Göncz László

Muraszombatban született, a tanítóképzőt Szombathelyen, az egyetemet pedig Pécsett fejezte be. Történelemtanári végzettségét, művelődésszervezési tevékenységét előbb önigazgatási közösségben, majd a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetben kamatoztatta, melynek 2 évtizedig volt az igazgatója.

A 90-es években versekkel, majd a magyarság- és a történelemtudomány terén jelentkező Göncz László 2003-ban jelentette meg Olvadó jégcsapok című regényét. A könyvről készült recenziók, az ugyancsak hagyományos regénytechnika és a történelmi regény (Péntek Imre) műfaji meghatározással élnek Göncz László művét illetőleg. Mások „magyarságregényt”, magyar „sorsregényt”, a „megszenvedett múlt” regényét látják benne. Visszatérve a történelmi paradigmához, egy kisember hányatott, de mégis emberi kiállásának a regénye egy olyan korban, amikor nem volt könnyű a Kiss Lászlók sorsa a Kárpát-medencében, bárhol éltek is.
Ahogy Péntek Imre írja a regény főhősének emberi tartásáról: „… Mégis, érzékelhetően felmagasodik ez a nevében is kis ember, aki a maga tisztaságával és emberségével vádolja azokat, akik ebben a megalázott helyzetében mindent megtesznek azért, bűnösnek érezze magát, mert vállalja és nem tagadja meg gyökereit. Vád- és védőbeszéd ez a regény, ötven év hányattatásairól… szól, (arról) hogy a megbékélés a szomszéd népekkel csak akkor lehetséges, ha kölcsönösen bevalljuk egymás ellen elkövetett vétkeinket”. Bár gyakran a leírásos technika, direkt szituációrögzítés, a didaktikus párbeszédek helyettesítik a stiláris megjelenítést, azonban a regény epikai sodra bőven kárpótol.
Második, 2011-ben kiadott Kálvária című regényét is a történelmi viharok „meg nem történtté tételének” lehetetlensége, ezeknek az emberi sorsokra tett hatása, a hatalmi viszonyok kiszolgáltatottságában vergődő kisember végzetszerű ábrázolása határozza meg. A regény a Felszabadulás vagy megszállás? (2006) című történelmi munka, valamint az ugyanabban az évben megjelent, a hatalomváltozásokra, az 1941-től 1945-ig tartó korszakra fókuszáló Egy peremvidék hírmondói (Mura menti életképek a 20. század első feléből) című mélyinterjú-átirat anyagából nőtt ki. Vagy ahogy Mák Ferenc, a Kálvária recenzense írja a regény hátteréül szolgáló író közéleti tevékenységéről: „… Göncz László az elmúlt évek során három történeti munkával bizonyította, hogy kiváló ismerője népe történetének: A muravidéki magyarság 1918–1941), az Egy peremvidék hírmondói – Mura menti életképek a 20. század első feléből és a Felszabadulás vagy megszállás? – A Mura mente 1941–1945 című köteteivel közössége hiteles szószólójaként mutatkozott be. Várható volt hát, hogy a „felszabadulás” fájdalmas szomorúsága is az ő tolla nyomán elevenedik meg. És valóban: Alsólendva vidéke mintegy ötvenezer lakójának tragédiája sűrűsödik Göncz László Kálvária című regénye három főhősének sorsába. Varga Péter, a szépreményű muravidéki magyar fiú, Klein Berta, a sorsüldözött zsidó lány és Gábor Dávid, a magyarság sorsáért is aggódó szlovén plébános, valamennyien a szeretet emberei, akiket próbára tesz az emberi gonoszság – a háború. Göncz László hősével, Gábor Dávid plébánossal mondatja ki a saját meggyőződését: „Az emberi életben csak a szeretetnek van értelme, csak az emelhet fel embereket a közösségek buzdításának és vezetésének jogára, a szép élmények érzékelésére, irgalomra, megbocsátásra és bűnbánatra. A legnagyobb boldogság akkor éri az embert, ha a jóistentől nagy szívet kap!”
Göncz László az ezredforduló utáni kisprózai és regénykísérleteivel nagyban hozzájárult az addig kétpólusú, a lírára és az esszére, valamint a tanulmányra korlátozódó muravidéki magyar irodalom harmadik pillérének, a regény műfajának a kialakításához, az epikai műnem központi műfajának, a történelmi sorsregény muravidéki változatának a megteremtéséhez.

Forrás:

  • Mák Ferenc,2006: Visszapillantás pokoli időkre. In. Muratáj ’06/1-2.
  • Mák Ferenc,2011:Göncz László:Új regénye. In. Muratáj ’11/1-2.
  • Péntek Imre,2003:A muravidéki „boldog ember”. In. Pannon Tükör.2003/4.

Utolsó módosítás: 2015-11-22 18:28:35