A Könyv éjszakája 2021

A Könyv éjszakája 2021 vendégei

Jovanović, Klarisa
Ptujban született, a gyermekkorát Izolában töltötte. A Ljubljanai Filozófiai Egyetemen francia és összehasonlító irodalomtörténet (komparatisztika) szakon végzett. Újgörögből, horvát, szerb, macedón, francia és olasz nyelvből fordít...
Pál Péter
Lendvai költő, előadóművész, énekes, a Kaposvári Egyetem Színházi Intézete Színművész szakának hallgatója. 16 évesen adta ki első verseskötetét...
Cár József
Cár József Dobronakon született, parasztcsaládban. Hosszú évekig a Dobronak helyi közösség elnöke, és a muravidéki magyar kisebbségpolitika aktív tagja volt...
Vrenko, Valerija
Valerija Vrenko nyugdíjas jogász. Már az általános iskolában elkezdett írni. A sötét, szokatlan történetek, sci-fi, élet és halál kérdései, valamint a miszticizmus érdeklik...
Baboš Logar, Bea
Az apja magyar volt, az anyja szlovén. Az általános iskolát és a középiskolát Muraszombatban végezte. A ljubljanai egyetem Bölcsészettudományi Karán szlovén és összehasonlító irodalom szakon végzett...
Galič, Tomaž
Tomaž Galič már 20 éve tevékenykedik mint amatőr fényképész. A lendvai Foto video klub elnöke...
Sobočan Gabriela
Hosszú ideig volt a Lendvai képviselői iroda referense, Lendva Község Községi Tanácsának és a LKMNÖK többéves tanácstagja volt, valamint a Hosszúfalui Helyi Közösség elnöke volt...

Jovanović, Klarisa

Ptujban született, a gyermekkorát Izolában töltötte. A Ljubljanai Filozófiai Egyetemen francia és összehasonlító irodalomtörténet (komparatisztika) szakon végzett. Újgörögből, horvát, szerb, macedón, francia és olasz nyelvből fordít. Munkásságát számos díjjal ismerték el. 2014 óta a Szlovén Írók Társaságának tagja. Zenészként a 90-es évek elejétől jelen van a szlovén zenei életben. Repertoárjában megzenésített versek és népdalfeldolgozások szerepelnek, a szlovének mellett a volt Jugoszlávia, Dél-Európa és a Földközi-tenger keleti részének országaiból is. A szefárd zsidók zenéjével is sokat foglakozott. Együttműködik hazai és külföldi zenészekkel.

  • Klarisa Jovanović, 2020: Telovadec Nikolaj. Medvode: Malinc
  • COBISS+

  • Klarisa Jovanović, 2020: Pravljica, pogrni se: za mizo s pravljičnimi junaki. Trst: ZTT – EST, Celovec: Drava
  • COBISS+

  • Eleni Katsama, 2020: Gorila na luni. Medvode: Malinc, Klarisa Jovanović fordításában
  • COBISS+

Pál Péter

Lendvai költő, előadóművész, énekes, a Kaposvári Egyetem Színházi Intézete Színművész szakának hallgatója. 16 évesen adta ki első verseskötetét. A Szúnyogh Sándor Fogalmazási Verseny többszörös díjazottja, József Attila, Kaleidoszkóp, illetve ifjúsági Radnóti-díjas.

Pál Péter a Könyv éjszakájához versének felvételével járult hozzá.

Megjelentetve a szerző engedélyével.

Cár József

Cár József Dobronakon született, parasztcsaládban. Hosszú évekig a Dobronak helyi közösség elnöke, és a muravidéki magyar kisebbségpolitika aktív tagja volt. Amióta eszét tudja, azóta gyűjti a Dobronak környéki falvak falusi történeteit, a népi szójárásból kinövő, a több rendszerváltást is megélt magyar és szlovén emberek adomáit, az együttélésből fakadó, legtöbbször tréfás kimenetelű fordulatos észjárást és szándékot így őrző, megesett történeteit, amelyeket Mári, nekem sem mondta senki! és Második eresztés című adomagyűjteményekként adott ki.

Cár József a Könyv éjszakájához adomáival járult hozzá, amelyeket itt hallgathatnak meg:

 

Naca néni

Ugyancsak Naca néni egy alkalommal elment Budapestre a nővéréhez látogatóba. Mint ez nálunk szokás, sok finomságot vitt magával, így felpakolva több csomaggal érkezett a fővárosba. Amikor a csomagokkal megpróbált a villamosra feljutni, az persze nem várta meg, míg felszáll, hanem elhajtott. Naca néni pedig ottmaradt az állomáson a csomagok egy részével. Egy kedves pesti fiatalember erre megkérdezte tőle: „Itt tetszett maradni?” Mire Naca néni: „El tetszett volna menni!”

Jóska I.

Jóska és Jani gyéríteni mentek az erdőbe lovakkal. Ahogy az illik, megálltak az Emil kocsmája előtt egy rövid italra. Jóska bement a kocsmába, míg Jani kint maradt a lovaknál, de Jóskával rendeltett magának egy gorčicát. Jóska a kocsmában az idősebb Lajos bácsinál, aki ott dogozott, meg is rendelte a konyakot és a gorčicát. A konyak meg is volt, de gorčica nevű italról az öreg Lajos még nem hallott. Hogy ne látsszon tudatlannak, kiment Janihoz és rákérdezett, hogy kicsi gorčicát kér-e vagy nagyot, mire Jani azt felelte, a kicsi sem fogy el. Amikor Lajos bement a kocsmába, mondta is a Jóskának, hogy ez a gorčica nagyon erős ital lehet, ha még a kis kimért sem fogy el belőle. Lajos, hogy találjon gorčicát, az összes italosüveget leszedte a polcról, de ilyen nevű ital nem volt a kocsmában. Erre ért be a kocsmába a tulajdonos, aki a megszeppent pincérnek elmondta, hogy a gorčica nem ital, hanem mustár.

Megjelentetve a szerző engedélyével.

  • József Cár, 2014: Mári, nekem sem mondta senki! Lendva: MNMI
  • COBISS+

Vrenko, Valerija

Valerija Vrenko nyugdíjas jogász. Már az általános iskolában elkezdett írni. A sötét, szokatlan történetek, sci-fi, élet és halál kérdései, valamint a miszticizmus érdeklik. Egy helyi irodalmi egyesület tagja, versei különféle folyóiratokban jelentek meg. 2019-ben Klarisa című novellájáért Arany Supernova-díjat kapott a jesenicei 4. Meteorita tudományos és sci-fi fesztiválon. 2020-ban megjelent a Klarisa című novellagyűjteménye és a Potovanje duše (A lélek utazása) című verseskötete.

Valerija Vrenko a Könyv éjszakájához 2 szöveggel járult hozzá a Klarisa című kötetéből, valamint versekkel a Potovanje duše című verseskötetéből, amelyeket itt hallgathatnak meg:

Snežni vihar je postajal vse močnejši, vendar Klarise to niti najmanj ni zmotilo. Nasprotno, težko krzneno kapuco je nestrpno odrinila z glave in si s hitro kretnjo s čela odstranila šop bujnih las, da bi bolje videla. Zasopla je tekla po zasneženem hribu navzgor, da bi v nizki dolini pod njim s pogledom ujela krdelo severnih jelenov v diru. Snežinke so jo slepile in ledeni veter se ji je zaganjal v pordela lica, medtem ko ji je srce divje utripalo. Pogled na mogočne severne jelene, ki so drveli v snežnem metežu in jim je iz gobcev puhtela vroča sapa, je bil veličasten!

Grem v gorice« je dejal in se obrnil k ženi. »Pridi za mano, ko končaš kosilo!« S palico se je počasi napotil tja, gor proti Sveti Trojici, kjer se je ob majhnem vinogradu pod težo let sesedala njegova stara vinska klet.
»Malo bom delal v goricah, saj dolgo itak ne morem«, je medtem mislil, ko je veliki starinski ključ zaškrtal v ključavnici, da bi odklenil stara škripajoča vrata. Spodaj v kleti so bili sodi še polni že skoraj kislega vina, prigaranega z žulji in krvavim potom, mračna sobica, polna pajčevin, prahu in črvivega pohištva, pa je proti njemu zasmrdela po trohnobi in plesni.

Megjelentetve a szerző engedélyével.

 

  • Valerija Vrenko, 2020: Klarisa. V Lendavi: samozaložba
  • COBISS+

APOKALIPSA

Zemlja, nekoč zeleno-modri
dom si nam bila,
sedaj na njej ni več slišati
utripa človeškega srca.

V vesoljska brezna Poslednji
vojskovat so se odšli,
da bi nekoč lahko se
nanjo svobodni vrnili.

Davno je, kar na stolpih svetlih
so stražili in nemo zrli v tujce,
ki parali so ljubo jim nebo.

V poslednjih sončnih žarkih
je Mir izgubil zadnjo bitko s Temo.

Uročena samota vlada povsod,
brezupen strah je tukaj gospod.

Ni več vetra, ne meglic,
ne dreves in ne cvetlic,
ki, kot se mi zdi,
so bile človeške oči …

Nemirno nebo še zmeraj režejo
jeklene ptice, nekoč pa tod so
v toplih nočeh letale kresnice …

Na tej krogli zapuščeni, sivi,
je kot kužna bolezen bila
iztrebljena ljubezen.

SANJE

Ovila sem se
v mehko odejo,
da lažje potonem v tople meglice.

Lahkotno stopam
med sanjske podobe,
kjer usahnejo vse dnevne tegobe.

Se vprašam,
le kam odidejo misli,
ko jih preženem?

Nekatere zbežijo
kot oblaki, ki jih po nebu
suvajo vetrovi.

Druge se vračajo
kot zarja v jutro,
kot volkulja v svoj prvi brlog.

Spokojno zleknjena
na blazinah sanj
že diham v ritmu mraka.

In potem, čez dolgo časa,
ko sanjam odvežem krila,
se name usuje zvončkljajoči plaz miru.

Vse mine, ostanejo mi
le sanje,
vzamem jih s sabo v nov dan,
da spomin ne izgine,
da se laž ne naseli vanje.

JUTRO V GOZDU

Na vzhodu je nebo zakrvavelo,
v globinah smaragdnega gozda
se sliši spokojno mrmranje
starih dreves.

V svežem jutru z drevesnih
listov zvonko odpadajo biseri
vodnih kapelj … nekatere so
težke in temačne, druge se
lesketajo v mavričnih barvah
sončnega vzhoda.

Prebudijo se še ptice,
glasovi prebujajočega se dne
nenadoma udarijo v ušesa
kot Niagarski slapovi.

Stopam po vlažni travi, mahu
in odpadlem listju,
lasje so kmalu mokri.

V očeh me skelijo solze,
prameni se lepijo na čelo in lica,
srce razbija v burnem ritmu,
ko se bližam cilju.

Sredi gozda kot očak stoji
ponosen hrast … stoletja, vojne,
letni časi so hrumeli mimo,
on pa sledil le soncu je in luni.

Nenadoma kot rezilo
ostro šine vame vonj trohnobe,
smrti, nekega konca ...

Zdrznem se in stopim bliže,
za trenutek neutolažljiva,
vendar v istem hipu mi srce zavriska …

V vdolbini prastarega debla
se - skrita pred pogledi -
lesketa kristalno čista voda
… kri novega življenja.

SPREHOD DUŠE

Znana pot me vodi
do rečne mrtvice,
kjer nežno pojo zasanjane ptice.
Tam lokvanji beli cvetó
in meglice spokojno legajo
na zemljo.

V meni sta mir in neskončna
tišina, vsa radost sveta in
brezmejnost vesolja …
V objemu s samo seboj
čutim le utripanje
srca in krvi kot
valove morja.

Danes je dan, ko mi dišijo
vse slike, z mislimi
poljubljam vse znane mi like …
Platno noči naj jih prekrije
do svita, ne pustim
vdora ljudi v
moja kraljestva skrita.

Tedaj v zvoniku udari v polno …
že stopam iz skritega raja, kjer
se počutim popolno,
na pot smerokazov in v
mesto brezbrižnih obrazov.

Nabiram poljube toplega jutra,
zajemam svetle žarke v dlani,
da jih skrijem v zbirko, kot to počneš ti.
V dušo nalagam dreves nežne dotike,
zven pesmi visokih trav
in cvetne poljube …
da ne pozabim lepote in se
spomnim obljube.

  • Valerija Vrenko, 2020: Potovanje duše. Lendava: Zveza kulturnih društev
  • COBISS+

Megjelentetve a szerző és a kiadó engedélyével.

A bemutató a lendvai Kultúregyesületek Községi Szövetségével együttműködve készült.

Baboš Logar, Bea

Az apja magyar volt, az anyja szlovén. Az általános iskolát és a középiskolát Muraszombatban végezte. A ljubljanai egyetem Bölcsészettudományi Karán szlovén és összehasonlító irodalom szakon végzett. 1970 és 2005 között szlovén nyelvet tanított a Muraszombati szak- és technikai középiskolán. Szlovén nyelvre fordította néhány magyar szerző regényét. Három önálló novellagyűjteményt adott ki. A Vestnik újság Pen című havi mellékletében cikkeket tett közzé a szülőföldjéről híres, de kissé elfeledett személyiségekről. Egy ideig kulturális rovatot is szerkesztett ugyanabban az újságban. Az Idea TV-n a Druženja s knjigo (Könyvvel való társalgás) című műsorban működött közre. Radencin él, és aktívan részt vesz az ottani idősek otthona tevékenységeiben. Ez év elején önéletrajzi regényt adott ki Panonska melanholija (Pannon melankólia) címmel.

Beszélgetés Bea Baboš Logarral a Panonska melanholija című könyvéről (szlovén nyelven)


V začetku leta je izšla vaša knjiga z naslovom Panonska melanholija. Ima kar dva podnaslova: Cvetkovi ter Abecedarij nostalgije. Cvetkovi, ker govori o družini po materini strani, Abecedarij nostalgije, ker si po abecednem vrstnem redu sledijo poglavja, v katerih opisujete sorodnike, dogodke v svojem življenju, razmišljanja o Bogu, o svetu … Od kod odločitev za naslov in podnaslova? Se vam zdi, da ste kot družina bili melanholični? Oziroma, da je veliko vaših družinskih članov bilo melanholičnih? Zapisali ste, da je večina Cvetkovih doživela več slabega kot dobrega …

Naslovi se verjetno porajajo kar sami od sebe. Mislim, da ni bila melanholična samo moja družina in tudi v njej ne vsi. V mojem času sicer več ne, pred mano pa je bil to duh časa, panonski prostor, mislim predvsem madžarski, je bil izrazito melanholičen, zlasti po svoji literaturi, če omenimo le pesnika Adyja, pa recimo Sándor Márai, zelo blizu temu razpoloženju se mi je zdel njegov roman Esterina zapuščina, pa Szomorú vasárnap – žalostna nedelja, pa halgatoji, ki so jih Cvetkove ženske poslušale v nedeljo popoldne, čeprav meni v mladih letih nikakor niso bili všeč. Melanholija je posebno razpoloženje vdanosti v usodo, ko se več ne boriš, si zadovoljen s sanjarjenjem, branjem, posedanjem ... v praznih poletnih popoldnevih. Tega nikoli nisem razumela kot obup ali žalost, ampak kot stanje rahlega obžalovanja, pa tudi zadovoljstva, da je tako, kot je. Melabus je temu rekla moja omama. Takšno vzdušje je bilo doma tudi v Soboti, ki je bila dogo časa večnarodna in večverska, meščani so bili po poreklu Madžari, Nemci, Čehi, Slovaki, Judje, Romuni in seveda Slovenci, avtohtoni in tisti, ki so prišli po prvi svetovni vojni, ko se je Prekmurje priključilo k Sloveniji. Po veri pa katoliki, protestanti, močna je bila tudi judovska skupnost.
Podnaslov je nastal, ker je v središču pripovedi družina moje mame, tudi širša in zaradi različnih usod primerna kot literarna snov. Abecedarij pa zato, ker dolgo nisem mogla ugotoviti, kako naj vse skupaj razvrstim, potem pa sem se spomnila abecede. Vsako poglavje se lahko bere posebej in na koncu se pokaže mozaik, v katerem je združena cela zgodba.

Bea Baboš Logar az idei Könyv éjszakájára a Panonska melanholija című regényéből küldött fejezetet.

KNJIGE

Ne spominjam se, kdaj so mi prvič v roke potisnili knjigo, niti ne, kdaj sem začela brati. Prve otroške knjige mi je brala Omama, tudi sama strastna bralka, prav tako kot mama in teta Anuš. S knjigami sem bila obdana od otroštva naprej, pri nas jih je bilo veliko, še iz predvojnih časov, a večinoma so bile madžarske, slovenskih je bilo le malo. Te so začele prihajati z mojim odraščanjem, domačim branjem, ki smo ga dobili v šoli in iskanjem v knjžnici: od otroških knjig do pustolovskih, zgodovinskih, indijanaric, v vsaki so bila čudovita doživetja. V gimnazijskih letih so prišli veliki romani svetovne knjževnosti in seveda je bil tudi moj študij s knjigami tesno povezan.

Največkrat v življenju pa sem prebirala tri romane, če naštejem po vrstnem redu: Thomas Mann - Čarobna gora, Miguel de Cervantes - Don Kihot, Bulgakov - Mojster in Margareta. Ne po vsebini ne po avtorjih nimajo med seboj nobene zveze, zato zelo težko pojasnjujem, zakaj so mi tako ljube, saj sem vsako prebrala najmanj šestkrat v različnih obdobjih svojega življenja. Ugotovila pa sem, da je zanimivo, če prebereš svojo priljubljeno knjigo vsakih deset, dvajset let , se vrneš k „prijateljem“ in vsakokrat spoznaš nekaj novega. Razumljivo je, da si to razkošje lahko privoščimo le, če dovolj dolgo živimo, če nismo preveč radovedni, ne hlastamo kar naprej za novimi vznemirjenji in smo nekaterim avtorjem pač zvesti. Gotovo bo bralec, ljubitelj knjig, bral tudi to, kar izhaja sproti, pozoren bo na nova lepa doživetja, ki jih nudijo zgodbe. Tudi v mojem življenju so bile razen teh treh še številne knjige, ki sem jih prebirala z zanimanjem in občudovanjem in veliko časa sem, ne vem, če se naj tako izrazim, zapravila tudi za branje kriminalk.

Megjelentetve a szerző és a kiadó engedélyével.

  • Bea Baboš Logar, 2021: Panonska melanholija
  • COBISS+

Galič, Tomaž

Tomaž Galič már 20 éve tevékenykedik mint amatőr fényképész. A lendvai Foto video klub elnöke. Több hazai és külföldi kiállításon vett részt, és két önálló kiállítása is volt: Az elhagyott műterem, és a Dark angel. 2020 decemberében jelent meg Dark Angel (Sötét angyal) című fotókönyve.

A KÖNYVRŐL:

A Dark angel (Sötét angyal) egy fényképészeti projekt, amellyel 15 éve kezdett foglalkozni, és az évek során továbbfejlesztette. 2016-ban ebben a témában egy azonos nevű kiállítása is volt, ennek folytatása pedig a 2020 decemberében megjelent fotókönyve. Több évig készítette a kiállítást, amely a könyv elődje volt. A projektben 13 modell vett részt. A könyvben 66 fotó található, amelyek tematikusan egy történetbe kapcsolódnak, éspedig a fehér angyal sötétté való átalakulását mutatják be.
Az angyalok természetfeletti szellemi lények, és így az istenségek szolgái. Az angyalok többnyire jók és kedvesek. De vannak negatív, rossz angyalok is – ezek a sötét angyalok. Ezzel a témával foglalkozott a szerző. Fényképeivel a miszticizmus világába kalauzol el bennünket, amely különbözik a mindennapjainktól. Ebben a világban pozitív angyalok vannak, de megvan ezeknek az ellentétük is, a sötét angyalok. Ezek az angyalok arra figyelmeztetnek bennünket, hogy mindenkinek van egy sötét oldala. A szerző a fotókönyvében bemutatja a fehér angyal feketévé való átalakulását, tehát az ellentétét annak, amihez hozzászoktunk. A sötét angyalok ebben az esetben nem jelentenek semmi rosszat, hanem másságot, valami újat, eltérést a hagyományostól, az ismerttől (összegezve a Dark angel könyvből).

Tomaž Galič az idei Könyv éjszakájára fotókat küldött a Dark angel című fotókönyvéből.

  • Tomaž Galič, 2020: Dark angel. Lendava: Zveza kulturnih društev
  • COBISS+

Megjelentetve a szerző és a kiadó engedélyével.

A bemutató a lendvai Kultúregyesületek Községi Szövetségével együttműködve készült.

Sobočan Gabriela

Hosszú ideig volt a Lendvai képviselői iroda referense, Lendva Község Községi Tanácsának és a LKMNÖK többéves tanácstagja volt, valamint a Hosszúfalui Helyi Közösség elnöke volt. Szeret utazni és új országokat és kultúrákat megismerni.

Sobočan Gabriela az idei Könyv éjszakájára egy útibeszámolót küldött, amelyet itt olvashatnak el.

Ciudad Perdida - Az Elveszett Város – A kogik misztikuma

Magam mögött hagyva a karib-tengeri szibarita életmódot, a kontinens belseje felé veszem az irányt, ahol egy sokkal izgalmasabb és nehezebb terep jön, egészen az Atlanti-óceán partjáig. Az igazi, hamisítatlan dél-amerikai trópusok: dzsungel, rengeteg víz és még annál is több szúnyog. Ennek első megállója pedig egy kalandos túra a Kolumbia egyik legszebb részén található elveszett városba.

Az elveszett város, azaz Ciudad Perdida Észak-Kolumbiában található Santa Marta városhoz viszonylag közel, a Sierra Nevada hegység északi részén. A Sierra Nevada egy meglehetősen népszerű név magashegységi körökben, hó fedi magas csúcsait. A név kötelez, ugyanis a Sierra Nevada szó szerint Havas-hegységet jelent.

Az elveszett város pedig nevéhez méltóan szintén egy igazi elveszett város a dzsungel mélyén. Akár a következő Indiana Jonest is forgathatnák itt, már ha lenne következő rész. A várost a teyuna indiánok alapították a 9-10. század környékén, amivel a Machu Picchut is jó párszáz évvel megelőzi. Elrejtettségére viszont nem lehet panasz, mert ugyan csak 1200 méterrel van a tengerszint fölött, a dús növényzet és a számtalan kisebb-nagyobb hegy által szabdalt táj miatt esélytelen normál úton rátalálni. Ez szerencsére a spanyoloknak sem sikerült, sőt ha hinni lehet a történetíróknak, egészen 1975-ig nem járt civilizált ember a város terültén.

Akkor is természetesen sírrablók fedezték fel, eleinte megpróbálták a legnagyobb titokban tartani még a hely létezését is, és közben a lehető legnagyobb hasznot húzni a kincsek értékesítésével. Egy idő után azonban kezdett feltűnni a környékbeli régészeknek a sok új, eddig ismeretlen eredetű kincs, és hamarosan meg is kezdődött a tüzetesebb vizsgálódás a helyszín hollétét illetően. Mint kiderült, a sírrablókkal kapcsolatban állt egy helyi archeológus, aki a kiásott leletek terítésében segített fejvesztés terhe mellett. Végül 1977-ben kénytelen volt elárulni a hatóságoknak, hol is van pontosan az elveszett város, és valamilyen rejtélyes okból kifolyólag még ezt az árulást is megúszta.

Megjelentetve a szerző engedélyével.

Figyelmükbe ajánljuk

A felőtteknek készített olvasóversenyt már 5. éve hírdetjük meg. Az olvasók toborzását és az olvasás népszerűsítését szolgálja. Az ajánlott könyvek listáját itt tekinthetik meg.

1995-ben az UNESCO A könyv és a szerzői jogok napjává nyilvánította április 23-át. A világirodalomban április 23. szimbólikus dátum, ezen a napon halt meg a világirodalom két jelentős képviselője is, William Shakespeare és Miguel de Cervantes. Ezt a napot az olvasás, a könyv népszerűsítésére, valamint a szerzői és szellemi tulajdon védelmének szentelik. A könyv és a szerzői jogok napja alkalmából egy virtuális kiállítást készítettünk a felnőtteknek ajánlott könyvekből, amelyet itt tekinthetnek meg.