Sheila Hocken
Emma meg én
Sheila Hocken saját élettörténetét írja le. Iskolás koráig fogalma sem volt arról, hogy rosszul lát, homályos képeket és színeket látott, de azt hitte, mindenki így látja a világot. A látása fokozatosan romlott, míg húszéves korában már majdnem teljesen megvakult. A lány képtelen volt feltalálni magát a környezetében. Ekkor lépett be az életébe Emma, a vakvezető labrador, akinek segítségével újra megtanult élni. Sheila az Emmával való ismerkedését és életen át tartó barátságukat írja le. Ő közben visszanyerte látását, majd vakvezetőkutya-iskolát nyitott, hogy másoknak is megadja azt a lehetőséget, amit kapott.
