Göncz János

Hídvégen született 1934-ben. Az algimnáziumot Lendván végezte, ahol érettségizett, majd kitanulta a szerszámkészítő szakmát. 1968 után Németországban vendégmunkásként dolgozott nyugdíjazásáig. Festőként, majd hazaköltözése után „kép-íróként” emlegette a hazai kritika, művelődéstörténet-írás.

Göncz János naiv festő, a műfajon belül a naiv realisták között lehet kijelölni a helyét. Annak a műfajnak a makacs képviselője, amelynek a nyugati világ képzőművészetében a horvát „hlebinjei iskola”, Hegedušič és Mraz, valamint később Generalićék szereztek világhírnevet. Képein a falusi ember számára oly ismerős tájak, szituációk vagy nagyon is mindennapi események és foglalkozások jelennek meg.
A vászon, később a farost szinte minden részlete megtelik figurákkal, élettel pl. a gólyavárás, vagy a legelőre „hajtás” kompozíció egységébe határolva. A létezés boldog pillanatai ezek, egy mára már letűnt és ellentmondásoktól sem mentes világ (boldog békeidő?) képi lenyomatai. Némely esetben a paraszti világnak ezekhez képeihez ökológiai mondanivaló is társul (A természet visszaüt, Szemétgolyó), melyeken a „szemetelők” között mitológiai szörnyek is megjelennek.
A hazaköltözés utáni időszakban Göncz János képeinek motívum- és színvilága is szükségképpen derűsebbre változik, némely esetben a szürrealizmus mellékzöngéivel, futurista kelléktárral. Ennek okait abban látja a képművészeti kritika-írás, hogy Göncz már nem emlékezetből fest „emlékképeket”, hanem a realitást festi „futurista” színekkel, az öregkori derű és boldogság új útjait kutatva.

Dokumentáló jelleggel bíró képei illusztrációként két könyvében jelentek meg életében: A gyermekkorom falujában (Lendva, 2001), illetve annak szlovén változatában (Vaške slike mojega otroštva, Lendava-Ljubljana, 2004).

Forrás:

  • Dimitrijevič, Kosta, é.n.:Naiva u Jugoslaviji, Beogradski izd.gr. zavod.
  • Bence Lajos: „Szabadon mint a vadvirág…”.
  • In.Identitás és entitás. 2005. Pannon Tükör könyvek. Zalaegerszeg.

Utolsó módosítás: 2015-11-22 14:12:10