendar je tó obcsinszko-de!o?
lenni. — Talán ez közügy? —
To je nikaj. Bole tisztim radoszt, ki sze vu táksem ravnanyo-
Ez semmi. Inkább azok gyönyörűsége, akik az ilyesmikben irány­ dajócsi krogi. Drüga je uevóla.
adó körök. Más a baj. Poleg inoje proszte míszli je tó nevóla — drügomi szem escse
Szerény véleményem szerint az a baj — mással még nem kö­ nej pravo — ka med obcsinszke dela réda razvün porczinszkih fo-
zöltem — hogy a közügyek rovatában az adóforintokon kivül olyano­ rintov tákse tüdi zselejo notri sztiszuoti, k-sterim nikomi nikaksa
kat is bele szorítani óhajtanak, amikhez senkinek semmi köze: van-e, briga: jeli jé, ali ne? Denem — zse pá tákse csüje cslovik, ka „ob­
nincs e ? Teszem — inár megint olyanokat lu.llhat az ember, hogy a csinszko delo je ezérkev, pa sola" ka naj má szkoj zsiveti skolnik,
„közügy a templom, meg az iskola,- hogy legyen miből megélni a na nesternom meszti pop tüdi, — ka obcsinszko-delo je gazdársztvi
mesternek, olyik helyen még a papnak is, — hogy közügy a gazda­ egyesület, ka je trno hasznovito, esi doszta szadovenoga drevja po-
sági egyesület, hogy igen hasznos, ha sok gyümölcsfát tenyésztünk, vamo, persze z-nájbogsih plemen, — ka obcsinszko-delo je ogeny-ga-
persze a legjobb fajokból, — hogy közügy a tűzoltóság, meg nemcsak szitelsztvo, pa ka ne szamo tiszto nakoj községbiró, nótárius gorpá-
az a mire a községbiró. a nótárius felügyelnek, hanem az is, mit a zijo, nego tó tüdi, ka szolgabiróság ali pa járásbíróság rendelüvajo.
szolgabiróság vagy a járásbíróság rendelnek. Vem dobro je! Naj vörju ki scsé. ka mi ni ka nevéino, i ka je
Hisz jól van! Higyje aki akarja, hogy mi semmit se tudunk s nász sz-zevszém leliko zavörvati. — Zuámo mi tüdi: ka je törvény!
el lehet hitetni velünk akármit. — Tudjuk mi is: mi a törvény! Tisztim pa, ki sze zavolo obcsinszkih-del szploj szvajüjejo, mi povémo
Azoknak pedig, kik mindig a közügy miatt veszekednek — mi mond­ zaisztino: ka jé obcsinszko delo? Kiki za szébe! Naj sze vszáki za
juk meg valóban: mi a közügy? Kiki magáért! Gondoskodjék min­ szébe szkrbi, ka na drügoga nede prisziljen! Gsi sze to dos/égnolo,
denki magáról, hogy másra ne szoruljon! Ha ez eléretett, meg van obranjeno je vszo obcsinszko delo.
mentve minden közügy. I zakoj vsze to? Vendar do bogso delo meli za volo tóga lüdjé
És miért mind ez? Talán jobb dolga lesz e miatt az emberek­ — esi rávno rado delali, esi do práznili meszto tóga kabi szi szpráv-
nek — ha nem dolgoznak is, ha pazarolnak is a helyett hogy taka­ lali i sparavnesi bili? Jász nevörjem trno
rékosak lennének ? Én nem igen hiszem el. Sparati — lehko je to praviti, zsmetnese to ka szkój! Vu sztá­
Takarékoskodni — könnyű azt mondani, bajosabb az hogy mi­ rom vremeui je tüdi tak bilo, ka mnogi dobropénezni cslovik je toru
ből. A régi időben, is úgy volt, hogy sok vékonypénzil ember szórta banké kaksté je k-nyim priseo, escse muzsikásom tüdi szpergiscsov,
a bankót bárhogy jutott hozzá, meg a muzsikusoknak is marokkal, de kak ednokrát-dvakrát doszta örokiivao: ne je vecs dáo, popi je
de a mint egyszer-kétszer nagyot örökölt: uem adott ám, a papnak tüdi szamo o b e c sa o . Bogát cslovik je zsnyega posztao
is csak Í g é r t. — Gazdag ember lett belőle. Tehát rávno ne terbé bojati obcsinszko-delo tak trno — de zsi-
Tehát épen azért nem kell olyan erősen félteni a közügyet —
megél az. Hanem halálos vétek — bele veszekedni mindenbe s igy velo oiio Nego szmerten greh — sze vu vsze mesati, i tak ka sze
a mi magától is megérik: idő előtt a napfényen learatva szárogatni. od szébe dozori: pred vremeuom na szunczi dolpozseto szüsiti.
Pedig azt teszik, akik unos-uutig a „ h a l a d á s ir ó l, a „köz­ Pa to csinijo, ki na eduo szploj od „n a p r é i d e n y a “ od „ob-
ügy e k “-ről tanitgatnak. — Még azt sem szeretem, ha az ilyeneket c s i n s z k i b d él* vcsijo. — Escse to némám rád, esi tákse tam
ott adják elő mint elegánson a Casinok szokták, kiknek helyiségei dájo napre, kak elegant v-Casinah szó návadui, sterih meszta poleg
ősi jog és törvény szerint a legjobb korcsmák — tehát hol általában sztarinszkoga jussa i törvénya szó nájbogse kresme — tehát gde szó
finomabbultak az érzelemben is; — de ha ujságpapirosról olvasgatok poprek nájfinejsi na csütenyi tüdi; — de esi sz-novin-papira estém
ilyesmit: igazán feleslegesnek is tartom méltó kicsinylésemről szólani. kiij táksega: ne derzsim za vredno, ka bi sze od nyih szpomínao.
Ujságlap! De hát ki ad rá valamit, ki olvassa? Megnyugtató Novine! De sto dá kaj uyé, sto je esté? Pomirovno je to, ka ki
az, hogy az okozók úgy sem olvassák, — sokan nem is tudják. Pedig szó tömi zrok je tak necstéjo, — mnogi ni ti nevejo. Pa „szvet itak
a világ mégis „#a/aá“ — akár vau, akár nincs ujságlap. Még jobb ide" — esi szó novine ali ne. Escse bogse esi jih nega, denok sze
ha nincs, legalább uein gorombáskodik. neszvajüjo.
Nó? Hát tovább haladunk? Ne tessék ezen tisztelt ujságlapnak No? Hát dalé idemo? Naj szi nevzemejo na szébe te recsí te
magára venni a mondást. Igaz, hogy ez évben is újra megjelent, de postüváne noviue. Isztina, ka vu etom leti tüdi hodijo, de jeli szó
váljon híJadt-e? napre sle?
Mi pedig — tessék megjegyezni — „haladuuk a korral", (casinói Mi pa — naj szi zamerkajo — „idemo sz-vremeuom“ brezi no-
motto) újság nélkül is, akár előre, akar hátra, de haladunk („s.“) vin tüdi, ali napre, ali nazáj, de idemo („s.“)
A nevelés akadályai és azok elhárítása. Vucsenoszti zádive, i oni odrinyávanye.
fajdalommal tapasztaljuk, hogy a tanító fárail>ágát a kívánt siker vajmi Z salosztjom szküsávam o, ka solszk oga vu csitela trüde, to zselno napre-
ritkáu koj/.oruz/.a Pedig hát — sokszor egészsége koczkáralevésével — azon van, idejnye jáko rejtko körömije. Po vuogokrát szvoje zdrávje na koczko posz-
hogy a rábízott gyermekekben a szép és igaznak ismerete, no meg az erkölcsös­ távivsi je na tóm . ka vu ouoj d*czi, stera je na n yega zavüpana, tóga dob-
ség maradandó legyen teljes életükben. És mégis ritkáu találunk a telserdült roga i isztin szk oga szpoznauye i escse dobro oponásauye na vu prebitlfi
növendékek között oly tulajdonokkal, azon ismeretekkel felruházottat, miuőt osztáue vu czejloiu uyibovom zsitk i. 1 döuok rejtko najdem o vu toj m ladoszti