Király Moss, Suzanne

1937-ben született Chicagoban (Illinois állam, USA). Életének első jelentősebb állama Texas, ahol érettségit tett. Majd New Yorkba került, ahol felvételt nyert a The Art Students’ képzőművészeti akadémiára. Később kíváncsiságból Európába utazik, s Zágrábi Képzőművészeti Akadémián tölt néhány szemesztert. Itt hozza össze a sors későbbi férjével, pályatársával, Király Ferenccel. 1967-ben a Bécsi Akadémián diplomát és magiszteri címet szerez. Közel fél évszázada Lendván él és alkot. A multikulturális, többnemzetiségű közeg műveinek legfőbb ihletője.

A 2007-es festészeti monográfia Örvénylő világom címmel megjelentetett önéletrajzi esszéje szerint az Amerikai Egyesült Államok Chichago városában született művésznő gyermekkora más vágányokon haladt, s emlékeit is másfajta események befolyásolták, mint a többi lendvai művészét. Apjáról is csak halovány emlékek maradtak, amikor elhagyta a családját, s elment a háborúba. A gyermek-felnőtt visszaemlékezése tele van fanyar iróniával, az élet felvállalását illetően: „Ahogy aztán a csecsemőből kisgyermek lesz, megtanulja, milyen zord is lehet az élet: kínzó éhség, sajgó dudorok helye, szeretett kiscicáinak halála, az édesapa eltűnése örökre. Később egymás után szövögeti a terveket, majd elfelejti őket, akár a tegnap elfogyasztott kávét, és egy kis idő múlva a gyerek-felnőtt rádöbben, hogy nem változtatható meg semmi sem…” – írja.

Gábor Zoltán korai, a 80-as évek elején írott Képzőművészet a lendvai Ugaron című esszéjében örömmel üdvözli a lendvai képzőművészeti arcképcsarnokban, a lendvai művészek „kánonjában” Suzanne Király-Mosst. Ahogy írja, sokat jelenthet az ilyen szellemi „vérátömlesztés” kultúréletünk élénkebb kibontakozásánál”, mert „gyakran ellensúlyozza az egyhangúság veszélyét”, mely „mindig lesben áll”.

Ugyancsak Gábor figyel fel elsőként arra, hogy Suzanne Lendván találta meg festői nyelvezetének „egyéni grammatikáját”: - Az elmélkedő lélek tudatával szerkeszti meg különös világát, amelyről „az Akadémia klasszikus realizmusa már régen lehámlott”. Ez a megállapítás a művésznő „arcképeire” is érvényes, hiszen ő sem a „fizikai egyént” festi, hanem annak lelki mását.

Első lépésként ő is a tárgyi világ tapasztalatait rögzíti. Önarcképein gyakran jelenik meg a szabadság, illetve a szabadság hiányának az élménye. E pályaszakasz kb. 70-ig tart, amikor a materiális világ ábrázolásától a szellemi, illetve kozmikus világábrázolás felé hajlik a pálya íve. Az új alkotói korszak a Kezdetek I. című festményében megfogalmazottakkal összhangban a világról való egyéni gondolkodásmódban ölt testet. – Az ábrázolt embrió jelképes: a kozmosz tojásának jelképeként kell értelmeznünk, amelyben a magzat van, s ez kapcsolatban van a világ keletkezésével és továbbfejlődésével – írja kritikusa, Franc Obal.

Hasonlóképpen az életbe vetettség élményét tapasztaljuk A sors hatalma című olajképén is.

Az egyéni kifejezésmódig azonban a 80-as évek közepén ér el, előbb az Utak, illetve a Körök az egykor már elkezdett motívumok kiaknázásával és képi kifejezéskészletével. Tulajdonképpen e két motívum köré csoportosítja mondanivalóját a 90-es években is, egyrészt a színek redukciójával, másrészt a képsík topológiai modifikációjával.

Innen már csak egy lépés a kollográfia technikai újításig a grafika felé vezető úton, mellyel egyúttal a tárgyi és a szellemi világ szintézisét hozza létre. Ezek a címek is jelzik a kozmosz színeivel kibővülő koloritás, mely az ősrobbanás utáni időszakot hozza a kutatás középpontjába a spirál megannyi kitáguló és befelé hajló idomaival, „a térbeliség felé való elmozdulás” és kiteljesedés elégedett „örömével”.

A néhány oldalas, a családi albumot és az európai rokoni szálakat is felgöngyölítő legendárium végén a művészi pályakezdés gyötrelmeire és az elfogadásig tartó rögös út részleteire is kitérve így vall: „Hetven évem tárháza felbecsülhetetlen kincsekkel van teli: utazások, változások és tanulás, emlékezetes találkozások; sok-sok örömet okozó pálya; környezet (város és ország), mely lelki nyugalmat áraszt, amelyben a kreatív képességeim kifejlődhetnek és gyarapodhatnak. Megértettem, mit jelent valahova tartozni”. A hetvenedik életévében lévő művésznő ezen felül a gyermekkori nagy álom valóra válását tartja a legnagyobb eredményének: hogy művésznővé vált, hogy művésszé lehetett!

Forrás:

  • Suzanne Király-Moss: Galéria-Múzeum Lendva, 21. december 2001−31. januar 2002. Galéria-Múzeum, Lendva, 2001.

Utolsó módosítás: 2015-11-10 11:13:04