Vlaj Lajos

A szlovéniai magyar irodalom első költője, fáradhatatlan politikai és kulturális vezetője. Sokgyermekes családban született Lendván, az Alsó utcában. Az elemi iskola és a négy polgári elvégzése után gimnáziumba szeretett volna iratkozni, tanárnak készült, de mivel taníttatását a család nem tudta vállalni, ő is apja mesterségét választja, cipészinasnak áll. A harmincas években megismerkedik a munkásmozgalommal, a magyarok bevonulása után letartóztatják, előbb Muraszombatban, majd Szombathelyen és Pécsett raboskodik. Itt, a börtönmagányban írja legmegrázóbb, expresszív töltetű verseit (pl. Körséta a fegyházudvaron, Csak tenyérnyi résen), háborús témájú verseit a vajdasági Híd és a Kalangya is közölte. A második világháború után előbb fordítóként, majd a lendvai könyvkereskedésben eladóként dolgozott. A szlovéniai magyarság első kisebbség-politikusa, aki a közművelődés fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektetett. Verseiben a magyar népies líra hagyományait követi, de Ady és Illyés Gyula is hatottak rá. Fordítóként is ismert: Prešeren Pohárköszöntőjét ő ültette át elsőként magyar nyelvre. Az 1961-ben megjelent Vlaj Lajos Versek kötet gyengéi ellenére, melynek kritikai számvetésére a vajdasági Szeli István vállalkozott, reményt is ébresztett abban a tekintetben, hogy a Mura-menti kis közösség mégiscsak kialakíthatja sajátos kultúráját, illetve irodalmát. A nyelvi gyengeség a második világháború után értelmiségiek nélkül maradt közösséget a nyelvhalál szélére sodorta. Másrészt saját szlovén elvtársai, ahogy a kisebbségi magyar munkatársai sem tudták az író kvalitásait felbecsülni, felmérni. Miško Kranjec és Vanek Šiftar, Vlaj verseskötetéből hiányolta a forradalmi, napi politikát kiszolgáló hangnemet, stílust, a kötet versei pedig lesújtó, „a régi napok intim költészetének” és „nem a nagy forradalmi lendületek költészete” bélyegét kapták. Sajnos, Vlaj magyar kisebbségi munkatársai, később is a csak példát adó mestert és a nemzetiségi politikust látták személyében. Varga Sándor nemzetiségi politikustárs is félreértelmezi Vlaj költői szerepvállalását, melynek egyik meghatározó eleme volt a szerénység, mondván a költő maga sem tartotta fontosnak irodalmi tevékenységét, verseit. Ma már tudjuk, a háború előtt írt gyönyörű vallomásai a szülőföldről, a kisemberről (Réthatári cser alatt, Drága föld, Vonaton stb.) s a háború alatt született megrendítő vallomásai (Csak tenyérnyi résen, Körséta a fegyházudvaron stb.) a távoli Vajdaságban is magas értékelést kaptak. Herceg János írja az ötvenes évek végén Vlaj verseiről, akit a Kalangyában több alkalommal is közölt: „Nyolc-tíz versére emlékszem, s azok egy kialakult, határozott arcélű költőre mutatnak. A költészet nála nem csak érzelmek kifejezésére szolgált; ő tanított és lázított is verseivel. De mindig költői hévvel és igénnyel.” Szeli István (1981) pedig a Versek kötet kapcsán írja: „Vlaj költészete eleven cáfolata annak a közhelynek, hogy a háborúban hallgatnak a múzsák: harminchat vers közül harminckettő élete mélypontján, 1939 és 1944 között, fogházban, internálótáborokban, rabkórházban, a háborús sors mélyeiben született”. Sajnos posztumusz kötetében (Szelíd intés, 1967) már sokkal nagyobb a minőségi ingadozás, éppen az agitpropos beütés miatt, mely az ötvenes évek „hurrá optimizmusának” jegyeit mutatja. (A Jövő kovácsai, Októberi forradalom, 1917, Testvérem lettél). Elnémulását pedig nagyban befolyásolta betegsége, s az is, hogy szinte légüres térben alkotott, s bár a politikai helyzet lehetővé tette, hogy a 60-as években a napi politikától függetlenítse magát, tragikusan gyorsan bekövetkezett halála miatt a fiataloknak nemigen tudott segíteni az irodalomszervezésben. De pozitív példával szolgált a Tavaszvárás írói nemzedékének a muravidéki Pomurska založba kiadóval való együttműködése, a könyvkiadás megindulása terén.

Művei:

  • Vlaj Lajos: Versek. Pomurska založba, Muraszombat, 1961.
  • Vlaj Lajos: Szelíd intés. Pomurska založba, Muraszombat, 1967.

Utolsó módosítás: 2015-11-10 11:29:27