Helene Uri
Szavak a múltból
Elinor Smidt nyelvkutató váratlan ajánlatot kap, ugyanis felkínálnak neki egy állást az észak-norvég Finnmark megyében – egy projektet, amely a tengeri számik (lappok) nyelvét kutatja és tanulmányozza, s amely népcsoport kihalás előtt áll. Ugyanekkor a könyv szerzője, Helene Uri is egy ilyen ajánlatot kap. A hang a vonal másik végén Helene rokonaként mutatkozik be, és a beszélgetés során Helene megtudja, hogy a dédapja is tengeri számi volt, ez viszont titok volt és a család erről soha sem beszélt. A regény egyik vonala teljes fikció, a másik igaz történet, együtt viszont egy érdekes regénybe fonódnak össze, amely a nyelvről, a családról és a hovatartozásról szól, és arról, hogy ezek örökre elveszhetnek: „… A halottak magukkal viszik hangjukat, gondolataikat, kezüket. Amikor elmennek, nem marad más, amibe kapaszkodhatnánk, csak a hátrahagyott tárgyak és a megörökölt szavak” – írja a szerző.
